A depresszió ellentéte nem a boldogság

A depresszió egy szörnyű, ámde gyógyítható betegség. Benne lenni maga a pokol, és éppen az a lényege, hogy úgy érzed, ennek a boldogtalan, reménytelen állapotnak soha nem lesz vége, de a tények azt mutatják, hogy ez nem így van. Megfelelő odafigyeléssel, kezeléssel a depresszióból az emberek kigyógyulnak. Salát Janka írása.

A depresszió egy dementor

A depresszió nem úri hóbort, nem hiszti, nem „jó dolgában nem tud mit kitalálni”, hanem egy orvosi értelemben vett kórkép, amit nem lehet félvállról venni.

A környezetnek, családnak, barátoknak is érteniük kell, mennyire elviselhetetlen(nek vélt) érzéseket visel el az, aki éppen egy depressziós epizód bugyrait járja.

Számomra senki nem írta még le olyan találóan a depresszió mibenlétét, mint J.K. Rowling a Harry Potterben, amikor a dementorokat jellemzi:

„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot… Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket”.

J.K. Rowling maga is megtapasztalta a depresszió mélységeit, erről mintázta a dementorokat. Az első Harry Potter könyvet éppen azért kezdte írni, hogy túljusson a betegségen. A jelek szerint sikerült neki. Miből lesz a cserebogár!

A Harry Potter hasonlatnál maradva, ha az ember képessé válik megidézni a patrónusát, a dementorok elmenekülnek. Így van ez a depresszióval is. Eleinte talán egyedül képtelen vagy patrónust megidézni, külső segítségre van szükséged, hogy megtanuld elkergetni a reménytelenséget.

Ez a külső segítség – a depresszió súlyosságától függően – lehet a szerető család, egy megtartó közösség, egy jó pszichológus, gyógyszeres kezelés, kórházi ellátás.

A depresszió ellentéte nem a boldogság

A pszichológus abban tud segíteni, hogy reményt ad a nehéz időszakban, a valóságot képviseli, hiszen – míg te azt érzed, hogy ez örökké tart – addig ő tudja, hogy a depresszióból ki tudsz kecmeregni. Abban is hasznodra válik, hogy a negatív gondolatok – szörnyű érzések – bepunnyadt viselkedés lefelé húzó spirálját segít megállítani, és segít felfelé menő spirálba fordítani.

Viselkedéses szinten mindig tudsz valamit csinálni, hogy napról napra egy picit kevésbé legyen szar, és bizonyos technikákkal arra is képessé válhatsz, hogy a gondolataidat pozitívabbra hangold. Mindezek pedig pozitív módon visszahatnak az érzelmeidre.

A gyógyszer szükségessége és szerepe

Sokan ódzkodnak a gyógyszerektől, pedig nagyon fontos szerepet töltenek be a depresszió gyógyításában. Klienseimnek úgy szoktam fogalmazni, hogy olyan a gyógyszer, mint a kábel, amivel bebikázod a lemerült akkumulátort.

Amikor az agyban lemerülnek az ingerületátvivő anyagok, akkor valahogyan be kell őket bikázni, hogy az autó egyáltalán el tudjon indulni.

Ha már indul az autó, akkor képes az egyén belső energiaforrásokat mozgósítva örömteli eseményekkel töltekezni, életmódváltással rátalálni egy olyan útra, ami a depresszió gyógyulásához vezet. Ahogy Jeffrey Young egy interjúban fogalmazott:

„a depresszió ellentéte nem a boldogság, hanem a nem depressziós állapot”.

A gyógyszer tehát segít kigyógyulni a betegségből, de az egészséges állapotot boldogsággá tenni – nos ez már a te feladatod! Ebben szintén sokat tud segíteni egy pszichológus. A gyógyszer nem hozza el a boldog párkapcsolatot, sikeres munkát, baráti társaságot, de erőt ad ahhoz, hogy kimássz a pokol bugyraiból, és te magad elkezd ezeket az örömforrásokat felépíteni.

A depresszióból való gyógyulás általában nem egy nyílegyenes diadalmenet, inkább olyan, mint egy türelemjáték. Lehet, hogy pikk-pakk túllendülsz rajta, és lehet, hogy több gyógyszerkombinációt, terápiás szakembert, csoportterápiát ki kell ahhoz próbálni, hogy megtaláld, neked mi segít.

