Van a kocsiból csikket kidobó vadbarom és vagyunk mi kedves parázó anyukák, akik éppen, hogy belecsöppentünk a szelektív hulladékba. És vannak a kamaszok, mi és a szemét. Nyolc tipp a “szemétséghez” a Környezetvédelmi világnap alkalmából. Bábel-Szücs Szilvi írása.

Ez a téma azért fontos itt az Anyaparán, mert valami olyan dolgot tanít meg nekünk-és a gyerekeinknek-, amely sokkal messzebbre és mélyebbre vihet a szemétdombnál.

Olyan dolog, ami beszivároghat a mindennapokba, ami lehet egy közös projekt.

Nyolc tipp a sok szemétséghez

Nem, nem leszek tagja a globális felmelegedés elleni küzdelem szövetségének, de fantasztikus lenne, ha a kamasz Gréta Thunberg megkapná a Novel-békedíjat. Nem fogom szedni mások után a szemetet és biztos, hogy nem fogom kikötözni magam  a Lánc-hídra a nemtetszésem jeléül.

Viszont, kizárólag a mikrokörnyezetemben gondolkodom, őket próbálom rávenni a tudatosabb környezetvédelemre.

Ha a kamaszok megszokják ezt az életformát, akkor azt felnőttkorukban is alkalmazni fogják, a barátaiknak is el fogják mondani.

Így terjed majd az ige.

1. Először is mostantól visszautasítok minden „nájlon“ zacskót, amit rám akarnak sózni a vásárlások során.

Egy nap alatt átlagosan hat kis zacsit és négy nagyobbat lehet “beszerezni”. Ha minden héten háromszor vásárlásra adom a fejem és a pénztárcám, akkor- átlagosan

hat nájlonnal számolva– hetente 18-2o zacsi, havonta 72-8o, évente több mint nyolcszáz (!) zacskó. Oké, ez akkor letudva.

Ehelyett összszedem az itthoni nagymama tasikat és azokat kapom elő vásárláskor. Most biztos sokan kiakadnak, de nekem nem jön be, hogy a kenyeret, a hagymát és a krumplit külön-külön vászon tasiban vásároljam, mert arra nekem nem elég egy élet az tuti. Egy tasi, belevágok mindent és itthon majd szétszedegetem.

2. Minden ásványvizes palackra rálépek- lehetőleg úgy, hogy már üres, mert az ellenkezője is előfordult már-, és elvitetem a kamasszal a szelektívbe.

Egyébként meg csapvizet iszunk, csak a fröccshöz jön az ásvány, de az úgyis csak nyáron.

3. Bevezethetnénk közös termékfejlesztés-jelleggel, hogy a szénsavmentes palackokat ha üresek még rálépés előtt újra megtöltjük csapvízzel,

az lenne az igazi recycling. (Olyan, mint a nagymama által lefőzött zacc a háborúban, csak kevésbé okoz hasmenést.)

Egyébként meg vicces, de csinálunk ilyet nem egyszer, csak ezek a mostani palackok félúton meghajolnak és általában az ölemben vagy az asztalon végzi a fél liter újratöltött víz…

4. Környezetbarát mosószert és tisztítószert vásárolok még akkor is, ha a mosás vagy takarítás után napokig orrcsipesszel kell járni, mert annyira büdösek ezek a szerek, hát még a ruhák!

5. Nem mosok annyit-ez lesz a legnehezebb-, ami annyi áldozatot kíván a családtól, hogy a koszos zoknikat kifordítom-befordítom jelleggel kell hordaniuk.

6. Nem engedem, hogy ezer évig folyassák a vizet fogmosás előtt, helyett. Odamegyek (vagy odakiáltok, ha a lakás másik végéből hallom, hogy folyik.)

7. Nem használunk majd folyékony szappant, hanem veszünk jó pár olcsó szappant és azzal mossuk kezeinket.

Ez mondjuk csak azért kellemetlen, mert minden alkalommal azt érzem, hogy zsíros lett a mosdó és le kell mosnom valami egyéb cuccal, tehát ott vagyok, ahol a part szakad…

8. Nem hagyunk feleslegesen bedugva semmi elektromos szerkót, kihúzunk mindent, csak akkor már kora este el kell kezdeni, mert annyi kütyü van, nehogy elfelejtsük valamelyiket.

Van még egyéb környezetvédelmi ötlet, amit jó szívvel tesztek nap, mint nap? Írjátok meg nekünk! Köszönjük.

Ha pedig szeretnétek hallgatni ránk, akkor az alábbi képre kattintva kipróbálhatjátok.

Fotó:www.pexels.com

 

Oszd meg a véleményed velünk!