Március 13. péntek. Az utolsó olyan nap, amikor néhány órán át teljesen egyedül voltam az otthonomban. 4 hónapja, 1 hete és 2 napja nem voltam egyedül. Salát Janka írása.

A férjem az évszázad legjobb ötletével állt elő tegnap: én augusztusban már bejárok dolgozni, neki azonban van még szabadsága, öt napra elvinné a három lányt nyaralni a Tiszához. Zsibbadni kezdtek a végtagjaim az izgatottságtól, megcsapott a szabadság szele: öt nap teljesen egyedül!

Hirtelen nagyon beleszerettem a férjembe.

Öt percig úsztam a fellegekben. Aztán a férjem előállt egy új ötlettel. Előre hozza a szabadságát, így el tudunk menni együtt nyaralni, ráadásul Horvátországba.

Hirtelen nagyon meggyűlöltem a férjemet.

Elbőgtem magam. Ő meg teljesen értetlenül állt a kiborulásom előtt: „De hát nem örülsz, hogy mégis mehetünk külföldre és együtt lehet a család?”

Nem, nem örülök! Nem akarok együtt lenni a családommal! Egyedül akarok lenni!

Azt akarom, hogy öt napig ne szóljon hozzám senki!

Öt napot akarok, amikor nem kell affektáló hangon Barbie-babákat toszigálni (úgyse találom el soha, hogy a gyerek milyen reakciót várt volna el tőlem a játékban), amikor nem kell non-stop igazságot tenni, hogy ki kezdte legelőször a mondatot, és ki az, aki belevágott a másik szavába.

OLVASTAD MÁR?  Sztereotípiák

Öt napot akarok, amikor nem kell két gyerek sértődött arcát nézni, amiért éppen a harmadikkal foglalkozom.

Öt napot akarok, amikor nem kell a hortyogásodat hallgatni, hiszen te annyit dolgoztál az elmúlt fél évben, hogy muszáj kipihenni magad egy kicsit.

Szegény jó uram! Ő úgy érezte, nem lenne igazságos, ha ők a napfényes Tisza-parton nyaralnának, amíg én húzom az igát a munkahelyemen, ezért keresett olyan alternatívát, ahol én is együtt „pihenhetek” a családdal.

Drága Férjuram!

Értékelem a jó szándékot, de…

Dolgoztam már önkéntesként gyerektáborokban, fogyatékos otthonokban, tanítottam indiai utcagyerekeket, dolgoztam remittendában pornó-újság válogatóként, dolgoztam raktárban parfüm-dobozolóként, voltam irodista egy menő multinál, voltam óvodapszichológus, most szakszolgálati pszichológus vagyok. De soha, semmi nem volt annyira kimerítő, mint szimplán anyának lenni.

Csak öt nap szabadságot kérek! Utána újult lelkesedéssel és örömmel fogom belevetni magam a legfárasztóbb, ám kétség kívül legszebb hivatásba, ami létezik a világon. Köszönöm.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!