Készülj fel, az életed múlik rajta, de közben lazulj el!
Ha az a típus lennék, akinek egy falat se megy le a torkán a szorongástól, akkor tulajdonképpen nem bánnám, hogy még csak az első gyerekem középiskolai központi felvételijén vagyunk túl.
Ha az a típus lennék, akinek egy falat se megy le a torkán a szorongástól, akkor tulajdonképpen nem bánnám, hogy még csak az első gyerekem középiskolai központi felvételijén vagyunk túl.
Az alábbi cikket öt éve írtam a középiskolai felvételi előtt pár nappal. Azóta hogy úgy mondjam megtörténtek a dolgok.
A január derűs optimizmussal indult, mindössze két célt tűztem ki az évre. Először is megfogadtam, hogy otthonunkban egyetlen pár nélküli zokni sem maradhat.
Néha igen, de főleg akkor, amikor aggodalmaskodsz.
Egy hete konstatáltam, hogy megint karácsony. Nem mintha váratlanul ért volna, de akkor is sokkolt. Utálom a novembertől kezdődő „vegyélszeretetbőljódrágát” pressziót mindenhol. Tévében, rádióban, neten, bevásárlóközpontokban, utcán, csapból. Nem szeretem.
Minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor már kénytelen figyelembe venni, hogy mások is vannak a világon, illetve, hogy léteznek elvárások, társas normák, amelyeket illik betartani.
Alkoholista apa, boldogtalan anya. Mentális beteg anya, a család túléléséért küzdő apa. Szeretetmegvonás, ha a gyerek „rosszat csinál”. „Katonadolog”, „a kisfiúk nem sírnak”, dühösködésre hidegzuhany.
Az anorexia a legidegőrlőbb mentális betegség, amit hátán hordott a Föld. Talán azért gondolom így, mert mi éppen ebbe csúsztunk bele.
Ugye nem hiszitek, hogy léteznek olyan nők és férfiak, akik mindig mindent tudnak és mindenre frappánsan válaszolnak?
A depresszió egy szörnyű, ámde gyógyítható betegség. Benne lenni maga a pokol, és éppen az a lényege, hogy úgy érzed, ennek a boldogtalan, reménytelen állapotnak soha nem lesz vége, de