„Szerintem a felnőttek sokkal többet lógnak evés közben a telefonjukon”

Emlékeztek még arra az időre, amikor alig vártuk, hogy péntek délután legyen és mehettünk „kivonulni” a Deák térre (ide mindenki helyettesítse be a „saját”, kamaszkori vonulási terepét)? Onnan a Vörösmarty térre a szoborhoz? Minek? Csak úgy. Hogy társasági életet éljünk a suli és az edzőtársakon kívül. Hogy beüljünk együtt valahova száz forinttal, órákig nézelődni és beszélgessünk a semmiről.

A semmiről, ami akkor volt a minden.

Igen, arról írunk újra (előzőz cikkünket ITT olvashatjátok), hogy miért és hogyan szocializálódnak a kamaszok (11 éves kortól egészen felnőtt korig) iskolán kívül napközben. Ezek azok az órák, amikor egyébként fogamunk sincs, hogy kivel, hol és mit csinál egy kamasz. Oké, van aki tudja, mert elmondja neki a gyerek. Van, aki azt hiszi, hogy tudja, mert mond valamit a gyerek.

Nyugodjon meg az anyuka. Minden kamasznál eljön az az idő, amikor szeretne önállóan „lógni” a barátaival.

Felügyelet és mindenféle információ részletes közlése nélkül. Mert kérdezem én: te mindig mindenrl beszámoltál anyádnak? Hogy éppen a Peti miatt megyek ki a Vörösmarty-ra, hogy hátha rámnéz végre, mert az elmúlt fél évben egyszer sem tette ezt, pedig szerintem összeillünk. Hát van egy jó hírem: most is ugyanez a fő topic, csak mások a kellékek és a díszletek.

– Úgy érzem magam sokszor, mintha leskelődnék. Nekem is van kamasz gyerekem, ezért különösen érdekes amikor épp bent vagyok az üzletben és látom, hogy kb. 2 órától – 5 óráig jönnek a kamaszok és társasági életet élnek. Pont úgy, ahogy én jártam anno a Francesco pizzériába. Nekünk az volt a délutáni törzshelyünk. – meséli Balogh Kata a Guru tulajdonosa.

– Mindig éhesen jönnek, ez nyilvánvaló, bármit megennének, de alapvetően itt nem tudnak úgy jóllakni, mint otthon anyuci főztjétől. Ezért általában az a leosztás, hogy

kisebb csapatokban jönnek és megosztják amit vesznek. De olyan is van, hogy valaki éppen nem eszik semmit.

Nem ez a lényeg, hanem a társaság. A „beülés” valahova. A beszélgetés.

Katát megkértem az interjú előtti napokban, hogy „figyelje meg”, vajon mobiloznak – e miközben társasági életet élnek.

– Szerintem a felnőttek sokkal többet lógnak evés közben a telefonjukon. Leülnek, rendelnek, majd amint elment a pincér előveszik a mobilt. Megeszik, majd amíg jön a pincér újra előveszik.

Ehhez képest ezek a fiatalok beszélgetnek és nézelődnek. Pont ugyanúgy, mint mi a Francescoban. Azzal a különbséggel, hogy ott kábé egy évig jártam oda, hátha találkozom újra azzal a fiúval akit egyszer láttam ott! Most meg mi van? A Snapchat mindent kiderít! Pontosan látja, hogy ott van – e a kijelölt illető. Nyilván nem egy vadidegen, hanem akit már egyszer bejelölt.

De hiába az online kapcsolat, akkor is az a lényeg, hogy találkoznak – e vagy nem! Egy ilyen élő közösségi helyen lehet találkozni és nem ciki. Én minden szülőnek azt mondom, hogy ő maga ajánlja fel, hogy menjen a kamasz, éljen, beszélgessen, találkozzon, „bénázzon”, csajozzon vagy fiúzzon. Az online világból lépjen ki. Inkább igyon meg egy kólát a többiekkel, mint a szobában szelfizzen órákig.”

Fotó: www.guru.hu