Mi történik a kamasszal, ha nem csinálsz meg helyette mindent?

Megvan nektek az a munkahelyi szituáció, hogy egyszerűbb és gyorsabb megcsinálni, mint elmagyarázni? Aztán telnek múlnak a napok, hetek és mérges vagy a kollégádra, hogy hát ezt nem hiszem el, hogy még ezt sem csinálja meg, megint nekem kell helyette. És otthon? A kamasszal? Tegye fel a kezét az, akinek még NEM volt ilyen élménye. Na, ugye.

Az adott pillanatban nehéz eldönteni, hogy melyek azok a dolgok, amit hagyjunk, hadd tegye és mi az, amit hagyd a fenébe, majd én megcsinálom.

Telnek az évek és elvileg mindig egy kicsivel többet kellene hagynunk és kevesebbet csinálnunk.

Ehhez képest mi van? Anyuci szállítgatja ide-oda a kamaszt, viszi az ebédet a sulihoz, mert éhen hal a gyerek, nincs semmire ideje (!). Nyilván ez egyfajta elengedés probléma is (amíg viszem a kaját, addig legalább fontos vagyok), amely teljesen rossz stratégia és biztos, hogy nem vezet sehova.

Mi lenne, ha egyszer tételesen végiggondolnánk, hogy mi az, amit csinálunk továbbra is és mi az, amit többet nem? És nem azért nem, mert nem érdekel, hogy mi van a kamasz gyerekkel, hanem pont azért, mert érdekel (amíg velünk él és látom a saját szememmel), hogy bizonyos helyzeteket hogyan old meg EGYEDÜL.

Hogy kipróbálja magát olyan helyzetekben, amelyek számára újak és még sincs egyedül, hiszen még nem felnőtt. Hogy érezze, ő már nem a mama pici fiacskája/lánykája és ez nem csak akkor igaz, amikor a fotón kiderül, hogy két fejjel magasabb, mint anyuci.

Hogy legyen saját élménye bizonyos szituációkban, ezáltal legyen saját stratégiája ezekre a helyzetekre, amely lehet, hogy teljesen más, mint amit te javasolnál.

Néhány példa erre. Az egyszerűség kedvéért most a 15 évnél idősebb korosztályra gondolunk.

  • Ha messze van a suli, akkor is egyedül közlekedjen.
  • Ugyanez igaz az edzésekre is.
  • Az iskolában a hivatalos elintéznivalókat ő intézze.
  • Ha egy tanárral konfliktusa támad, először ő beszéljen vele és csak ha nagyon szükséges (vagy kifejezetten kéri a gyerek), akkor menjen be a szülő.
  • Ha diákmunkát vállal, ő menjen el először a közvetítőirodába és tájékozódjon.
  • Ha szeretne a barátaival elutazni valahova a nyáron (ez inkább 16 éves kortól felfelé), akkor azt ő intézze és neked csak a végeredményt prezentálja. Maximum kérd meg őt, hogy az utolsó előtti pillanatokban egyeztessetek, hátha lehetnek jó ötleteid.
  • Ha szeretne valamit megvenni, ami nagyobb értékű (mindenkinél más ez az összeg), akkor azt tervezze meg előre, hogy miből veszi meg. Ne téged “környékezzen”, hogy finanszírozd meg számára.
  • Kozmetikushoz, fodrászhoz egyedül járjon. (De járjon!)
  • Az étkezését hétköznap oldja meg. Extra napokra IDE kattints tippekért. Ha az a megoldás, hogy előfizet egy ételfutárnál, akkor az, ha megeszi ami otthon van, akkor az. Legyen egy megállapodás köztetek erről, de ne te futkározz utána, mint régen amikor kicsi volt és a falatkákat toltad az arcába.

Ha ezek megvannak, akkor észre fogod venni, hogy mennyire másképp gondolkodik egy kamasz a megoldandó feladatokról egyedül, mint amikor te”idegenvezetted” őt.

  • Hogy sokkal kreatívabb, mint hinnéd.
  • Hogy sokkal nyitottabb és bátrabb lesz.
  • Hogy több mindenbe bele mer vágni, mint eddig.
  • Hogy ezzel egy időben sokkal óvatosabb is lesz.
  • Hogy igenis tanul a hibáiból.
  • Hogy nem kell mindig kaviár.
  • Hogy nem mindig az a tuti frankó amit te mondasz.
  • Hogy másként is lehet pont ugyanolyan JÓ.

(Hogy hoggyal nem kezdünk mondatot)

Ha szeretnél jönni április 13 – dikán az FELNŐNI AZ INTERNETEN, FELNŐNI AZ INTERNETHEZ  rendezvényünkre, akkor írj egy JÖVÖK – et az anyapara@anyapara.hu emilcímre.

Ha szeretnél havonta, reklámmentes hírlevelet kapni, akkor ITT kell feliratkozni.

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: | 2018-04-08T08:38:34+00:00 2018.04.08.|Aktuális, Azanyja, Slide|