Dubaiban az első koronvírusos beteget a város közlekedési csomópont jellege miatt elég korán, már január végén jelentették. Az iskola már ekkor elkezdte a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatást, február elején pedig megtörtént az első megszorítás, a felsőtagozatos (middle school) külföldi iskolai kirándulások elhalasztása. Most március vége van, sok minden történt azóta. Jámbor Péter írása, aki családjával évek óta járják a világot. Az elmúlt 5 évükről ITT olvashattok.

Február 28-án kaptuk a tájékoztatást az első döntésről, ami már a napi életet is befolyásolta, eltörölték a délutáni foglalkozásokat.

Nagyon elhamarkodottnak és átgondolatlannak tűnt a lépés, hiszen alig volt pár eset az országban,

a gyerekek sem tűntek túlzottan veszélyeztetettnek, ráadásul ugyanazoknak a tanároknak ugyanazokkal a diákokkal lett volna délután is dolguk, mint a normál tanítás során. Mielőtt aztán bárki felemelhette volna a szavát jött a marcius 3-i döntés az iskolák tavaszi szünet végéig történő bezárásáról.

Innentől úgy éreztem, a hatóságok és az iskola is kottából játszanak, csak számunkra később válik elérhetővé a terv.

És azt hiszem, jól is van ez így, mert a gyorsan és ellentmondást nem tűrően bejelentett lépéseket azonnal követte az iskolai tájékoztatás, majd kinek- kinek vérmérséklete és a neten töltött idő függvényében leesett a tantusz, hogy mi miért történik.

Az iskolán kívüli rendezvények, foglalkozások és edzések még mentek pár napig, de ahogy nyilvánvalóvá vált a népszerűségük, a sportközpontokat is bezárásra bírták. Azóta már nem működnek az mozik, fokozatosan korlátozták az éttermeket, csökkent a bevásárlóközpontok nyitvatartási ideje és bezártak a vidámparkok is.

A mai kérés, hogy csak a legszükségesebb esetben hagyjuk el a házat, két nap múlva pedig bezárnak a bevásárlóközpontok egyenlőre két hétre.

Mi is végigmentünk a változás hullámvasútján míg eljutottunk a pániktól a tagadáson át annak az elfogadásáig,

hogy a teljes tavaszi menetrendünk dugába dőlt, a tavaszi szüneti utazásnak, foci edzőtábornak, edzéseknek vége és kialakult egy új életritmus.

Mindig kaptunk annyi haladékot, figyelmeztetést, hogy mérlegelni tudtunk, és volt idő belátni, jobb önként módosítani a terveinket és nem kockáztatni például azt, hogy elutazunk a tavaszi szünetre és nem tudunk visszajutni az országba.

OLVASTAD MÁR?  Amikor kamaszt büntetünk, jellemzően magunk megyünk a pofonért

Így is volt még nálunk 3 hullám látogató Magyarországról március közepéig míg szinte zavartalan volt az élet. Nem mindenki volt ilyen szerencsés, ahol a hirtelen ránkszakadt extra szünetet kihasználva, vagy az egyetemválasztás részeként az USA-ba küldték a családok a senior diákokat, ott most kétségbeesve próbálják elérni, hogy visszautazhassanak az Emirátusokba a határlezárások, vízumfelfüggesztések és járattörlések ellenére.

A távoktatás tegnap kezdődött, az elmúlt két hét az iskola felkészüléséről szólt.

Az IT személyzet és struktúrák rendelkezésre álltak és 5.től felfelé saját géppel rendelkezik minden tanuló. Eddig is napi szinten online adták le a feladataikat.

Az iskola nem hisz az osztályterem virtuális újraalkotásában és nincsenek video konferenciák, ahol mindenki egyszerre van jelen és látja a tanárt és esetleg egymást.

Helyette video üzenetek és határidős feladatok vannak, közben egyenként kapnak chatüzeneteket a tanároktól, illetve a diákok kérdéseire adott válaszok mindenki számára elérhetőek.

Gyakorlati feladatok esetén le kell videozni és beküldeni a gyakorlást, így most épp spanyolul palacsintát sütünk, majd jön a házi testnevelés videoval.

Egy négy lakásos mini lakóparkban élve egyenlőre nem keserítették meg az életünket a megszorítások, míg a nagyobb közösségekben már bezárták a közösségi tereket és kvázi nincs hová és miért menni, mi még  radar alatt vagyunk, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat.

Érdekes volt megélni, ahogy a környezet fokozatosan elnéptelenedik,

februárban még csak a furcsán kellemesen nem zsúfolt csúzda és vidámparkok, március elején már a szokatlanul visszafogott bazári élet és a meglepően csendes reptér, majd a még mindig nyüzsgő tengerpart után az elmúlt napokban már csak a boltig megyek.

A szupermarket zavaróan forgalmas és meglepően tele vannak a kocsik, bár pánik vásárlásnak még mindezt nem nevezném. Van aki elég felelőtlenül két kisgyerekkel jön, de a személyzeten már mindenhol maszk és a bevásárlókocsik fogóját is fertőtlenítik.

A nagy kérdések itt is áprilisra maradtak.

A szünetnek eredetileg április 3-án lenne vége, 23-án pedig kezdődik a Ramadan, ami rövidített tanítást szokott jelenteni egy hónapig. A tippem az, hogy a böjtölés végéig (vagy talán ebben a tanévben) már nem mennek a fiúk suliba. Ha az online oktatás zökkenőmentesen működik, napi 3 óráért nem érdemes kockáztatni.

A megpróbáltatások a hőmérséklettel együtt fognak növekedni, heteken belül 35, aztán 40, május végére 45 fok lesz.

Ez persze egyszerűsíti is a védekezést, mert ami beltéri, azt be lehet zárni, kint meg még a vírus sem tud életben maradni. Ez persze sajnos nem igaz, bár alapot ad nagyon sok téves értelmezésnek és fals biztonságérzetnek.

Mindenki beszorul a légkondícionált terekbe, egész nyáron bura alatt folyik az élet, az iskola végeztével pedig aki teheti, elmenekül a meleg elől.

Ha ez lehetetlenné válik, az nagyobb kihívást jelent, mint a távoktatás vagy az áruellátás megoldása. A fertőzések is a zárt térben zajlanak majd és a vírus is 19 fokban fog vacogni, a légkondik meg majd csak kavarják mindazt, ami a levegőben száll…

OLVASTAD MÁR?  Egyetemisták, pályázzatok ötletekkel!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!