Előtérben a szülők problémái

Alkoholista apa, boldogtalan anya. Mentális beteg anya, a család túléléséért küzdő apa. Szeretetmegvonás, ha a gyerek „rosszat csinál”. „Katonadolog”, „a kisfiúk nem sírnak”, dühösködésre hidegzuhany. A közös bennük, hogy a szülők a saját problémáikkal, a család túlélésével, esetleg az idilli család látszatának megőrzésével vannak elfoglalva, a gyerek érzései háttérbe szorulnak. Salát Janka írása a kóros másokra irányultság sématartományról. Az előzős részeket ITT, ITT, ITT és ITT találjátok.

Dühösnek, szomorúnak lenni nem ér!

Hogy is lehetne dühös egy gyerek a szegény apára, akit kirúgtak, vagy anyára, aki szétszakad a rá háruló terhektől? A szülők terhein a gyerek könnyíteni szeretne, nemhogy rápakolni még a saját csip-csup ügyeit is.

Dühösnek, szomorúnak lenni nem ér, anya-apa nem tud vele mit kezdeni.

Ilyen esetben sérül az az alapszükséglet, amit a sématerápiában úgy nevezünk: az érzelmek szabad kifejezésének szükséglete. A parentifikált gyerekek a saját szüleik szülőjévé válnak: eldugják apa/anya elől az alkoholt, érzelmi támaszt nyújtanak anyának/apának, könyörögnek a beteg szülőnek, hogy keressen szakembert.

Ha körülnézek magam körül, az én generációmban sokan vannak, akik ebben a miliőben nőttek fel. Sokszor fel sem tűnik, hogy ez így nem volt teljesen oké. A gyermekeit egyedül nevelő szülőnek (akár mert ténylegesen egyedül volt, vagy mert volt mellette egy teljesen inkompetens társ) – aki látványosan szenved,

a gyerek nagyon szeretne megfelelni: jó jegyeket hozni, nem okoz problémát a saját nehézségeinek megosztásával.

Vagy épp ellenkezőleg: kamaszként elkezd lázadni, amit sokszor ilyen és ehhez hasonló mondatokkal törnek le:

„Nem értem, mi bajod van, mindent megadok neked!”

„Neked semmi sem elég jó!”

„Hálátlan vagy!”

„Kapsz enni, inni, tiszta ruhát, iskoláztatunk, míg Afrikában éheznek a néger gyerekek!”

Ezt hívják úgy, hogy az érzelmek érvénytelenítése: „az, amit te érzel, nem jogos!”

A gyerekekben, kamaszokban pedig egyre gyűlik a düh, az indulat, talán maguk sem értik, miért. Az indulattal párhuzamosan pedig az önvád, hogy nem éreznek elég hálát az értük fáradozó szülők felé.

Ahol sérül az érzelmek szabad kifejezésének szükséglete, ahol nem a szülő hangolódik a gyerek érzelmeire, hanem épp fordítva, akkor könnyen kialakulhatnak a kórós másokra irányultság sémái:

„Legyen meg a te akaratod”- a behódolás

A kóros másokra irányultság sématartományán belül a behódolás jelenti azt a sémát, amelyben

az illető átadja másoknak a kontrollt, lemond saját igényeiről abban a reményben, hogy így elkerülheti a büntetést, elhagyatást (csesztetést).

Nem fejezi ki akaratát, vagy éppen a dühét fojtja el. Abban a hitben él, hogy az ő érzései nem fontosak. Egy belsővé tett hang azt közvetíti, hogy „nem is vagyok én szomorú/dühös stb. én csak azt úgy érzem”.

Fannit (a példáim mindegyike kitalált személy) például anyukája egyedül nevelte. Sok sirámot meghallgatott a gaz férfiakról, akik rendre kihasználták, majd otthagyták őt. Fanni roppant kényelmetlenül érezte magát olyankor, amikor anyja a szexuális kudarcait osztotta meg vele, de nem merte visszajelezni, mert olyankor megkapta, hogy „te nem is törődsz velem, téged én nem is érdekellek, önző vagy!”

Anyára időnként rátört a szeretetroham, ilyenkor ölelgette, csókolgatta lányát, akinek ez szintén roppant kellemetlen volt, de nem tudta visszajelezni, mert akkor anya sírva fakadt.

