Nálatok előfordult már, hogy ugyanarról a dologról, eseményról, ismerős helyzetről vagy egy személyről másképp gondolsz, mint ezelőtt néhány éve? Hogy amit kőbevésettnek hittél, az megdől? Ezt nem mondod el a kamasznak, mert tudod, hogy még nem értené, mert ehhez tényleg negyven évesnek kell lenni? Minimum. Itt van például a szerelem és a szenvedély, meg úgy általában a párkapcsolatok. Ugye? Drixler Imola írása.

Mi a különbség a mai kapcsolatokban?  Miért tűnik a szerelem olyan rohadt nehéznek? Hogy tartjuk életben a szenvedélyt? Miért csalják meg egymást az emberek?

Hogy kerülhető el az ilyen helyzet? Ha a bizalom megtört, újraépíthető-e?

Univerzálisak-e a kapcsolati készségek vagy más személy lehetsz otthon és más a munkában?

Nagyjából ezekkel a kérdésekkel ostromolják az emberek úton- útfélen a terapeutákat is. Esther Perel (akiről ITT is olvashattok) kedvenc kérdése ezek közül:

Hol tanulunk meg szeretni és hogyan?

Vajon tanulunk szeretni? Tudatosan meg lehet tanulni vagy készen kapjuk és azzal kell boldogulnunk egész életen át? Van egy mennyiség és az állandó? Vagy növelhető a szeretni tudás képessége?

Szeretni egy készség, és nem csupán csak egy felfokozott állapot.

Szeretni egy készség, ami tanulható.  Minél többet gyakoroljuk, annál jobbak lehetünk benne. Dinamikus és aktív.

Átitatva szándékkal és felelősséggel. Szeretni- egy ige is.

Perel, aki kilenc nyelven beszél, saját bőrén tapasztalta, hogy mennyire fontos az igék használata, gyakorlása egy új nyelvnél. Szerinte az igéket tanuljuk meg elsőkként és ezek az elsők, amit a szeretetben is megtanulunk.

7 igére fordít különös figyelmet:

  • kérdezni
  • elvenni
  • kapni
  • adni
  • megosztani
  • elutasítani
  • játszani/ elképzelni

Tudjunk, merjünk kérdezni, hisz így tudhatunk meg információkat a másikról, a világról. A másik ebből is érezheti a figyelmünket; érezheti, hogy fontos nekünk. (Nők vigyázat! Nem minden kérdés tartozik ide. A faggatózás kerülendő.)

El kell tudnunk venni a dolgokból azt, ami megillett bennünket. Kell, hogy tudjuk, miért és mit várunk el egy helyzettől, kapcsolattól.

Sok ember vágyik szeretetre, érzelmekre, de képtelen rá, hogy elfogadja azt. Azt érzi, nem kap; pedig, de.

Csak nem ismeri fel, hogy ő maga a gát.

Nehéz feladat, de lehet ezen változtatni. Képessé válhatunk a szeretet elfogadására.

Adnivagy kapni a jobb érzés? Erről is megoszlanak a vélemények. Amikor látod a másik arcán, hogy mekkora örömet szerzel, az magáért beszél.

Adni- kapni: itt is az egészséges egyensúlyt szerencsés megtalálni. A mérleg ne nagyon billenjen ki egyik oldalra se.

Ha van kivel megosztaniaz élet dolgait (élmények, boldog pillanatok, hétköznapi történések), akkor minden könnyebb. Könnyebben lendülhetünk át a nehéz pillanatokon is. Igen, akkor a rossz időszakokban is van mellettünk valaki.

Ha tisztában vagyunk önmagunkkal, ha az önbecsülésünk a helyén van, akkor időben és reálisan képesek lehetünk felmérni a mérgező szituációkat.

Képesek lehetünk elutasítania negatív, személyeket, érzelmeket, eseményeket.

Játszani a mindennapokat, játszani az életet. Könnyedén, beleugorva. Lényeges, hogy teret tudjunk adni a képzeletnek és megélhessük azt.

Amikor ezeket az igéket megtanuljuk gyerekként, némelyek erősödnek, míg mások gyengülnek.

Felnőttként ezek beépülnek a védekezési mechanizmusaink és a túlélési stratégiáink alapjaiba; ezek az erősségeink és a sebezhetőségeink.

Kérdezzük meg magunktól: mely ige a legerősebb a számunkra? És melyik a leggyengébb?

Van olyan ezek közül, ami használata gondot okoz? Mivel mindegyiket használjuk, amikor a szeretet, konfliktusok és kapcsolatok mindennapi igényeivel szembesülünk, néhány talán valamivel erősebb, mint a többi.

Helló NYÁR, hello kérdezés!

A cikk Esther Perel bejegyzése alapján készült, amelyet ITT olvashatsz.

 

 

Oszd meg a véleményed velünk!