A hormonok zizegésével nem csak serdülőnk életébe köszönt be egy izgalmas időszak, hanem a miénkbe is. Ahogy ő próbálgatja társadalmilag hasznos és kevésbé hasznos szerepeit, úgy mi is kezdünk kinőni a régi forgatókönyvekből, s nem csak kölykünkkel való viszonyunk, hanem felnőtt kapcsolataink is átalakulnak. A köldökzsinór lassan olyan hosszúra nyúlik, hogy néha alig látjuk a másik végén ficánkoló kamaszunkat, s így lassanként több levegőhöz jutunk. A szellősebb tér néha zavarba ejtő, hiszen nem csak a kölyök, hanem családi szerkezetünk is átalakul. Salát Luca írása.

Amíg ő szárnyait bontogatja gyanús helyeken annál is gyanúsabb pajtásaival,

mi szembe találjuk magunkat egy pasival, akit jó ideje leginkább gyermekünk apjaként definiáltunk.

Most azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy (innentől csak az őszinteséget kedvelő olvasók folytassák!) ő az a férfi, akinek sok-sok évvel ezelőtt örök hűséget fogadtunk. Aktuális állapotában csak kevéssé emlékeztet arra a délceg ifjúra, aki az oltár elé vezetett minket,

s most, hogy van időnk alaposabban szemügyre venni, kiderül, hogy a haja nagy részét valahol elvesztette az évek során, kockahasára pihepuha háj költözött, a nagylábujja körmét pedig megette a gomba.

Az se kétséges, hogy a számítógépéért jobban rajong, mint értünk, jellemzően sörszagot áraszt, leginkább a munkájáról és a félzoknija feltételezhető lelőhelyéről szeret velünk beszélgetni, s már egyáltalán nem olyan vicces fickó, mint amilyen egykor volt, ellenben gyakran morog olyan hülyeségeken, mint egy szolidan odakozmált paprikás krumpli.

Ha mázlisták vagyunk, és a gyerekeinket együtt neveltük fel, most valószínűleg meg kell kötnünk egy újabb szerződés arra az időre, ami még hátra van az életünkből.

Akkor is, ha férjünk ugyanaz az álompasi/nem álompasi, aki 20 éve volt. Mondjuk így kicsit könnyebb, mert csak meg kell tölteni a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” népmesei fordulatot mindkettőnk számára élvezetes elemekkel.

Tapasztalataim szerint ez a forgatókönyv ritka jelenség.

Jellemzően a házasságok többségét serdülőnk arcához hasonlóan ellepik a gennyes pattanások.

Sok kapcsolat a „gyerek kedvéért” húzza ilyen sokáig, ez az indok azonban lassan okafogyottá válik, s marad a közös kecó, a családi autó, a „holtodiglan-holtomiglan”-ra tett eskü, a biztonság, illetve a változtatástól való félelem, mint összetartó erő. A kísértések azonban rendre kikezdik házasságunk pilléreit.

Vonzó nők vagyunk

Szeretnénk az életben még egyszer szerelmesek lenni, új kihívásokkal szembe nézni, s ehhez jó esetben megvan az időnk, pénzünk, energiánk, s az élettapasztalatok során ránk rakódott magabiztosságunk.

Menjünk vagy maradjunk?

A jótanácsok nem segítenek, mi gyötrődjük meg az álmatlan éjszakák során magunkból kipréselt döntéseinket. A jó hír, hogy próbálkozni mindig lehet, a lehetőségek tárháza széles, de átlátható.

A kapcsolat újragondolása

Sok beszélgetéssel, veszekedéssel, kompromisszumkötéssel, minőségi időtöltéssel. A sok beszélgetésben, veszekedésben, kompromisszumkötésben hiszek, az új minőségi időtöltésben nem annyira. Ha ez utóbbi spontán jön, akkor oké, de ha pusztán a házasság felturbózására tett túltervezett erőfeszítések, akkor igen csak kétesélyesek.

A wellness hétvégék, kéz – a – kézben színházba járások, baráti borozgatások, új szexuális virtusok bevezetése nekem inkább tűnnek izzadtságszagú kétségbeesésnek, mint közös örömforrásnak,

ami inkább rombolja semmint felpezsdíti házasságunkat. Sok szakember ezt ajánlja, én nem. Bárcsak nekik lenne igazuk!

Csendes egymás mellett élés

Nem rossz ötlet, mert legalább nem erőlködünk, elfogadjuk, hogy ennyi maradt a kapcsolatunkból. Megpróbáljuk a maradékból kiszedni a jót, s erre alapozni az elkövetkező évtizedeket. Ráadásul a szomszédok is irigyelnek szép, hosszú, harmonikus házasságunkért.

Ízlés szerint lehet kárpótólni magunkat a ránk szakadó üresség miatt: új hobbi, váratlan fordulat a karrierünkben, egy szeretői státusz, vagy a templomi kórushoz való csatlakozás megfűszerezheti életünket.

Válás

Durva projekt, főleg, ha először csináljuk. Kamaszunknak – bármennyire is úgy tűnik, hogy tojik a fejünkre – a kiszámítható unalmasság családi felbomlása

nem csak a biztonságos világba vetett hitét zilálja szét, hanem megkérdőjelezi a szerelem, a hűség iránti törékeny elköteleződését.

Válni rendszerint nem csak lelkileg megterhelő, hanem anyagilag is, jellemzően mindenki megszívja. Sokszor nem csak a pasinkban csalódunk, hanem magunkban is, hiszen még arra sem voltunk képesek, hogy egy házasságot tisztességesen végig toljunk. A profik azonban azt állítják, hogy egy rossz kapcsolatból való szabadulás után annyi pozitív energia szakad ránk, amivel vidáman eléldegélhetünk életünk végéig.

Próbaválás

Bölcs döntés lehet a végleges szakítás előtt néhány hónapos különéléssel próbát tenni az egymás nélküli életre. Ahogy jobb helyeken a munkahelyen van alkotói szabadság, úgy ki lehet próbálni ezt egy kapcsolatban is. A próba nem csak arra jó, hogy megtapasztaljuk, milyen a másik nélkül boldogulni, hanem

eltávolodva a mindennapok feszültségétől, tisztábban látunk rá saját nyomorunkra is.

S ha időközben nem döbbenünk rá, hogy a másikkal vidámabb az élet, akkor már lesz egy olyan bejáratott forgatókönyvünk, ami megkönnyíti a válás körüli zűrzavart.

Egy kamaszkorú mellett gyakran tűnhet úgy, hogy minden csatát elvesztettünk, innen nézve egy elkopott házasság újragondolása csak sikeres kimenetelű vállalkozás lehet. Ha nagyon elbizonytalanodtok, gondoljatok erre! Sok sikert mindenkinek!

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!