Egy hónappal a tanévkezdés előtt (nem beszélünk a tanulásról, nyugi), hogy álltok az elvárásokkal? Mert mindenki valami nagy dolgot vár el tőlünk és mi meg magunktól és a kamasztól. Hogy valami NAGY dolog legyen. Amit úgy “odateszünk”, hogy tessék, na ez már nagy, nem?

Nemcsak a tanulásban, hozzáteszem. Erre az érzésre válaszként belebotlottunk a Facebookon a Humans of New York-ba. Messziről indítunk, de a végére “megértitek”, hogy miért.

Nem találkoztunk még hasonlóan jól működő és ennyire hiteles kezdeményezéssel a Facebookon, mint a Humans of New York. A site lényege, hogy válogatás nélkül (illetve vannak tematikus hónapok) “szólítgat le” embereket a városban és ami éppen kikívánkozik belőlük arról ír egy nagyon rövid szöveget fotóval. Ami miatt nagyon különleges, hogy valójában ezeket a sztorikat tényleg az életből meríti és annyira különböző történetek, hogy minden nap találhat az ember olyat, ami éppen neki, akkor és ott releváns lehet.

Miért érdekes ez a parázó anyukáknak?

Azért, mert sok olyan történetet olvashattok, amelyek arról szólnak, hogy  mennyire belénk égnek a kamaszkorban történtek. Hogy mennyire nem lehet semmilyen szeretetet megvásárolni. Vagy éppen az, hogy semmikor nem késő váltani.  Hogy bármikor megvalósíthatod az álmaidat. Vagy az, hogy mennyire vicces dolgok történnek az emberrel a gimiben. Vagy éppen az, nagyon egyszerűen megfogalmazva, hogy mi is a legnehezebb az életben. Rengeteget beidézhetnék, hiszen mindegyik esetben az ember elgondolkodik, hogy vajon mi a hasonlóság közte és a beszélő között. Az egyik legtöbb lájkot kapó bejegyzésben azt fejtegeti a pasi, hogy milyen érdekes az, hogy

mindig valami NAGY dolgot várt el magától az életben (mert mindenki valami NAGY dolgot várt el tőle), még a suli végén az emlékkönyvébe is ezt írták.

Közben rájött, hogy ez tök hülyeség. A KIS dolgok adódnak össze NAGY dolgokká…

OLVASTAD MÁR?  Diákmunka, több úton

Fotó: Bábel Vilmos Tamás

Oszd meg a véleményed velünk!