Egyre több olvasói levél érkezik az anyapara email címére. Ezek kivétel nélkül arról szólnak, hogy mennyire nehéz egy kamasszal együtt élni. Hogy mennyire megváltozott, hogy szemtelen, hogy nem érdekli mit mond az anyja, hogy kamuzik össze-vissza, hogy nem köszöni meg a vacsorát, hogy nem pakol el maga után. Folytassam? Bábel-Szücs Szilvi írása.

Önkritikus vallomás következik.

Mint kamasz gyerekekkel élő negyvenes (ajaj) anya azt gondolom a fentiekről, hogy a “vádak” többsége inkább rólunk szól, mint a kamaszról. Hogy nem megy az elengedés, hogy

nem tudunk kommunikálni felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt, hogy tele vagyunk bizonyítási kényszerrel, hogy alapvetően szarul vagyunk úgy általában.

Ha már ott tart valaki, hogy ezt elismeri, akkor az első bekezdésben tárgyalt problémák legalább fele magától megoldódik. Ha a többit is szeretnétek kipipálni és végre nem a kamasz gyerek mindennapjait felügyelni vadászkutya tartásban, akkor kezdhetjük elvégezni a negyvenesekre kiírt házi feladatot. Erről szól egyébként az oldal nőipara része.

Addig is jöjjön most néhány “pozitívum”, ami jó a kamasz gyerekekben, azzal a kitétellel, hogy szerintünk minden jó bennük csak rá kell jönnünk erre még időben.

Mitől jó egy kamasz a háznál?

1. Mert alapvetően tök jó fejek.

2. Mindenről lehet velük beszélgetni (kivéve a csajozás, a mi volt a suliban, ki a legjobb fej az osztályban, ki tetszik a suliban, mit csinálsz éppen most?), ha elkapunk egy jó pillanatot a kérdésünkkel (ami az előzőekben felsoroltak közül egyik sem), igazán érdekes és vicces dolgokat tudhatunk meg róluk.

3.  Ahogy rácsodálkoznak és röhögnek az amikor én ilyen korú gyerek voltam kezdetű témákra.

4. Képesek megnevettetni a szüleiket.

5. Képesek pozitív csalódásokat okozni (érdemjegyek, felvételik, vizsgák, gondolatok, kifejtős kérdések a világról), amelyek pont jókor vannak jó helyen.

6. Képesek komoly helyzetekben önállóan cselekedni, meghökkentően felnőttesen viselkedni.

7. Képesek kiállni a jogaikért.

8. Nyitottak az újdonságokra, már épp nem gyerekként, de még szerencsére nem is felnőttként.

9. Mivel általában hasonló magasak, mint az anyjuk (vagy magasabbak) néha “elkapják” őket egy ölelésre és az pont olyan, mint amikor a hónuk alá csapták a játékmacijukat. (Ez mondjuk fiús anyukáknak szól.)

10. Ha lányod van az azért jó, mert sutyoroghatsz vele amit az apja sose fog. Ha fiad van az meg azért jó, mert anya csak egy van.

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!