Waldorfosnak lenni nem annyira gáz, mint amilyennek hangzik. 9 éve nem azért vágtunk bele az alternatív oktatásba, mert lenéztem a sarki iskolát. Fiaim az állami oktatási rendszerben szocializálódtak, örökre hálás leszek a pedagógusoknak azért, hogy a vadembereimből társadalmilag emészthető lényeket faragtak. Salát Luca írása.

Waldorf körökbe az önsorsrontás kíváncsiság hajtott.

Először megszeppenve lézengtem a köleskásák, mese mazsolák és euritmia cipők útvesztőjében, aztán amikor az első karácsonyi ünnepen rájöttem, hogy az adventi spirál nem egy természetbarát fogamzásgátló eszköz, akkor elkezdtem belazulni. A komposztlapátolás, függönyvasalás, és fonalfestés közben gyakran gondolok arra, hogy csak az idióták hurcolják a gyerekeiket olyan intézménybe, ahol a szülők a túlélésre játszanak,

de a lelkem mélyén tudom, hogy jó döntés volt. Mert waldorfosnak lenni jó. Nagyon jó.

A waldorf pedagógiát számos hiedelem övezi, amelyek közül néhány igaz, néhány azonban nem. Az ellenérvek sora hosszú:

  1. Nem adja meg azt a tudást, ami az egyetemi tanulmányokhoz szükséges

A városi legenda szerint a waldorf diák tanulás helyett a sárban dagonyázik, köleskását zabál és mamuszokat kötöget. A waldorf pedagógia azonban egy szigorú alapokra épülő nevelési rendszer, ahol a tankönyvi molyolás helyett a tapasztalati tudásra esküsznek.

Ez a gyereknek szuper, mert magolás helyett mindent maga próbál ki, a szülőnek nem annyira, mert a lakás jellemzően jobban hasonlít egy robbanás utáni laboratóriumra, mint békés családi otthonra.

A tanagyag egy nagyobb rendszerbe illeszkedik. Az ötödikes tematika például az ókori görög kultúrára épül. A gyerekek tornaórán az olimpiai számokat gyakorolják, „technikán” tógát varrnak, történelmen pedig mindent megtanulnak a városállamokról, és a többi tantárgy is  kapcsolódik a témához, csak már nem emlékszem, hogyan.

Az év végét pedig a Waldorf Olimpia koronázza meg.  A waldorf iskola 13 oktatási évben működik, ahol az utolsó év az érettségire készülésről szól.

A tapasztalatok szerint a waldorf gimiben végzetteket ugyanúgy felveszik egyetemre, mint az állami gimnáziumban érettségizőket. Rejtély, hogy ezt hogy csinálják, hiszen tényleg kevesebb az elsajátított tárgyi ismeret.

  1. Óvó-védő burokban tartja a gyerekeket

A waldorf intézményekben valójában farkastörvények uralkodnak. A pedagógusok csak akkor avatkoznak a konfliktusokba, amikor  vér folyik  muszáj. Nem erősítik a versenyszellemet, azonban arra késztetik őket, hogy nap mint nap saját határaikat feszegessék. Imádják a hajnali túrákat és a manócskák keresését a novemberi sötét erdőben, aminek gyakran sajnos a komfortzónájukhoz ragaszkodó szülők isszák meg a levét.

A waldorf iskola nem árasztja el ingerekkel a gyerekeket, ellenben hagyja őket annyira unatkozni, hogy végül kínjukban kitaláljanak valami értelmeset.

Ennek a kreativitás dübörgése mellett a gyakorlati haszna például az, hogy a kamaszok kisebb eséllyel válnak kütyüfüggővé. Külön öröm, hogy itt semmi sem gagyi. A hétköznapok és az ünnepek letisztultak és biztonságot adnak.

A pedagógusok nem magyaráznak semmit túl, inkább közösen megélik az élményeket.

  1. Öntörvényű seggfejeket nevel a rendszer

A köztudat szerint a liberális nevelési elvek miatt a waldorf gyerek szocializálatlan vadbarommá válik.

A gyerekek életébe valóban keveset ugatnak bele a felnőttek, de a szabályok kőkemények.

Ha egy gyerek hibázik, a pedagógus szeretettel, de határozottan avatkozik közbe.  Az agresszió itt is megjelenik, de az iskola az egész közösséget bevonva azonnal a megoldási folyamatra koncentrál. Nekem megnyugtató, hogy a lányaim olyan iskolába járnak, ahol következetesebbek a nevelési elvek, mint az enyémek.

  1. A waldorf közösség egy bio-vegán-otthonszülő szekta

Kezdetben sokat szorongtam, hogy nem tudok felzárkózni a batikolt szoknyás homeopaták csapatához. Idővel rájöttem, hogy nem is kell. Mert elfogadnak úgy is, ha piros műkörömmel gyomlálom a gazt az iskola udvarán. A waldor közösség  színes és sokféle,  de jellemzően toleráns, és letojja, hogy húst zabálok vagy bulgurt biozöldséggel.

Az iskolánk hozzám hasonló szemléletű családokból áll, akikkel sokat lehet röhögni, és nyugodt szívvel passzolom le nekik a kölykeimet.

  1. Pénzbe kerül

Némi feszültséget kelt bennem az érzés, hogy a waldorf szemlélet szerint rohadt sok időt kellene a gyerekeimmel töltenem,

viszont a tandíj kinyögése miatt dolgozom, mint az állat.

Nem kerül annyiba, mint más magániskola, viszont azokkal a melókkal, amiket máshol a személyzet végez, a szülők szívnak. Egy waldorf közösségben a családokra több teher hárul, mint máshol, a közös szívás viszont összetartó közösséget formál..

  1. Első a gyerek, a szülő meg had szívjon

Ez a rendszer nem törődik a szülői igényekkel, ellenben elvárja, hogy mindig rendelkezésre állj. Sok a családos iskolai program, és szünetekből is valamivel több van, mint máshol. Ennek köszönhetően a waldorf-gyerekek gyakran nagyobb csapatokban mozognak, és

hol az egyik, hol a másik család otthonát dúlják fel, attól függően, hogy a közösségben épp ki nyerte meg a lúzer gyerekmegörző szerepét.

A waldorf iskola nem az egyedüli üdvözítő út, valakinek bejön, valakinek nem.

Állami és alternatív iskolás gyerekek anyukájaként azt gondolom, hogy nem az iskola típusán múlik, mennyire boldog utódokat adsz a világnak..Sokkal inkább azon, hogy megtalálod-e a családod számára azt az optimális szervezeti keretet, amiben a legtöbbet tudod kihozni magadból a gyerekeid érdekében.

OLVASTAD MÁR?  A békés öregkor értelmezhetetlen számomra

Fotó: Fortepan

Oszd meg a véleményed velünk!