Üzenetek az adventi naptárba „magunknak”

Rendhagyó módon először nektek küldünk üzeneteket, amelyeket véletlenszerűen tegyetek bele a kis papírzacskókba (amit a kamaszoknak készítetek) és mindennap bontsátok ki közösen vagy egyedül. Úgy írtuk, hogy ha kivágjátok már tényleg csak el kell „rejtenetek”. A fennmaradó tizet pedig írjátok meg magatoknak: mit kívántok karácsonyra, milyen karácsonyt kívántok, milyen évet kívántok… Vagy éppen arról, ami ma eszetekbe jut, ami épp foglalkoztat bennetek. Nagyon érdekes lesz újraolvasni mondjuk nyáron a nyaralás alatt!

Üzenetek az adventi naptárba magunknak

1. Majd szél lesz, majd szélcsend. Minden lesz. Minden volt már. (Fodor Ákos) Továbbiakbak: F.Á.
2. Ne higgyétek, hogy a táncotok egyszer majd jó lesz. Most lesz jó, vagy sosem. Semmi nem majd jó. Most jó vagy sosem. (Kiss Judit Ágnes)
3. Egészen biztos, hogy előbb-utóbb ez vagy az lesz, így vagy úgy. (F.Á.)
4. Fölépíteni és belakni magamat napmintnapmintnap. (F.Á.)
5. Nekem nem kell, hogy enyém legyen: legyen – és kapjak belőle. (F.Á.)
6. A más élete Hozzá-szólhatok; bele-: nem. (F.Á.)
7. Semmi nem írhatja felül az életet, a kapcsolatodat a gyerekeddel, de azt sem, kikkel élsz együtt. Semmi. Sem a hit, sem az ideológia, sem a politika, sem a tradíció. Pontosabban: a szeretet az, amely mindent felülír. (Alföldi Róbert)
8. Minden bor (…) társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák. (Hamvas Béla)
9. – Tudsz játszani? – Tudok. – És szeretsz is? – És szeretlek is. (F.Á.)
10. Én igyekszem (bárha másként is lehet) késsel-villával enni az életet. (F.Á.)
11. Kik mindent adtok: adjátok meg, Istenek, hogy tévedhessek. (F.Á.)
12. Nem szeretsz. Érzem. – Hogy engem? Vagy magadat? Magadban döntsd el. (F.Á.)
13. Ha félsz a tűztől: menj hozzá mind közelebb, hogy szíthasd, olthasd. (F.Á.)
14. A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják Őt olyannak, amilyen. Mindenki szükségszerűen olyan, amilyen, nem is tudna másmilyen lenni. Mindenki attól Ő maga, hogy olyan, amilyen. Bár az illető másmilyen, mint én vagyok, és én másmilyen vagyok őhozzá képest, de mindketten elfogadjuk egymást. Ez a tulajdonképpeni szeretet. (Bert Hellinger)