Néhány éve a televízióban egy valóságshow keretében különböző témájú órákon vettek részt a villa lakók, melyek között irodalom, nyelvtan és stilisztika is helyet kapott. Az első percek után az egyik “lakó” a kamerába nézett és megkérdezte: mi a f@szom az a szépirodalom? Tóth László gimnáziumi tanár írása.

Az idézett mondat egész pontosan a szépirodalmi stílus kapcsán hangzott el, hiszen a tesztkérdésre egy önmagával indokló definíciót adott. (Biztosan nem mertek nehezebbet kérdezni: a szépirodalmi szóhasználat a szépirodalmi szövegekre jellemző.)

No de mi is az a szépirodalom?

Mindannyian látjuk, hogy esetleges szövegértési akadályokba ütközhetett a valóságshow szereplője, azonban a dolog jócskán túlmutat ezen. Én a kérdést más kontextusba helyezném, és újra föltenném: mi is az a szépirodalom? Mit értünk alatta? Kell-e nekünk ismerni, érteni, olvasni? Megmutatni a gyerekeinknek?

Most a kedves olvasó fejében nyilván előjöttek regény- és verscímek: Dosztojevszkij, Babits Mihály, Arany János.

Talán helyesen is gondolja, a klasszikusok mindenképpen a szépirodalmi kategóriába sorolhatóak. Ma már olyan szerző is ide tartozik, gondoljunk Rejtő Jenőre, aki korában inkább ponyvának számított. Van, amit szeretett, van, amire inkább vissza sem emlékszik. Azonban a lista nem korlátozódik csupán a XX. századra. A kortárs irodalom is bővelkedik szépírókban: Borbély Szilárd, Dragomán György, Esterházy Péter vagy az anyaparán is bemutatott Grecsó Krisztián.

A liberálisabb magyartanárok azt vallják, mindegy, hogy mit, csak olvasson a gyerek.

Ezt helyesen is teszik, hiszen jó könyveken, felolvasásokon keresztül visz az olvasáshoz az út. Esetleg később 1-2 klasszikus, szépirodalmi szöveg is fel kerülhet az olvasási listára. A középiskolában pedig tömegével olvastatják ezeket a műveket. Sokszor inkább azt váltva ki, hogy a gyereknek olvasási undort lesz.

Mit tudhatnak azonban ezek a könyvek, amit egy ponyva nem? Itt kapcsolódhatunk vissza a valóságshow szereplőjéhez: a stílust.

A dagályosság mögött sokszor azt az ízt, szókincset, stílust,  történetet, amit egy ponyva nem feltétlenül biztosít. Az, ha nem járt még a gyermek kezében szépirodalmi mű, nem feltétlenül baj, viszont lehet, lemarad valami prémiumról.

Nem szeretnék mosópor- vagy sajtmárkával párhuzamot vonni, amikor pontosan tudjuk, hogy milyen termék az, ami silány minőségű és melyik a minőség.

A valóságshow szereplőjét nem vádolni szeretném tehát, hanem kicsit szánni. Rossz regényt is olvasnunk kell ahhoz, hogy tudjuk, milyen a jó regény. Ilyen egyszerű ez a kérdés.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!