„Szóljatok, hogy ki eszik és ki alszik itt”

Két kamasz gyereket nevelünk. Jó testvérek, amit talán a viszonylag kicsi (alig két év) korkülönbség is elősegített. Egyre többet vannak távol otthonról (néha még a szórakozóhelyeken is összefutnak), ami a szülőknek, a házasságnak is jót tesz néha. Lassan kezdjük megszokni, hogy négy helyett csak három (esetleg kettő) szék foglalt egy ebédnél vagy vacsoránál. M.Péter állandó szerzőnk írása.

De mostanában azt kell megszokni, hogy néha öten ülünk.

Kezdődő párkapcsolati szárnypróbálgatások, itt- és ottalvások, barát és barátnő. Új „játékszabályok” a kamaszoknak:

„Szóljatok, hogy ki eszik és ki alszik itt”, nem mászkálunk kevéssé vállalható ruhában otthon, az egyszemélyes ágy helyett kinyitható duplaágy kerül a gyerekszobába, stb.

És örülünk a változásnak. Őszintén –és kevéssé píszí módon- örülünk, hogy a fiam barátnővel, a lányom meg egy fiúval jött haza. Örülök, mert tudom, hogy ezt az időszakot nem lehet „megspórolni” a társas kapcsolatok fejlődésében (és ha valaki kihagyja, hát az később problémákat tud okozni). És örülök, mert másoknál is ezt látom, ezt hallom.

Öt történet, első kézből, ebből az időszakból

Ez egy igazán régi történet, valamikor a nyolcvanas évek közepéről. A szomszédunkban lakott egy lány, nálam 5-6 évvel idősebb. Jóban voltunk a szomszéddal, így aztán amikor Anita először ment haza kézenfogva egy fiúval (aki amúgy a gimis osztálytársa volt), a szomszédasszony nem kis felindulással mesélte el apámnak, hogy

„.. a lányomat egy fiú hazakísérte!!?.. kézenfogva jöttek haza!!”. Apám ennyit válaszolt: „örülj neki, legalább egészséges”. A szomszédasszonyt egy hétig nem láttuk, nem hallottuk…

Baráti házaspár, kicsit idősebb gyerekekkel. A legnagyobbik leány, Dóra. Az apa, Sanya, igazi macsó, nagydumás apuka, aki azért a konyhában is otthon van.

Dóra az érettségi környékén jött össze egy fiúval, aki egy idő után már többször is ott aludt. Egy alkalommal Sanya nem bírta tovább, a társaságban kifakadt:

„Itt van ez a srác, Zoli. Itt alszik. Én meg reggel téblábolok a konyhában, kávét főzők meg ilyenek. És kerülgetem ezt a srácot, egyszál boxeralsóban, vasárnap reggel. Én nyugit akarok meg egyedüllétet vasárnap reggel, nem egy ilyen félmeztelen srácot, aki a lányommal aludt az éjjel. Mit keres ez itt?! Muszáj ezt nekem elviselni?”

Persze volt némi túlzás a stílusában, de éreztük, hogy felborult a sok éves hétvégi napirendje, és ezt még nehezen szokja meg. Aztán valamelyikünk visszakérdezett: „És ha majd a fiadnál alszik itt a barátnője, és őt kell kerülgetni reggel?”

Sanya egy pillanatra meghökkent, elgondolkozott. A fia pár évvel fiatalabb a lányánál, így a kérdés jogos. Belegondolt egy hasonló vasárnap reggelbe, ahogy egy érettségi környéki leány, álmos szemmel, kócosan…
„Én leszek az első, aki reggel felkel!” – vágta rá. És ekkor mindenki felröhögött….

Szintén a baráti társaságban egy másik apuka, Tamás.

Nagylánya már a gimnáziumot kezdte, és tisztán látszott, hogy anyja szépségét örökölte. Talán ezért is, talán másért, Tamás már

részletesen eltervezte, hogy vesz egy hintaszéket, kiteszi a tornácra, és abban ülve fogja várni a lányát kerülgető fiúkat. Meg persze egy vadászpuskával.

