Mottó: „Ha Isten nem akarta volna, hogy maszturbáljunk, rövidebbre teremti a kezünket.” (Woody Allen) Amikor kicsi voltam, és a tévében egy néni meg egy bácsi csókolózott, és „azt” csinálták, akkor mindig rám szóltak a szüleim, hogy takarjam el a szemem. Olyan szigorúan mondták, odamordultak, persze ők meg le se vették a szemüket a képernyőről. J.Viki írása.

Nekem ilyenkor mindig bűntudatom lett, hogy valami olyasmit akarok nézni, amit nem szabad,

ezért biztos valami baj van velem. Mert közben meg nagyon érdekelt, az izgalomtól szívdobogva kucorogtam a fotelben, hogy

vajon mi lehet az, amit ennyire titkolnak előlem. Persze hogy lestem az ujjaim között! Valahogy az egész csók, meg az „azt csinálják” dolognak pont a tiltás adta az édes izgalmát.

A szüleim, főleg az anyám szexualitása nem volt annyira felvilágosult,

mint ahogy akkoriban a legtöbb anya/nő, ő sem tartozott a „make love, not war” klubba. Ha engem kérdeztek, szerintem még sosem volt egy normális, eget – földet rengető orgazmusa (bocs, anyu, de ez a véleményem, és egyébként rengeteg gond orvosolható lett volna azzal, ha néha őszintén, szívből, őrjítő vágyból rakod szét a lábad, miközben megnyitod a lelked is), pedig nagyon ráfért volna.

Anyámnak alapvetően problémát okozott megérteni, kifejezni az érzéseit, a vágyait

még saját magával szemben sem tudta megfogalmazni, így mondhatni „ridegtartásban” nőttem fel. A napi feszültségeket, a hűvös légkört saját, ösztönös eszközeimmel próbáltam orvosolni.

Az ölelés és a puha szeretet hiányát úgy oldottam meg, hogy „elringattam” saját magam, vagyis konkrétan az egész gyerekkoromat végig masztiztam. Az ovi udvarán, a mászókán, alvás időben, otthon, este, reggel, bárhol, bármikor.

Amióta felnőttem, sok mindent megértettem, már tudom ennek az okát, nyilván ez egy gyerek legösztönösebb reakciója az érzelmi hiányérzet kompenzálására.

De akkoriban csak azt tudtam, hogy az anyám (és az apám is) állandóan leszid, megszégyenít, és számon kérő hangsúllyal nekem szegezi a kérdést, hogy:

„már megint „AZT” csináltad?!”

Én pedig őszintén nem tudtam, hogy mit kéne erre válaszolnom. Mert fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok, egyáltalán, mi az, hogy „AZ”? Persze egyből tagadtam, mert éreztem a hangsúlyukból, hogy most valami nagyon-nagyon rossz dolgot csináltam.

OLVASTAD MÁR?  Diákmunka, több úton

Mélységesen szégyelltem magam. Bár nem tudtam, miért.

A napi szintű felkérdezések, megszégyenítések rányomták a bélyegét az egész gyerekkoromra. Évek teltek el így, a bűntudat súlya – mert persze nem bírtam felhagyni kedvenc „hobbimmal”, és a tiltás ellenére (vagy pont azért) természetesen továbbra is rendszeresen masztiztam – alól valamikor általános iskola alsó osztályában szabadultam ki, amikor egy véletlen elszólásnak köszönhetően kiderült számomra, hogy az egyik barátnőm is „csinálja AZT”.

Leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem, és sajnálom, hogy nem beszélgettem hamarabb ilyen témáról a barátnőimmel.

Megfogadtam, ha nekem gyerekeim lesznek, sosem fogom őket megszégyeníteni,

bátorítani fogom őket, könnyeden, nyitottan támogatom majd őket abban, hogy megismerjék, elfogadják, megszeressék a testüket.

Két kamasz fiam van, és sosem tudtak olyat kérdezni, amire ne válaszoltam volna őszintén, főleg humorral fűszerezve.

Néhány tény, amikkel jobb, ha szembenézel, jó tanács, amiket jobb, ha megfogadsz:

  • A gyerekek maszturbálnak. A kamaszok is maszturbálnak. Sőt, van, hogy a felnőttek is maszturbálnak.
  • A legjobb, amit tehetsz, hogy kopogás nélkül SOHA nem lépsz be a kamaszod (és egyébként senki más) szobájába.
  • Lesz olyan, hogy a kamasz gyereked szexuális aktust létesít majd egy másik (ideális esetben) kamasszal, (ideális esetben) szerelemtől fűtve. Az is lehet, hogy nem is kamasszal, hanem egy tőle jó pár évvel idősebb egyénnel, és nem szerelemtől fűtve, hanem egyszerűen csak kíváncsiságból, és/vagy szexuális vágytól fűtve. Tény. Fogadd el. Pont.
  • Veszel jó sok százas papírzsepit, és észrevétlenül, jól látható helyre kiteszed a szobájába. Ugyanezt teheted óvszerrel. Mondjuk, azért ne százzal kezdd…
  • Ha nem találod a szavakat a szexualitással kapcsolatban, akkor kattints IDE, vagy IDE vegyél könyveket, amiket olyan emberek írtak, akiknek könnyed a kommunikációjuk, és van szavuk arra, hogy: szex, szerelmeskedés, dugás, farok, punci, csikló, orgazmus, stb. Semmi gond nincs azzal, ha ezeket te nem tudod, vagy nem szereted kimondani.
  • Humor, nevetés, önfeledtség: ezek birtokában egyszerűen nem tudsz hibázni.

Vállald fel önmagad. Meséld el, hogy a szüleid milyen furán kezelték a dolgokat, mennyi kínos szitun estél keresztül, amikor a te szexualitásod került annak idején szóba. Abból baj nem lehet, ha a kamasz azt látja, hogy te is hús – vér emberből vagy.

Végezetül: a kimondott szavaknak felszabadító erejük van.

Ha kérdez, válaszolj. Ha kérdezni akarsz, kérdezz. Ha nem válaszol, ne sértődj meg.

Beszélj hozzá, kezdeményezz. Még akkor is, ha sutának, és nevetségesnek érzed magad. Egy bénán kimondott mondat a lehető legjobb kezdés egy közös, vihogásokkal teli beszélgetéshez.

OLVASTAD MÁR?  Megpillantani magamat a tükörben

Ha szeretnél találkozni velünk, gyere el a következő rendezvényünkre, amelyről ITT olvashatsz. A rendezvény alapkérdése a kamasz identitáskírzise és ezzel együtt a mi megzizzenésünk…Ha érdekel, írj egy JÖVÖK-et ide: anyapara@anyapara.hu és küldjük is a részleteket!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!