Gondolkodtál már azon, hogy mennyire tudod “elkapni a kamasz figyelmét”? Mennyire tudsz érdekeseket mondani neki, azonkívül, hogy vedd fel, tedd le, vidd ki, elég legyen, figyelj csak. Vajon egy tanár mennyire tudja ezt elérni az óráin? Ti belegondoltatok abba, hogy milyen lehet huszonöt kamasznak órát tartani úgy, hogy oda is figyeljenek? A tapasztalat az, hogy a tanárok többsége erre képtelen. Szücs Szilvi írása.

Unalmas órákat tart, mérges lesz, ha nem figyelnek, majd odavág egy kemény dolgozattal és szórja a karókat.

Persze vannak kivételek.

Akik sok év tanítás után is felkészülnek, akik haladnak a korral, akik mernek szembe menni, akiknél nem gáz elővenni az okostelefont az órán és közösen megnézni rajta egy információt. Akik megszerettetik velünk a matekot.  Akik szeretik a diákokat és nem ellenségként tekintenek rájuk. Akik embernek nézik a kamaszokat.

Egy megtörtént eset margójára:

Jó pár éve a fiam ellenőrzőjébe a következő beírást kellett aláírnom: gyermeke a mai napon unott arccal ülte végig az órát és közben félpercenként ásított. Kérem figyeljenek oda a szülők, hogy kipihenten érkezzen a gyerek az iskolába. Aláírtam és megkérdeztem a fiamtól, hogy mégis mi történt.

Azt válaszolta, hogy szerinte ez mással is előfordul és a tanár annyira unalmas órákat szokott tartani, hogy valóban nem tudta kimutatni a nemlétező lelkesedését.

Képtelen voltam rá haragudni. Viszont nem értem, hogy ez miért az én “ügyem”. Mármint az, hogy a gyerek unatkozik valamelyik órán.

A tanár levelére ezt a frappáns választ Popper Péternél találtam: “Amikor az én fiam először hozta haza azt beírásul, hogy:

,,Tisztelt szülő ! A gyerek számtan órán fegyelmezetlen volt” – elgondolkodtam.

Tessék mondani, ennek mi értelme van? Persze, rögtön aláírtam. De én is beleírtam a könyvecskébe:

,,Tisztelt tanárnő! A gyerek vacsoránál nem ette meg a tökfőzeléket.”

Ezen lehet nevetni, de pedagóguskörökben nagyon letoltak: hát nem veszem észre, hogy a család, a szülő és az iskola között a fő kommunikációs eszköz az ellenőrző ? Ha ezt komolyan gondolják, az már régen rossz. Mert én nem vagyok ott az órán, hát mit akar tőlem a tanárnő ? Pofozzam meg a gyereket, szidjam le a sárga földig? Ő meg nincs ott a vacsoránál, mit akarjak tőle én tökfőzelékügyben? Egymásra passzoljuk a gyerekkel járó problémákat? A vacsora az én dolgom, érdekes órát tartani az övé.”

Anyapara podcast beszélgetése a tanulásról. Salát Luca és Szücs Szilvi beszélget 20 percben. Kattints a képre és #Hallgassránk! 

Mielőtt kiakadnátok, tudom, érzem, tapasztalom, hogy nagyon sok ok játszik közre egy tanár döntésében, viselkedésében. Én most nem gondoltam ezt át oktatáspolitikailag és NAT-ilag sem, azt már egyébként ITT megírtuk. És azt is tudom, hogy minden mindennel összefügg, hiszen ekkora kényszer és időszorítás mellett nagyon nehéz jó fejnek lenni. Én azért szerencsére ismerek több pedagógust is, aki csillagos ötöst kapna a Krétában.

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!