Szinte eljátszotta a jelenetet, ahogy a kertkapun becsöngető srácot célba veszi, majd megkérdezi, hogy miért jött.

Persze pontosan tudtuk, hogy soha nem fogna puskát a kezébe, de nagyon jól hozta a kamaszodó lányáért aggódó lányos apuka figuráját.

Valószínűleg egyébként magából, a saját emlékeiből kiindulva játszotta el az udvarlókhoz való viszonyulását. Jót mosolyogtunk, aztán valaki felvetette: „Te Tomi, van egy fiad is, és mi lesz, ha őt várja így majd a barátnője apja?” Tomi arcán felhő suhant át, zavart félmosoly, aztán csak ennyit szólt: „Ööööö… tényleg… akkor ezt majd oldja meg ő”. Persze azóta sem vett hintaszéket.

Ugyanez az apa, Tamás. Nagybátyja révén hozzájutott egy kisebb lakáshoz, ami véletlenül annak a gimnáziumnak a közelébe volt, ahová a gyerekei jártak (a család amúgy a város szélén lakott). Kézenfekvő volt, hogy 11.-ben, amikor a fiúnak már elég sok elfoglaltsága volt, kapott egy kulcsot az amúgy üres lakáshoz, hogy ott pihenhet, tanulhat iskola után, két edzés vagy nyelvóra között.

Egyetlen szabály volt: fiúkat, fiú haverokat nem vihet fel. Ahogy az apa mondta: „azok rendetlenek, koszosak, isznak, pizzát zabálnak, csak a gond van velük, szóval ők nem”. Lányokat felvihet, az nem gond.

Következő évben a kisebbik gyerek, a lánya is 11.-be került, így kézenfekvő volt, hogy ő is kapjon kulcsot a lakáshoz. Így is lett. És ahogy Tomi mesélte:

„Nagyon demokratikus voltam, nem tettem semmilyen megkülönböztetést a két gyerek között. A szabály ugyan az: fiúkat nem lehet felvinni, csak lányokat”.

És egy saját példa, a múlt hónapból.

Van otthon szaunánk a pincében. Régóta megvan, hagyományos finn szauna. Ősztől tavaszig gyakran használjuk, általában hétvégén, esténként. Kettesben. Ahogy kell, ruha nélkül szaunázunk. És talán sejthető, hogy az édeskettesben, zavartalanul eltöltött idő bizony általában romantikázásba fordul. (Csak közbevetőleg: egy jól befűtött szaunában nem lehet szexelni…. ezt csak az erotikus regények írói és a pornófilmek rendezői szeretnék velünk elhitetni… 90 fokban túlélési gyakorlat lenne, nem élvezetes együttlét. Kb 40-50 foknál lehet egymásba felejtkezni… de ott már nagyon…).

Szóval a múlt hónapban megint szaunáztunk… és csatlakozott hozzánk a lányom és a barátja is. Persze így már fürdőruhában, kicsit feszengve ültünk és arra gondoltam, hogy most már nekünk kell figyelni arra, hogy mikor nincs itthon a lányunk, ha kettesben akarunk szaunázni. Így is jó volt persze, de egy kicsit fájt a szívem.

Kamaszok. Nem csak ők alakulnak át, hanem mi is. De imádom őket. És egyelőre nem arra készítenek fel, hogy milyen lesz, amikor elköltöznek, hanem arra, hogy milyen lesz, amikor valakit hoznak a házhoz.

Egy hónapja elindult a beszélgetés “műsorunk”, ahol az Anyapara szerzők beszélgetnek kötetlenül, önkritikusan és nem mellesleg önirónikusan fontos témákról. Pont olyan, mintha itt ülnél velünk te is. Ha szeretnél minket hallgatni is, kattints IDE és #hallgassránk!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2019-02-11T15:14:22+00:002019.02.11.|Kamasz, Slide|