Véletlenül találtam a Malcolm & Marie-re, mielőtt a kritikák kijöttek volna. Talán jobb is, mert így csak a saját fejemben zakatoló gondolatok jönnek arról a párbeszédről, amit ez a két szép, tehetséges színész beszél ebben a filmben. Mert ez a film egy másfél órás párbeszéd arról, amire mindannyian vágyunk: őszintén magunkról, őszintén a párkapcsolatunkról. Szücs Szilvi írása.

Leginkább azoknak ajánlom, akik éltek (vagy azt sejtik, hogy éppen ebben élnek) olyan párkapcsolatban, amelyben sokszor érzik azt, hogy a másik nagy IQ-val és hasonlóan nagy egoval, de annál kevesebb EQ-val próbálja ellavírozni azt a csónakot, amiben nem mellesleg a másik lapátot épp mi fogjuk.

Minden párkapcsolat két emberről szól, ezt a közhelyet nem hagyhatom ki, de ez azon kevés közhelyek egyike, ami történetesen nagyon is igaz.

Egyszerűbben: ha a másik azt állítja, hogy minden problémának te vagy az eredője, vagy éppen azt érzed, hogy a másik, akkor ott mindig hiányzik egy ember. Amíg nem tudjátok összeszámolni, hogy kettő legyen az eredmény, addig ne is menjetek tovább.

A film egyébként nemcsak a párkapcsolatról szól, hanem az amerikai filmek együgyüségéről, az egyenlőtlenségekről, a soha fel nem oldódó gyűlöletről, ami a fehér és a fekete emberek között fennáll. Emellett ez a film, nem lenne az ami, ha nem Rév Marcell fényképezte volna, ami egészen egyszerűen egy mestermű.

Ami mindezek mellett bevitte a jobbost, az a film utolsó szöveges része, Marie monológja Malcolmhoz.

Köszönöm

“Csak egy köszönöm kellett volna.

Köszönöm, hogy szeretsz.

Hogy jobbá teszed az életemet, hogy helyrehozod a sajátodat.

Köszönöm a hülye apróságokat, hogy vettél wc papírt és tejet.

Hogy foglalkozol azzal ami nekem eszembe sem jut.

Hogy főztél kávét, hogy felvidítottál.

Köszönöm a jó szexet és az öleléseket.

Hogy kimostad a ruháimat, hogy elmentél ma este az öltönyömért.

Köszönöm a hibáidat…

Hogy elbűvölsz és életet adsz.

Köszönöm, hogy szeretsz.

Hogy túlteszed magad ezen, hogy továbblépsz, hogy ilyen vagy.

Köszönök mindent, amit elfelejtek megköszönni.

És köszönöm, hogy állati szexi vagy ma este ebben a ruhában.

Jó fényt vetsz rám.

Jobb emberré válok általad.

Köszönöm, hogy megérted, nem mindig tudom kifejezni az érzéseimet.

Köszönöm, mert tudom, nem mindig jó érzés, és remélem te el tudod fogadni ezt.

Köszönöm, hogy a legjobbat feltételezed.

Köszönöm, tiszta szívből köszönöm.”

Rendező: Sam Levinson

Nő: Zendaya

Féfi: John David Washington

Fotó: indianexpress.com

Oszd meg a véleményed velünk!