„Végtelenül szerette ezt a gyereket, de nem értette őt”

Olyan nehéz újdonságot írni a kamasz és azanyja kapcsolatáról, hiszen ti is látjátok, hogy minden ismétlődik, az események többé kevésbé követik egymást, zajlik az élet. Néha vannak hullámvölgyek, néha kiakadunk, de a többség a nap végén megveregeti a vállát, örül, hogy túlélte ezt a napot is. Hiszen rengeteg kérdőjel van a saját negyvenes életében is, nemcsak a kamaszéban. Amiről most írunk az ennél sokkal bonyolultabb dolog, pont amiatt, hogy sokan azt hisszük, hogy ez a világ legegyszerűbb dolga: megérteni a saját gyerekünket. Egy filmet hívunk segítségül, amelynek értelmezését egy pszichiáter adja. Szücs Szilvi írása.

A Csodálatos fiú című film egy kristálymet – függő fiúról és a családjáról szól. Dr. Máté Gábor, Kanadában élő addiktológus orvos, aki a mozinet.hu felkérésére értelmezte a filmet. Azért tartjuk fontosnak szinte szóról – szóra idézni a szavait, mert ezt a film szerintünk nem a drogról szól, hanem arról, hogy minden a gyerekkorból indul. A függőség is.

A apa végtelenül szerette ezt a gyereket, de nem értette őt.

„A függőség alapja mindig a szenvedés és mindig a gyerekkori szenvedés. Súlyos figyelemzavara volt a fiúnak, amit senki nem vett észre igazán. Úgy képzelték, hogy a viselkedésével van valami baj. Ha valakit ADHD*-val diagnosztizálnak, akkor egy stimuláns orovsságot írnak neki, ami a legközelebbi rokona a kristálymetnek. Ebben a szerben van egy anyag, amit úgy hívnak, hogy dopamin és ennek a szintjét emeli ez a szer. Ez azért fontos, mert

dopamin nélkül nem tudunk odafigyelni és gyakorlatilag semmi nem érdekel minket, unatkozunk nagyon durván. Életakaratunk sincsen.

Amikor kiváncsi vagy, elemedben érzed magad, tele vagy energiával az nem más, mint a dopamin jelenléte a szervezetedben.

Mind az ADHD-s ember agyában, mind a függők esetében ezek a dopamin hálózatok nem működnek jól. Minden stimuláns: kokain, szex, kristálymet, nikotin, mind – mind felemelik a dopamin szintjét, ezért okoznak függősséget.

Csak egy függőségi folyamat van az agyban, ugyanazokat a hálózatokat használja (akár heroin, játék, munka, szex, internet) és általában, ha az egyikről letér, akkor átmegy egy másikra. Például: eddig dohányzott, utána szerencsejátékot játszik.

Nem a függőség az alapvető probléma, hanem egy elkeseredett próba, hogy egy problémát megoldjak.

Ezért az első mondat amit egy függőnek el kell mondani, hogy

megértem, hogy te nem vagy egy rossz ember, nem vagy hülye és nem követtél el hibát, hanem egy problémát akarsz megoldani az életedben. És ennek az oka mindig a gyerekkorban van.

Tehát ahelyett, hogy megakarjuk változtatni az ember viselkedését, meg kell érteni az embert. Amikor az emberek felfogják a megértést és érzik is azt, akkor szeretnének megváltozni.”

Elképesztő felelősség anyának lenni, de nem azért, amit a bulvárlapok írnak.

Sokszor unalmas a sok hisztizés, hogy milyen nehéz anyának lenni. Mindenkit más és más életszakaszában „kap el az anyaság”, ezért könnyelmű az általánosítás, ez igaz. Mégis azt gondolom, hogy nem azért „nehéz anyának lenni”, mert alig van időd másra,

nem azért, mert romokban áll a lakás,

nem azért, mert sosem pakol el maga után,

nem azért, mert jaj de szemtelen,

nem azért, mert nem tanul,

nem azért mert pofákat vág…

Hanem azért, mert meg kell értened őt. Még akkor is, ha teljesen másképp gondolkodsz a világról. Még akkor is, ha ez sok időbe telik és ehelyett annyi minden mást csinálhatnál. Még akkor is, ha romokban a saját életed.

Még akkor is. Mert te vagy az anyja.

(*Az ADHD figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, amely az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes ami gyerekkortól végigkíséri az érintettek életét.)

Fotó: est.hu

ELINDULT AZ ANYAPARA MEDIÁCIÓ.

Szücs Szilvi mediátorként, olyan lehetőséget ajánl, amely általános, de nagyon zavaró problémákat próbál “kisimítsani”, hogy könnyebb legyen az együttélés a mindennapokban. Ha érdekel a mediáció, kattints a lenti képre, vagy írj ide: mediator@anyapara.hu