Emlékszel még azokra a nyarakra, amikor a lánykád kicsi volt, és hihetetlen műsort rendezett, ha nem a piros homokozó lapáttal túrhatta a homokot, hanem a kékkel? Amikor 40 fokban reggel csak úgy tudtál vele elindulni, ha a rózsaszín tüllszoknyához a zöld gumicsizmát vette fel, mert az volt a „királylányos”? Vajon te is azzal biztattad magad, nem baj, majd elmúlik, mert úgyis olyan hamar felnő és akkor majd mennyire szuper lesz értelmes dolgokról beszélgetni vele, talán, mint két barátnő? Renner Kata írása.

Igen, persze. Élvezed a társaságát, mert kedves, figyelmes, humoros és elönt a boldogság és a nyugalom. Mindent jól csináltunk az apjával, minden rendben is van.

Aztán egyik pillanatról a másikra kitör a balhé és úgy érzed magad, mintha minimum Pompei-ből kellene menekülnöd a Vezúv elől.

Sértődéshegyek, duzzogás, ajtócsapkodás, a szobából kihallatszó bömbölés veszi át a hétköznapok nyugalmát egy szemvillantás alatt és te már nem tudsz semmit sem.

Nem érted mi történt, mitől lettél hirtelen a „leggonoszabb anya”,csak azért mert jelzed, hogy az egész család 3 órája vár, hogy beférjen a fürdőszobába. Miért mondja, hogy „meg sem érted őt és kár volt bármit is elmondania neked”, csak azért mert amikor belekezd hadarva egy barátnős sztoriba,

te csak visszakérdezel, hogy pontosítsd magadban mi történt, mert még odáig sem jutottál el, hogy rájöjj kiről is beszél hirtelen?

Miért gondolja, hogy „csúnya”, és miért nem jön ki egész nap a strandra a családdal, hanem gubbaszt a hotelszobában egyedül, mikor pedig olyan gyönyörű, hogy fele királyságodat odaadnád egy napra, hogy úgy nézzél ki, mint ő?

Mert tombolnak az agyában a hormonok.

Valóban, ahogy Louann Brizendine, a kaliforniai egyetem pszichiáter professzor asszonya megfogalmazta, a kamaszlányok viselkedését alapjában határozza meg az, hogy kisgyermekkoruk óta most először növekszik meg agyukban jelentős mértékben az ösztrogén nevű hormon szintje. A petefészek működésével most havi rendszerességgel érkezik ösztrogén és progeszteron az agyba, ami számos agyi hálózatot beindít.

Olyan hálózatok kezdenek el most sokkal erőteljesebben működni, amik már ugyan a magzati korban kialakultak, de eddig kevésbé voltak aktívak.

A nők agya egyébként is sokkal érzékenyebben reagál a társas hatásokra, tehát a kívülről érkező kritikára, jóváhagyásra, elutasításra, dicséretre.

A hormonok miatt az agyban ezek a társas hatások felerősödnek és elég egy apróbb megjegyzés, már el is indul a hiszti lavina. Mivel a serdülők agya még érzékenyebb ezekre a hormonális váltakozásokra, náluk ezért ennyire szembetűnőek ezek a lelki ingadozások.

Mit lehet tenni? Hát kibírni. Ugyanúgy, ahogy a dackorszak is elmúlt, majd ez is el fog.

De semmiképpen nem szeretném elbagatellizálni ezt a sok család életét megkeserítő átmeneti problémát.

Viszont higgyük el, nem csak mi, hanem gyermekünk is ugyanúgy szenved a hiszti rohamoktól.

Neki is rossz érzés, nem is mindig érti mi történik vele, honnan jön ez az undokság, harag, amit később felválthat a szégyen és megbánás érzése.(Bár ezt nem fogja mindig az orrunkra kötni).

Konkrét tippek arra, hogyan kezeld a kamaszkori hisztiket

Mindenképpen segíthet, ha a konfliktus kitörésekor megpróbálunk viszonylag nyugodtak maradni, még ha ez nem is megy olyan könnyen és „konténerezzük” a problémát. Ez azt jelenti, hogy nem „reagálunk azonnal csípőből” vagyis indulatból a viselkedésére, hanem várunk, amíg lenyugszanak a kedélyek és utána próbálunk röviden, de a már átgondolt észérveinkkel hozzászólni a látottakhoz.

  • Beszélgess vele sokat, hallgasd meg a gondjait.
  • Fontos, hogy soha ne őt, hanem magát a hisztit utasítsuk el vagy minősítsük.

Ezáltal érezni fogja, hogy a személyét elfogadjuk és szeretjük, de amit és ahogyan tesz, az nem tetszik.

  • Érdemes megpróbálni megfogalmazni az érzéseinket is az átélt inzultussal kapcsolatban, hogy ez nekünk milyen érzéseket, félelmet, fájdalmat, dühöt okoz. (pl. „Amikor te ezt és ezt teszed, én rettenetesen megijedek és tehetetlen dühöt érzek mert nem tudom mit csináljak veled, hogy neked segíteni tudjak).
  • Azt is javasolhatod neki, hogy találjon ki egy egyezményes jelet arra, amikor kezdi érezni, hogy lassan elszakad a húr és egyre feszültebb lesz. Ezt a jelet aztán ossza meg veletek és mutassa fel nektek, ha úgy érzi megbántódott, jelezve ezzel, hogy legjobb, ha egy kis időre mindenki békén hagyja.

Ez azért hasznos, mert elkezdi figyelni magát és megtanulja szépen lassan kezelni az indulatait, ráadásul önmaga előtt is látványossá teszi, hogy mikor és hány alkalommal veszti el a helyes fejecskéjét.

Talán ezek a módszerek hozzásegítenek ahhoz, hogy könnyebben átvészeljétek a nehéz időszakokat.

Anyapara podcast csatornája. Salát Luca és Szücs Szilvi beszélget 20 percekben. Egy témáról, röviden, önirónikusan.

Kattints a képre és #Hallgassránk! 

 

Mikor kezdjünk el aggódni?

Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy vannak olyan esetek, amikor a hiszti túlmegy a normalitás határán. Ha a folyamat időtartama több alkalommal meghaladja a 15-20 percet (ez is nagyon hosszúnak tűnik, hidd el), vagy gyermeked önmagában vagy másokban, vagy akár a környezetében kárt tesz, bánt, agresszív, vagy depressziós, mindenképpen szakemberhez kell fordulni, a későbbi sokkal komolyabb problémák megelőzése végett.

A nyugodt időszakokban pedig beszélgess vele sokat, mindenről…

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!