Két kamasz tűpontos látlelete rólunk, rólatok, akik a szülei vagyunk azoknak a fiataloknak, akik tüntetnek a jogaikért. Akik kitalálták, hogy ha máshogy nem megy egyre hangosabban kiabálnak. Roland és Ákos, akikkel az nlcafe.hu készített interút. A teljes beszélgetést IDE kattintva tudjátok elolvasni.

Roland: “A többséget mára bedarálta a munka. Mire este hazaérnek,

elfelejtik, hogy mik is a fontos dolgok az életben.

Hogy nemcsak a munka van, hanem a kapcsolatok is. Iszonyúan stresszesek.”

Ákos: “A többség tényleg ilyen. Persze, sokszor nincs választás, sokan küzdenek a megélhetésért, ráadásul Magyarország nem az a hely, ahol napi nyolc óra munkával eleget lehet keresni ahhoz, hogy kényelmesen élj. Sok gazdag szülőt ismerek, aki reggel hattól este nyolcig nyomja. És akkor még szerencsések azok a családok, ahol nem viszi haza a szülő az összes fáradtságát, frusztrációját.

De azért ismerek olyan embereket is, köztük egy magántanárt, aki épp csak annyit keres, ami egy átlagos színvonalhoz elég, de boldog és elégedett. Könyvet ír, foglalkozik magával, és teljesen normális a családi élete is.”

OLVASTAD MÁR?  A 19 éves (22), aki unta a plafont nézni

Ti melyikhez tartoztok?

Mennyire darál be a munka?

Tudjátok, hogy melyek a fontos és a kevésbé fontos dolgok?

Vannak élő, emberi, szándék nélküli kapcsolataitok?

Mennyire küzdelmes az életetek?

Tudtok nyugodtan ülni és nem cseszegetni egy rövid időre senkit?

Hallottátok, hogy mit mondtak a kamaszok rólunk? Mit gondoltok igazuk van?

Fotó:pexels.com

 

Oszd meg a véleményed velünk!