A Family Guy történeteit évek óta hallgatom a kamasz fiamtól. Egy évig a sztorik felén röhögtem, a másik felén kiakadtam, hogy ez mekkora gáz, undorító, sértegető sorozat. Hozzáteszem, egy részt sem láttam, mert nem érdekelt.

Pár hete mégis leültem mellé és megnéztem vele egy epizódot. Azért néztem meg, mert szerettem volna részese lenni az életének ezen a szinten is. Nem csak úgy, hogy mi volt a suliban, éhes vagy, miért nem alszol már.

Utána- amellett, hogy rájöttem ez a sorozat egész vicces és nagyon komoly témákat feszeget- kinyílt egy ajtó (nem, nem a Kékszakállú herceg várában:) amin belépve bizonyos témákról sokkal egyszerűbben tudtunk beszélni, mint azelőtt.

Gondolom neki is átsuhant a fején, hogy ha nem is minden szempontból, de jó fej az anyám, hogy megnézett velem egy részt és jókat röhögtünk a poénokon. Miközben pontosan tudjuk, hogy k.nehéz jó fejnek lenni egy kamasszal, mert van sapka rajtam, nincs sapka rajtam vicc folyamatosan ott lebeg a fejünk felett.

Erről a jelenségről amikor”részese vagy a kamasz életének” a legjobb interjút az addictus.blog-on olvastam, ahol Zacher Gáborral beszélgettek. Itt olvashatjátok az interjú teljes szövegét. Ebben többek között a fenti saját történetem köszönt vissza, illetve még három fontos megállapítás és a végén a szakember saját története a fiával.

1. Ha saját magadnak nem adsz mindennap ötös osztályzatot, akkor miért várod el a gyerektől, hogy mindenből ötöst kapjon? Neki nem lehet egy hármas napja? Egy kitűnő tanulónak nem lehet kettes napja? De, lehet.

2. A szakember szerint a kábítószerkérdésnek Magyarországon sokkal kisebb a jelentősége, mint amekkorát ebből a politika és a sajtó csinál. A számadatok is azt mutatják, hogy 20 ezer drogfüggő van.

Emellett van 60 ezer nyugtatószerfüggő, 25 ezer orrcseppfüggő, 100 ezer hashajtófüggő, 150 ezer játékszenvedélyes és 800 ezer alkoholista.

3. “Annak nem kell örülni, ha a gyerek kipróbálja az alkoholt vagy elszív egy spanglit, de tudni kell hova tenni. És vajon el meri-e mondani? És ha igen, akkor mi a reakció? Mit fog csinálni apuka? Egy, meghal ott rögtön, kettő, letépi a gyerek fejét, mert rohadt kis drogos köcsög lett belőle. Ahelyett, hogy megkérdezné, hogy oké, és mit adott neked a szer?”

Zacher saját története a 18 éves fiával

“Múlt héten vizsgázott a fiam gépjárművezetésből. Összefutottunk előtte, mert volt pár óránk. Kérdeztem, Bendegúz, akkor most mi legyen? Azt mondja: elviszlek metrózni. Én még a büdös életben nem ültem az új metrón.

Sétáltunk, metróztunk, megnéztük a kirakatokat, kritizáltuk az embereket, aztán megmutatta, hogy most mik azok a menő helyek, ahova ők szoktak járni.

Kolbászt ettünk, én elkortyolgattam egy pohár forralt bort, két és fél órát együtt voltam a 18 éves kölykömmel. Hihetetlen jó volt!”

Plusz két tipp a parázó anyáknak:

” – Te szoktál év végén leltározni?

– Abból a szempontból igen, hogy például itt a kórházban mit kéne még változtatni. Saját magamban pedig minden nap szoktam. Eljárok futni, és egy csomó mindent át tudok gondolni. Hihetetlen jól lesimítja az agyamat és helyretesz.”

“…Ha megkérdezem a szülőt: milyen zenét hallgat a gyerek? Válasz: borzasztót. Na, de mit? Nem tudom, de szörnyű. Tetszik ismerni? Nem, de nem is akarom. Én ötven százalékban olyan zenéket hallgatok, amiket a fiam mutatott meg nekem, még akkor is, ha néha borzasztó.”

Aki szeretne feliratkozni az anyapara reklámmentes Hírlevelére, az IDE kattintson. Köszönjük!

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!