Tegnap elindult a pénzügyi sorozatunk, mára pedig rendkívüli bejegyzést írunk a megszűnt lakástakarékpénztári állami támogatásról. Az olvasók nagyon nagy százalékát érinti a kérdés és ha a sorozatban azt vállaltuk Kiss Mónika pénzügyi elemzővel, hogy érthetőek és praktikusak leszünk, akkor ebben a témában is igyekszünk azok lenni.

Rég hallottunk ilyen sok folyosói beszélgetést, irodai vitát, mint az elmúlt 24 órában:

„szüntessem meg a meglévőt is, hallottad, hogy holnaptól már nem lehet kötni”?

Természetesen az LTP-ről volt szó, amelyről talán az ország negyede nem is tudta, micsoda, de nagyon sokan használták, hitelt váltottak ki vele, bővítették vagy felújították lakásukat vagy társasházukat.  A mögötte található állami támogatás 10 éves szinten sem rúgott milliókra, de népszerű konstrukció volt, az öngondoskodási paletta egy logikus és könnyen használható eszköze.

A döntés hirtelensége, az, hogy nem egyeztettek a szakmával, nem hoztak változtatásokat, nem adtak türelmi időt, rossz üzenet

Az adókedvezmény a legkisebb tétel, ami elveszik ilyenkor. Sokkal értékesebb a fogyasztói bizalom, amit évekbe telhet visszaszerezni. Hogyan fektessünk más adókedvezménnyel kecsegtető megtakarítási termékekbe, ha van esély, hogy egyik napról a másikra figyelmeztetés nélkül változhat a játék?

Vajon az elmúlt 8 év alatt nem látszottak a rendszer anomáliái, ha igen, miért nem finomhangolták, szigorították azt?

OLVASTAD MÁR?  Neurodiverzitás, diagnózissal vagy anélkül

Attól nem tartunk, hogy a már meglévő szerződések veszélyben lennének, erre a több biztosíték is van: első körben az OBA védi a lakástakarékokba befizetett összegeket. Másrészt arra is számíthatunk, hogy a jó nevű pénzintézetek nem engedik, hogy törvényszerűen veszteségessé váló üzletágaik bedőlésének legkisebb gyanúja is rossz hírüket keltse. Pánikra tehát semmi ok, új szerződést pedig mától már nem lehet kötni, teendő egy szál se.

Hogy egy kicsit a kulisszák mögé lássatok: hosszú idő óta kerestük az ideális időzítést, mikor is figyelnétek legnagyobb eséllyel az öngondoskodásról szóló bejegyzésekre, amely nem könnyen emészthető téma.  Végül némi tanakodás után az inkább lazításra szolgáló nyarat kihagytuk, és a Portfolio.hu Öngondoskodás konferenciája adta az őszi apropót. Úgy gondoltuk, ősszel még van idő felkészülni az év végén esedékes pénzügyi szerződések fordulódátumaira, ilyenkor –már túl az iskolakezdésen- de még a Karácsony és az újévi fogadalmak előtt befér egy kis önismereti kurzus.

Az tény, hogy most aztán mindenki az öngondoskodásról beszél, a csapból is ez folyik

A nagy visszhangot kapott Portfolio Öngondoskodás konferencián  a szervezők jóvoltából vehettünk részt, s talán még sosem jártunk ennyire parázs kérdésekről vitatkozó pénzügyi szakemberek között.

OLVASTAD MÁR?  Neurodiverzitás, diagnózissal vagy anélkül

A konferencián elhangzott néhány fontos állítást nem pénzügyi szakembereknek is érdemes elolvasni,  a változásokat figyelemmel kísérni.  Ha jól sejtjük,   rövid időn belül nyugdíjcélú megtakarítások piacára a magyar állam is beléphet: Erről ITTolvashattok.

Aztán itt van néhány sokkoló szám:  „Az Erste felmérése szerint vészhelyzetre a magyarok 70%-a takarít meg, ebben még a Balkán egy részétől is lemaradóban vagyunk, és a nyugdíjkiegészítéshez hasonlóan romló a trend.  A magyarok több mint 60%-a nem kérne banki segítséget potenciális befektetési döntéskor, az emberek nagyon nagy többsége közvetlen (családi, baráti) környezetéből tájékozódik.” 

Ti is a 30%-ba tartoztok, aki nem takarít meg?

Ha ehhez még a jelenlegi intézményrendszer váratlan megváltozásának esélyét is hozzátesszük, a kép elég lehangoló. Mégis úgy gondoljuk, épp ilyen helyzetben van szükség arra, hogy az egyén tudatosan álljon hozzá pénzügyeihez, értse, mi történik körülötte. Ne tántorodjatok el, pénteken folytatjuk a sorozatot a következő résszel!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!