Aztán egyszer csak elkezdesz jobban lenni. Elfújják minden rossz érzésedet, energiát érzel arra, ami eddig képtelenségnek tűnt. Majd hirtelen visszazuhansz oda, ahonnan indultál, de tudnod kell, hogy a gyógyulás nem torpant meg, hamarosan ismét jobban leszel, immár egy kicsit hosszabb időre.

Aztán a visszaesés már nem olyan drámai, és ismét jobb napok, hetek következnek. Egy idő után pedig azt veszed észre, hogy már hetek, hónapok óta eszedbe sem jutott a depresszió. Ha a gyógyulás folyamatában meg tudod lovagolni a hullámhegyeket (képes vagy megírni egy fontos e-mailt, jelentkezel egy tanfolyamra, találkozol a barátaiddal, szeretkezel a pároddal), akkor nyert ügyed van.

A hullámvölgyekben pedig tartsd észben: ez a gyógyulási folyamat része, csupán egy hullámvölgy, nem kell katasztrofizálni, el fog múlni, és vissza fogsz találni a régi, egészséges önmagadhoz!

Mit tehet a környezet és miről nem tehet a depressziós?

Tény, hogy vannak emberek, akiket szörnyű sorscsapások érnek, mégsem lesznek depressziósak, mert az agyuk nem úgy működik. És vannak, akik örököltek egy hajlamot erre a betegségre, ezért akár pozitív, akár negatív életesemények le tudják meríteni a dopamin- meg szerotonin- meg még mindenféle neurotranszmitter szintet az agyban.

A depressziós nem tehet róla, hogy depressziós! Senki nem választja magának ezt a betegséget önként és dalolva. Ezt a betegséget kapja.

Más cukorbetegséget, magas vérnyomást, allergiát, ételintoleranciát hoz magával. Mégsem cseszteti őket a környezet, hogy miért vagy beteg, hiszen süt a nap és csicseregnek a madarak.

Amit ne kérdezz tőle soha, mert ezzel nem segítesz neki

Soha ne kérdezz tehát olyat egy depresszióstól, hogy

„miért vagy depressziós, hiszen olyan sikeres az életed?”!

Ez olyan, mintha azt kérdeznénk egy fogfájós embertől, hogy „miért fáj a fogad, hiszen csodálatos gyerekeid vannak?”! Vagy egy lázas betegtől, hogy miért vagy lázas, hiszen az életedben minden a legnagyobb rendben. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a depressziós életében minden rendben.

Általában egy külső negatív esemény indítja be a spirált: munkanélküliség, szülés utáni magány, üres fészek, haláleset, válás. Vagy akár pozitív események, a szűntelen pörgés is lemeríthetik azt a bizonyos akkumulátort.

Egy depressziósnak ne mondj olyat sem, hogy gondoljon szép dolgokra! A depresszió lényege, hogy képtelen szép dolgokra gondolni, egy sűrű köd nehezedik rá, amin keresztül olykor a legragyogóbb napfény sem jut át. Ahogy a dementorok: az életerőt, energiát és boldogságot szívták ki abból, aki depressziós epizódban van.

Baromi szar, hogy amikor szarul vagy, akkor még azt is az orrod alá dörgölik, hogy szégyelld magad, amiért szarul vagy, és nem tudod meglátni az élet napos oldalát.

Mit mondj egy depressziósnak?

Helyette inkább ismételgesd neki azt a szót, hogy depressziós epizód.

A hangsúly az epizód szón van. Azt jelzi, hogy ez csupán egy átmeneti állapot.

Egy depressziósnak mondd el, hogy talán te el sem tudod képzelni, hogy ő miben van, de elhiszed és tudod, hogy amiben van, az szörnyű lehet, és megpróbálsz mellette állni nagy-nagy szeretettel és a legjobb tudásoddal. Értsd meg, hogy ő most tényleg a pokolban érzi magát, de te mellette vagy.

Egy depressziósnak mondj el mindent, amit szeretsz benne, amiért értékes ember, amiért érdemes kitartania.

És a legfontosabb, hogy bízz benne! Mutass rá, hogy hány nehéz élethelyzeten túljutott már, mutass rá, hány ember meggyógyult már, mondd el neki, hogy tudod, hogy van benne erő a talpra álláshoz!

Amíg ez egyedül nem megy, addig te kitartasz mellette, átveszel a terheiből, és biztosan tudod, hogy vissza fog találni önmagához.

Nyugi, a szeretted meg fog gyógyulni!

Nyugi, meg fogsz gyógyulni!