Az oldal eddigi életében ez volt a legjobb év

Majd csak márciusban lesz 4 éves az oldal, de ez a 4. szilveszteri bulija az anyaparának. Amikor visszanézünk, összenézünk, bólintunk vagy csóváljuk a fejünket. Bábel-Szücs Szilvi írása.

Az oldal eddigi életében ez volt a legjobb év

Biztos minden mindennel összefügg, de az év második felére összeállt egy olyan “szerkesztőség”, amit álmodni sem mertem volna.   Menjünk sorba, itt az őszinte kitárulkozás pillanata! Szóval van a pszichológus, a pénzügyi szakértő és az újságíró.

Luca, a pszichológus

Még az év elején olvastam egy cikket, ami iszonyatosan tetszett és elkezdtem megkeresni az íróját. Így találtam Salát Lucára, akinek írtam egy emailt, hogy nem írna – e az oldalra. Viszonylag gyorsan válaszolt, kiderült róla, hogy pszichológus, elküldött több cikket is, mondván, hogy neki most nem nagyon van ideje, de persze válogassak kedvem szerint. Meg is jelentek az írások, óriási sikerrel, de ekkor már szerettem volna vele találkozni. Szerettem volna látni aki pszichológusként ilyen őszinte önkritikus és baromi vicces cikkeket ír. Ahelyett, hogy közhelyeket puffogtatna…

Aztán egy tavaszi napon az Ibolya presszóban sikerült személyesen találkoznunk és onnantól rendszeresen mindig ott tartottuk a megbeszéléseinket.

Elmesélte, hogy gyerekekkel foglalkozik, de neki is van otthon elég gyereke, és imád írni, őt ez kikapcsolja, csak ne sürgessem.

És én azóta sem sürgetem. Csak néha. Aztán megint nem. Egyébként nagyon pörög az élete, ezt jól szimbolizálja, hogy az anyaparás karácsonyi bulinkon végig egy sálat kötögetett (!), amikor éppen egy zajos helyen koccintottunk magunkra. Luca úgy ahogy van

Móni, a pénzügyi szakértő

Kiss Móni a csoporttársam volt egy egyetemen. Aztán eltelt 25 év és egyszercsak ott ültünk a Cserpesben és kaptam egy rövidített változatot az életéről, amelyből egy dolog biztosan kiderült számomra: elképesztő tudással és rutinnal rendelkezik pénzügyi téren, hiszen hosszú évekig tanácsadóként dolgozott. Nem is akármilyen cégeknél tolta napi 16 órában. Ott ült és először nem értettem, hogy mi a fenét keres ebbe a képbe az anyapara?

Aztán elmondta, hogy csináljunk egy olyan sorozatot, amelyben negyvenes nőknek magyarázunk (magyarrázza) el pénzügyi kérdéseket. Olyan kérdéseket, amelyek nélkül tök nehéz egyről a kettőre jutni anyagilag…

És elindult a sorozat, amelyet a második cikk után átvett a portfolio.hu. Értiket? Tisztára nagy izgalom volt ez az egész!

Móni viszont tök nyugiban írta a cikkeket, jöttek a visszajelzések, gratulációk, pont úgy, ahogy eltervezte. És bármit (értitek: bármit) kérdezünk tőle, arra azonnal tudja a választ. Jövőre egy szintet lépünk, persze, hogy folytatjuk, kiegészítve a kamaszoknak szóló, rendhagyó ajánlásokkal.

Judit, az újságíró

Az utolsó negyedévben csatlakozott Kárpáti Judit, akiről mindig is tudtam, hogy ki, mert olvastam az írásait a wmn-en. Jó fej, jó fej, gondoltam, de eszembe sem jutott, hogy egyszer anyaparás lesz. Aztán találkoztunk és nem bírtuk abbahagyni a beszélgetést. Elindultak a cikkek, a heti találkozók, az ötletelések, a bátorítások. Juditról ha egy gondolatot mondanék, akkor az egy idézet lenne az egyik írásából:

“Rá kellett jöjjek, hogy választás nincs, a bátorság nem lehetőség. Hogy bátornak lenni könnyű, ha tudod, hogy saját magadhoz, vagyis a túléléshez csak egy út vezet.

Mára levetkőztem magamról a bántások javát, nyomát. Évtizedekbe telt, míg felépült a vár, ahol

vannak tárt kapuk, amiken, bejöhetnek, akiket szeretek.

Ahol vannak csapdák, amibe beleesnek az erre érdemesek. Falak és bástyák, egy majdnem tökéletes védelem, ami működik és én működtetem.” A teljes cikket ITT olvashatjátok.

És akkor meg kell említenem Drixler Imolát, aki állandó olvasó – írónk. Igen, van ilyen is. És szuper jókat írt arról, hogy ő hogyan érezte magát 2018-ban. Mit szeretett magában és mit nem, hogy élte meg a válását, hogyan neveli két kamasz fiát, mikor szeret és mikor szenved. Őszintén.

Az én update verziómat az őszi Nők Lapja nagyinterjúban ITT olvashatjátok.

Mi négyen indulunk neki a 2019-es évnek

Köszönöm nektek. Úgy érzem, hogy ilyen “felállás” nagyon ritka.

  • Amikor mindannyian (bocs a nagyképűségért) elértünk már valamit.
  • Amikor tudjuk és értékeljük a közösség erejét.
  • Amikor nem dimenzionáljuk túl az erőnket, nem törünk olyan babérokra amelyekről pontosan tudjuk, hogy 3 napig tartanak (viszont sok lájkot hoznak).
  • Amikor van képességünk arra, hogy felelősséget vállaljunk és ezt megtanítsuk a gyerekeinknek.
  • Amikor mindannyian letisztáztuk a saját életünket, értjük a gyerekeinket, nem parázunk az exeinken, szeretjük magunkat és azokat is, akik velünk tartanak ezen az úton.

Mi 4+1-en (Móni örülne, mert ez olyan “matekos”) és TI több tízezren indulunk neki a 2019-es évnek! Gyertek, jó lesz!

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2018-12-31T09:36:28+00:002018.12.31.|Aktuális, Slide|