Hány tragédiára van még szükségünk, hogy észrevegyük: az oktatás nem költség, hanem befektetés?Érdekes, és egyben végtelenül szomorú egy konkrét téma kapcsán látnom a közhangulat változását egyetlen év leforgása alatt. Salát Janka írása.

Éppen egy évvel ezelőtt írtam posztot az iskolai bántalmazás sokrétűségéről egy fiú kapcsán, aki a szülők elmondása szerint kortársbántalmazás miatt vetett véget életének. Akkor a kommentszekció az osztálytársakban találta meg a bűnbakot, kívánva nekik örök bűntudatot, véres halált, saját öngyilkosságba torkolló tragédiát és hasonló szépeket.

Egy újabb konkrét eset kapcsán

Pár nappal ezelőtt egy gyürei 11 éves kislány lépett a vonat elé, az őt nevelő nagypapa állítása szerint itt is iskolai bántalmazás állhatott a tragédia hátterében.

A kommentszekció ezúttal egészen mást talált bűnösnek: az egész tanári kart, „aki tudott a bántalmazásról, de nem tett semmit”. Sőt, egyes hírek szerint szülők petíciót indítottak, hogy rúgják ki az összes tanárt.

Természetesen ezek leginkább feltételezések. Az iskolaigazgató állítólag nem tudott róla, hogy a nagypapa többször jelezte a problémát a tanároknak. Arról pedig végképp nem lehet fogalmunk, hogy a tanárok milyen módszerekkel próbálták megakadályozni a kortársbántalmazást.

A „nem tett semmit” mögött állhat jó néhány osztályfőnöki óra, lelkére beszélés, a bántalmazó gyermekek szüleinek megkeresése négyszemközt.

Hanna

A bulvárhírekből annyit tudunk, hogy a lány – Hanna – édesanyja 5 gyereket hozott a világra, de Hannát eddig nem ő nevelte, most azonban el akarta vinni a nagypapától. Hanna, az elérhető információk alapján igen nehéz családi körülmények között élt,

az anya felbukkanása pedig krízishelyzetbe sodorta a kislányt.

Mivel családjából kiemelt gyerekről beszélünk, biztos, hogy volt családgondozója. Elképzelhető, hogy a családgondozó felhívta a nagyszülők figyelmét arra, hogy a Vásárosnaményi Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusait fel lehet keresni pszichés támogatás igénylése céljából, de a nagyszülők nem tudták megoldani az odajutást,

vagy a kislány neve hónapokig kallódott a szakszolgálat várólistáján, mert a pedagógiai szakszolgálatok, éppúgy, mint a gyermekpszichiátriai gondozók botrányos szakemberhiánnyal küzdenek.

Ezzel kapcsolatban görcsbe rándul a gyomrom. A mi szakszolgálatunk féléves várólistát próbál ledolgozni, és soha nem tudhatom, nem vezet-e tragédiához az, hogy nem hívtunk be valakit időben. Kérdeztem a vezetőséget, ki felelős a várólistás gyerekek esetleges tragédiájáért, de nem kaptam egyértelmű választ.

Én éppen ezekért a várólistás gyerekekért fogok sztrájkolni a saját szakszolgálatomban.

Dzsennifer

Kíváncsi lennék a kommentszekció véleményére, ha Hannát mondjuk Dzsennifernek hívnák, illetve tisztában lennének azzal, hogy Gyüre egy 1200 fős kistelepülés a Tisza közelében, ahol a népesség legalább negyede cigány.

Ez esetben is a pedagógus-ellenesség kerülne előtérbe, vagy győzne a zsigeri cigánygyűlölet a magyar néplélekben?

Pedagógusok

Mi, pedagógusok tüntetünk egyrészt a saját anyagi és erkölcsi megbecsülésünkért, de a társadalomnak tudnia kellene, hogy a tüncikézés ennél sokkal többről szól.

Szeretnénk, ha a döntéshozók észrevennék, hogy kevesen vagyunk, nincsenek meg sem a tárgyi, sem a személyi, sem az anyagi feltételei annak, hogy a közjószágot tisztességes, boldog, adófizető állampolgárrá neveljük.

Az iskola

Az iskola jelen állapotában nem szolgálja a gyermek intellektuális- és személyiségfejlődését.

Nekem nem baj, ha a kémiát nem szaktanár tartja, mert tudom, a gyerekem humán beállítottságú, és sosem akarna vegyész vagy orvos lenni, de sajnos a természettudományos érdeklődésű gyermekből sem lesz vegyész vagy orvos, ha nem szerettetik meg vele az alapokat.

OLVASTAD MÁR?  Még egy hét van a meseírásra

Jó lenne, ha a társadalom is belátná, hogy ha nincs kémia vagy biológia tanár, akkor nincs, aki megszerettesse a diákokkal ezeket a területeket, ennek következtében nekünk nem lesz frissdiplomás orvosunk 10-15 év múlva.

A szaktanárok össze-vissza helyettesítése azonban csak egyik aspektusa az oktatási rendszernek. A harmonikus személyiségfejlődésre legalább akkora hangsúlyt kellene fektetni, mint a kognitív fejlődésre.

