Lassan itt az év vége, mindenki számolgatja az átlagokat, nyárra készülve… Apropó: észrevetted, hogy az utolsó napokban mindig egy kicsit másképp jönnek ki az átlagok neked és a kamasznak? Az övé kissé felfelé kerekít és a bizonyítványban meg a “szemét tanár már megint nem adta meg a jobb jegyet” következik? De mi már

nem most jöttünk le a falvédőről. Kivárjuk a végét.

Nem örülünk előre ugyebár. Azért visszatekintve erre az évre és előregondolva a következőre sokunkban ott motoszkál a kérdés, hogy ez most már mindig így lesz? Mert azért lássuk be: néha kő kemény egy kamasszal együtt élni. Néha meg csúcs szuper.

Na, erre nem gondoltatok anno, amikor a játszótéren ücsörögtetek velük, ugye?

Hogy jön és csak egy hellószia és bemegy a szobájába telefonálgatni. Vagy hellósziamiakaja és utána megy be.

Akinek az első gyereke kamasz az még ilyenkor azt gondolja, hogy majd a második, harmadik gyereknél ez tuti nem így lesz!

De. Így.

Azért bevallhatjuk itt szép csendben: baromi jó, hogy vége a sulinak. Legalábbis egy pár hétig jó. Aztán meg nem jó, mert

  • nem csinál semmit,
  • unatkozik,
  • kockul,
  • nem beszélget veled,
  • nem olvas, “Kétféle ember van fiam: aki olvas és aki nem olvas, te melyikhez tartozol?”
  • nem dolgozik,
  • megint csak kockul,
  • nem gyakorol semmit,
  • nem érdekli semmi.

És akkor már visszasírod az iskolai dőszakot, amikor

  • noszogatni kell, hogy tanuljon,
  • hogy figyeljen,
  • több ízben meg kell őt arra kérni, hogy ne pofázzon állandóan bele az órába,
  • végre újra jár edzésre,
  • előveszi a könyveit,
  • időben lefekszik (vagy nem),
  • rendesen eszik,
  • mindennap látod (hétvégén mondjuk nem).

Most akkor elrontottunk valamit?

A kamaszkor annyiban különbözik a kisgyerekkortól, hogy itt a szülő egész komoly meggyőződéssel gondolhatja azt, hogy valamit nagyon elrontott. Igen ám, de ezt bevallani sokkal nehezebb, mint azt, hogy a kisbaba ma csak egyszer kakilt, most mi legyen!

Nincsenek tökéletes anyák csak a filmekben. Higgyétek el, hogy azok az anyukák sem tökéletesek, akik a külvilág felé eljátsszák, és ti meg jól beveszitek ezt a színjátékot.

Parázó anyukák, figyeljetek! Mindjárt itt a nyár.

A kamasz gyereket szeretni többféleképpen lehet. Megéri egy kicsit az ő fejével gondolkodni néha.

Hagyd egy kicsit belerázódni a nyárba. Ne gondolkodj állandóan az ő dolgairól. Ha valami nem tetszik, mondd el az érzéseidet vele kapcsolatban és hallgasd meg szó nélkül az érvelését egy adott dologról. Engedd szabadon és bízz benne.

Foglalkozz a saját dolgaiddal. Reggel munka előtt ülj be egy kávét meginni, vagy vidd el és csak sétálj egyet. Délután pedig ne rohanj haza, örülj neki, hogy nincs otthon a kamasz, te is találkozz, lazulj, beszélgess, nevess. Ehhez nem kell pénz, ehhez igazából nem kell semmi csak jó idő és egy hirtelen döntés.

Vagy #Hallgassránk ezen a linken, ahol mindenféléről beszélgetünk, mi anyaparás szerzők. Ehhez tényleg semmi nem kell csak szabd fél óra, de bármit csinálhatsz közben, hiszen ez olyan, mint egy rádió.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!