Fanni szeretetre és elfogadásra vágyott, így már 15 évesen könnyű prédájává vált egy idősebb férfi szexuális vágyának. Örült, hogy végre „őszinte” figyelmet kap egy kedves és törődő apafiguráktól. Igaz, szexuálisan olyan dolgokat kért cserébe, amire ő még nem állt készen, de úgy érezte, ezt az árat meg kell fizetni a szeretetért cserébe.

Eszébe sem jutott, hogy nemet is mondhatna, hiszen azt kockáztatná, hogy elveszíti a férfi szeretetét.

Kialakult benne a behódolás séma: csak akkor vagyok szerethető, ha megteszek mindent, amit mások kívánnak tőlem. Felnőttként számtalan férfi használta már ki, és munkahelyén is megtesz számára méltatlan feladatokat is. Folyamatosan dühös és csalódott, de frusztrációját nem mutatja ki, időnként inkább maga ellen fordul falcolás formájában.

Érted bármit! – az önfeláldozás

Az önfeláldozás séma hasonlít a behódolásra, de nem annyira a külső kényszer, inkább a belső bűntudat az, ami a személyt vezérli.

Abból a hiedelemből táplálkozik, hogy én csak akkor vagyok szerethető, ha jót cselekszem másokkal.

Károly édesapja minden tőle telhetőt megtett, hogy egyben tartsa a családot akkor is, amikor a felesége megcsalta, akkor is, amikor a nő heves indulatkitörései megkeserítették a hétköznapokat. Apa zokszó nélkül felnevelte a három gyereket, és segíteni próbálta a depresszióba süllyedt feleségét – aki azonban semmiféle segítségre nem volt nyitott. Anya nem volt motivált kikecmeregni a megkeseredett áldozat szerepéből. Felnőttként – amikor már apa is megroggyant – Károly átvette szerepét, mindent megtesz, hogy anya boldog legyen: vinné orvoshoz, pszichológushoz, de anya nem kér a segítségéből. Apa annál inkább elfogadja az istápolást és azt, hogy a fiú kétnaponta vele tölti a délutánjait.

Károly saját családról álmodni sem mer, hiszen a szüleinek szüksége van rá.

Csak dicsérjetek már meg!- az elismerés hajszolás

Azok, akik gyerekként azt tapasztalták, hogy a szeretet nem alanyi jogon jár, hanem a jó teljesítményért (legyen szó tanulásról, sportról, zenéről, jó magaviseletről, szépségről), felnőttként is függeni fognak a külső elismeréstől.

Ezt a sémát hívjuk elismerés hajszolásnak. Csak akkor érzik magukat értékesnek, szerethetőnek, ha mindig kiválóak abban, amit csinálnak. Folyton lesik, hogy az, amit tesznek, megfelel-e a vélt vagy valós elvárásoknak.

Nóri például korán megtanulta, hogy érzésekkel, kérdésekkel nem érdemes a szülőket bombázni, azok nem váltanak ki különösebb reakciót belőlük.

Arra azonban nagyon ügyeltek a szülők, hogy a kislány mindig szép és igényes megjelenésű legyen, aki egy nagycsaládi ebéden szépen fuvolázik, évvégén pedig lehet dicsekedni a kitűnő bizonyítvánnyal.

Nóri felnőtt nőként úgy érzi, szétszakad. Ha átlagos munkaerő – az nem elég, neki a legjobbnak kell lennie. Az elég jó anya nem elég jó anya – hiszen az a nő, aki időnként rákiabál a gyerekre, vagy nem mindig fordul felé 120%-os figyelemmel, bizony elbukott az anyaságban (Nóri szerint). Mindennek tetejében még a külsőre is sokat ad. A férfiak elismerése mindannyiunknak sokat tud adni, de ennek hiánya Nórit teljesen padlóra küldi.

Fontos

Szülőként ne gondold, hogy nem lehetnek nehéz szakaszok az életedben! Lehetnek házastársi konfliktusok, válás, mentális betegség, elesettség – nem ezek okozzák az életre szóló traumát.

A gyerek értelmi és érzelmi szintjének megfelelően beszélni a nehézségekről nemcsak lehet, de kell is.

A probléma ott kezdődik, amikor nem az ő szintjének megfelelően és tartósan ragadunk bele abba a szerepbe, hogy ő van tekintettel a mi érzéseinkre, míg mi nem törődünk az ő érzéseivel.

Fotó:Pexels