Az egyes gyermek személyiségfejlődésére nem lehet becsülettel odafigyelni úgy, hogy egyik óráról a másikra esel, nem a saját, jól ismert szakterületedet oktatod, hanem csak egy lépéssel jársz a diákok előtt, rengeteget kell minden órára készülni,

ha pedig van egy kis szabadidőd, azt magántanítással, vagy pincérkedéssel töltöd, hogy az albérletet fizetni tudd.

Az egyes gyermek személyiségfejlődésére nem lehet becsülettel odafigyelni úgy, hogy erre a feladatra tanárként egyedül vagy. Nem áll melletted iskolapszichológus, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, fejlesztőpedagógus, osztályfőnök-helyettes, és számtalan kolléga, akinek ideje és energiája van a gyerekek mentális állapotát monitorozni.

Térjünk vissza a kicsi Hanna osztályára. Annyit tudunk, hogy az iskola fenntartója az Iványi Gábor nevével fémjelzett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség.

Mit tudunk rólunk a MET-ről?

Egyrészt, hogy óvodáik, iskoláik a mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű vagy speciális nevelési igényű gyermekek felkarolását tartják elsődleges feladatuknak.

Másrészt tudjuk, hogy az állam minden lehetséges úton próbálja a MET intézményeinek működését ellehetetleníteni. Egyházi státusz megvonása, NAV razzia a Dankó utcában ésatöbbi.

Ott van tehát Gyüre a világvégén, ahol egy iskola, mely létbizonytalanságban tengődik, mégis találtak egyetemi végzettséggel bíró pedagógust, aki a diplomáját nem a budapesti (vagy bécsi) multinál kamatoztatja, hanem Gyürén, a cigánysoron.

Az iskola tanárai felvállalták, hogy a kelet-magyarországi térség leginkább leszakadó társadalmi rétegeit felkarolják és oktatják. Képzeljük el, milyen az az osztályközösség. A fele jó eséllyel éhesen jön iskolába, olyan családi háttérből, ahol egyik napról a másikra élnek, ahol nincs olyan, hogy jövő, mert pont elég reménytelen feladat az adott napot túlélni.

Olyan családokból, ahol a tudás, mint érték nem létezik. Vajon tényleg a pedagógus hibája, hogy a legszegényebb 10% a rendszerváltás óta eltelt 32 évben nemhogy felzárkózott volna, hanem végérvényesen leszakadt?

A gyerekek bemennek az iskolába, de honnan érkeznek reggelenként?

Ezek a gyerekek bemennek az iskolába, nem ismernek olyan szép szavakat, hogy tolerancia, elfogadás, tisztelet, mégis, vannak diplomás emberek, akik tesznek valamit azért, hogy a gyerekek tudást és jövőt kapjanak.

Az egyik gyereknek most lépett le az apja, a másiknak haldoklik az anyja, a harmadikat reggel rohadtul elverték, a negyedik alig lát, de nincs szemüvege, az ötödik menstruál, de nincs intimbetétje, a hatodikat a nagypapa neveli, de az anya, aki eddig nem volt jelen, most el akarja vinni, a hetedik két hete került új nevelőszülőhöz stb..

És te, tanárként, ezeknek a gyerekeknek tanítsd meg ugyanazt a Nemzeti Alaptantervet, amit a budapesti elitiskolában tanítanak. Mert Pintér Sándor bemeneti mérést végez, meg kimenetit… meg köztest. Mert a pedagógus annyit ér, amennyit a diákja tud. (Ezek alapján épp a tüncikéző elitgimnáziumok tanárai a legjobbak, akiket most kirúgással fenyegetnek – csak szólok).

Szóval ott áll ez a gyürei tanár, iskolapszichológus nem segítheti a munkáját, mert törvényileg 500 fő fölött jár egy fél pszichológus státusz, az alaptanterveben szó sincs empátiáról, erőszakmentes kommunikációról, civil szervezet nem teheti be a lábát az iskola kapuján,

aki játékos csoportfoglalkozások keretében segítené az agressziómentes emberi kapcsolatok alakulását, az iskola pedig anyagi és személyi erőforrások híján nem teheti meg, hogy pedagógusait elküldi a Békés Iskolák Program továbbképzéseire. Most a kommentszekció

mégis a HHH gyerekek között egyedül vergődő tanárt teszi felelőssé, ahelyett, hogy a Parlament elé menne tüntetni, amiért gyermekeink nem kapják meg az oktatáshoz és harmonikus személyiségfejlődéshez szükséges minimumfeltételeket sem.

Kedves Kommentszekció! (Nem anyaparások.)

A gyermekvédelmi, szociális, oktatási és egészségügyi rendszer üzemeltetése ma Magyarországon nem befektetés, hanem költség, ezért nem élveznek prioritást.

Akik mégis vállalják, hogy ezekben a szektorokban küzdenek emberi és anyagi megbecsültség híján, azok nem bűnösök, hanem szentek – vagy balfácánok (nézőpont kérdése).

Ha úgy érzed, nem oké, hogy kortársbántalmazás folyik az iskolákban, akkor menj a Parlament elé tüntetni a több iskolapszichológusi státuszért, a pedagógiai szakszolgálatok terápiás ellátásáért, az erőszakmentes kommunikációt fejlesztő civil programok beengedéséért, a tanári tanszabadság visszaállításáért, valamint a tanárok béréért, hogy legyen megfelelő számú és képzettségű szakember a közjószág felneveléséhez!

Oszd meg a véleményed velünk!