Nektek még egyszer sem jutott eszetekbe, hogy ezek a mai fiatalok a kamaszok miért mennek állandóan? Miért mennek minden hétvégén? Minek mennek? Akkor is feltesszük ezt a kérdést mert öregszünk, ha mi is buliztunk minden péntek – szombaton ezelőtt húsz évvel. Pedig az alapok semmit nem változtak az elmúlt 20, 30, 40 évben.

Jó példa erre ez a fotósorozat, amelyet  apa és lánya készített negyven év különbséggel fotókat a bulizó fiatalokról. Martin Gábor fotgráfus a 1960-70-es évek Békéscsabáján fotózta a bulizó fiatalokat. Ezt gondolta a művész a fiatalokról:

“A fiatalság egyik fő motivációja mindig is ugyanaz volt: megfeledkezni néha a valóságról, levetkőzni a mindennapok küzdelmes realitását, feledni valamelyest a helytállás, a feladatok, a munka vállukra nehezedő súlyát.

Szeretnének egy-egy lopott óracskára, éjszakára felhőtlenül szórakozni, inni, táncolni és szerelembe esni. Így volt és valószinűleg így is lesz ez mindig – politikai rezsimektől függetlenül.”

Fotó: index.hu Martin Gábor – Martin Wanda

Mennyire igaza van! Továbbgondolva, szóról – szóra:

“Megfeledkezni néha a valóságról”

Most komolyan. Nektek hányszor volt ilyen élményetek? Amikor elindultatok a barátokkal és megfeledkeztetek. Milyen jó volt annak a gyereknek (kamasznak, aki semmiképpen nem gondolja magát gyereknek) akit elengedtek a szülei, aki szabadnak érezhette magát, legalább csak péntek estére…

És mostanában? Mikor érezted magad szabadnak? Milyenek a péntek estéid, amik a legeslegjobbak, mert még ott van a hétvége.

“Feledni valamelyest a helytállás, a feladatok, a munka vállukra nehezedő súlyát”

Amikor már szerdán azt tervezik, hogy mi lesz a hétvégén. Más kérdés, hogy te is azon görcsölsz, hogy úristen, mi lesz megint a hétvégén: hova mennek, hányra, kivel, meddig. Mert “az én időmben még nem volt mobil és a 10 óra az 10 óra volt, nem volt upszi, elkéstem…” Pedig hányszor késtünk! És mennyire jó érzés volt, hogy nem járt érte nagy leba…. Az biztos, hogy a következő alkalommal időben hazaértünk.

És mostanában? Hogy tudod elengedni a feladataidat? És ezért mennyire “bünteted” a környezetedet? Segítséget kérsz-e? Fogadsz-e? Most elég csak annyi, hogy gondold végig mit lehetne elengedni. Egy időre, vagy éppen örökre.

“Szeretnének egy-egy lopott óracskára, éjszakára felhőtlenül szórakozni, inni, táncolni és szerelembe esni”

Találkoztatok már a kamasz első szerelmével? Megvolt már ez az élmény, vagy még messze van? Szokott erről beszélni? Te sem beszéltél erről, úgyhogy kénytelen leszel elfogadni, hogy ez sem megy kikényszerítéssel. De hidd el, majd jön ez is, csak ne kérdezgesd, vagy legalábbis ne naponta.

Képzeld el, hogy jól érzi magát, hogy pont ugyanúgy elképzeli a nagy szerelmet, mint te tetted kamasz korodban. Amikor mindig szerelmes akartál lenni.

A végén már mindegy kibe, csak legyen valaki akibe.

Sokszor fogalmunk sincs, hogy a kamaszok mit értenek szerelem alatt. A Rossz versek című filmben van egy olyan jelenet, amikor az általános iskolás fiú a szerelem és a szex közé egyenlőségjelet tesz, mert azt hiszi, hogy a kettő ugyanaz. Írtó vicces jelenet és a filmet is ajánljuk, közösen nézzétek meg a kamasszal.

És mostanában? Mikor voltál utoljára szerelmes? Mikor loptál órát kettesben? Mikor táncoltál?

Próbáljuk meg egymást támogatva (mi is írunk a bennünk mocorgó szorongásokról amikor lelép a kamasz bulizni és ti is írjatok nekünk) valahogy túllépni a paráinkon.

Mi több: kezdjünk el mi is újra élni…

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!