Amíg kicsi a gyerek (6-10 éves), addig jó esetben kipróbált három-négy sportot, abbahagyott egy-két különórát, gondolkodott de végül nem kezdett el minimum három olyan dolgot, amit a társai “javasoltak” neki. Ez a többség. A kevesek kiváltsága, hogy három évesen elkezdett focizni és azóta is rúgja a bőrt. Emellett a suliban kitartóan van egy-két tantárgy amiben nagyon jó, szereti és szívesen foglalkozik vele. Szücs Szilvi írása.

Vagy éppen éjjel-nappal sakkozik vagy valami űber bonyolult logikai feladatokban leli örömét. Emellett a többség parázó anyukája így szól minden iskolaválasztás vagy valami nagy gebasz probléma kirobbanása előtt:

Óh, az én gyerekem humán beállítottságú, utálja a matekot, biztos, hogy nem menne neki egy reál suli!

Pedig ha “jót akaruk” annak a kamasznak (és miért ne akarnánk jót?), akkor ebben a témában két dolgot kellene valahogy elérnünk nála: megszerettetni vele a matekot és találni valami olyan tevékenységet az életében, amit szívesen csinál.

A matek téma nagyon kényes kérdés, mert azt nehéz alapból szeretni,

miközben pont ezt lehetne a legegyszerűbben megszeretni, mert ehhez aztán még olvasni sem kell tonna számra a könyveket.

Ha alsó tagozatban elmaradt a matek szerelem, akkor utána (bárhány éves a gyerek, de legjobb lenne, ha még csak 12 körül lenne) találni kell valakit (tanár, rokon, barát), aki előveszi vele az általános iskola (!) tananyagát és újra megtanítja neki a matek legegyszerűbb alapkérdéseit. Ehhez nyilván kell egy jó tanár, de kis utánanézéssel lehet ilyen embert találni.

Három hónap kemény munkájával meg lehet szerettetni a matekot.

Erre több jó példám is van és nem félek kimondani ezt a mondatot. Mindegy, hogy mi lesz a gyerekből és az is mindegy, hogy mi érdekli őt. A matekot tudni kell alapszinten, mert ez a képesség exponenciálisan megnöveli a jövőbeli teljesítményét, megítélését az életben. Pont.

De mihez ért a kamasz gyerek? Mi érdekli és erre, hogy lehet rájönni?

Hogyan lehet arra rájönni,  hogy a kamasz gyereket mi is érdekli “mihez is ért”. És mi van akkor ha ebben nem vagyunk biztosak? Ha mondjuk a gyerek szeret olvasni, de 12-13 éves korától észrevetted, hogy a matekot is megszerette?

Rátalált egy olyan matek tanárra, aki első körben bepótoltatta vele az előző évek elmaradt tudását, utána pedig megtanította szeretni a matekot. Ilyenkor mi van? Mondjam azt, hogy humán, mert érdekli a töri, de mit kezdjek azzal, hogy a nyári utazására egyetlen könyvet visz aminek az a címe, hogy “Hogyan pusztítsuk el az univerzumot és a fizika további 34 érdekes alkalmazása”?

Viccet félretéve, szerintem a szülőnek ebben a témában egyetlen egy dolga van, ami a legnehezebb: nem nyomasztani őt és megtalálni azt a tevékenységet, amelyeket a gyerek magától, kényszer nélkül, szívesen végez.

Amit tehetünk: dobáljuk nekik a lasztikat.

Dobjuk, dobjuk, elvisszük, felhívjuk rá a figyelmét, mi is csinálunk valami érdekes dolgot a rántás kavarás és a napi meló mellett. Hátha rájön arra, hogy neki is kell valami, amivel szeret foglalkozni. Nos, ez nagyon nehéz. Azért nehéz,

mert túlmisztifikáljuk az iskolát és az ott tanultakat, illetve amit meg kell tanulnia a kamasznak. Az a tanulság, hogy nem szabad fetisizálni a tudásanyagot.

Az iskolák szorongó gyerekeket „nevelnek”, szorongó gyerekekből szorongó felnőttek lesznek,

a szorongás márpedig megakadályozza, hogy képességeink maximális fokán teljesítsünk. (Vekerdy összes megnyilatkozásának zanzásított lényege.)

Pláne akkor nehéz, ha a szülők valamelyike nagyon szeretné, hogy azzal foglalkozzon a gyerek amivel ő, vagy amit ő szeretett volna. Persze, ha állandóan számítógépes programokat ír vagy énekel éjjel-nappal, esetleg ő főzi minden vasárnap a menüt akkor nyilvánvalóan könnyebb a dolgunk.

De mikre érdemes még figyelni? Biztos minden gyereknél van valami, amit szívesen csinál. Ha ez megvan, akkor már “csak” annyi a dolgunk, hogy ezekben erősítsük őt.

Anyapara podcast beszélgetése a tanulásról. Salát Luca és Szücs Szilvi beszélget 20 percben. Kattints a képre és #Hallgassránk! 

 

Praktikus tanácsok: nem kell semmi extra dologra gondolni!

  • Ha állandóan filmet néz, akkor toljon fel a netre egy blogot, amelyben osztályozza a filmeket az ő általa meghatározott szempontok (egyedi) szerint.
  • Ha szívesen fotózgat vagy kreál mindenféle térbeli dogokat, szeret alkotni, jó a térlátása. Ha teszem azt ez a helyzet, akkor találjon (vagy találjunk közösen) olyan lehetőséget, ahol kipróbálhatja magát. Ilyenek például az ún. fotó adatbázisok, ahol ha felteszi a fotóit és azt valaki a világ bármely pontján kiválasztja, akkor azért ő pénzt kaphat.
  • Ha szeret főzni vagy sütni, akkor írja le a recepteket amiket ő kísérletezett ki. Ha jó a kézügyessége, akkor rajzoljon, kössön, horgoljon és a kész termékeket adja el. Az a lényeg, hogy magától kezdjen el foglalkozni valamivel/bármivel és azt visszatérően tegye.

Ja, és oké, mindez nagyon nehéz, mert van, hogy tényleg nem moccan semmire. Nem baj, akkor sem adhatod fel. Tarts szünetet, gondolkodj hangosan, valami bekattan majd, csak türelem!

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!