Naponta látjuk-halljuk, hogy változik a klímánk. Nem jó irányba. Elképesztő felvételek Olaszországból, miközben nálunk az utóbbi évtized legszárazabb ősze volt. Sógornőm kertjében hóvirág bontogatja szirmait. Karácsonyi fényeket teszek az udvarunkon a fenyőfára, egyszál pólóban. Klímapara – olvashatjuk sokaktól. Péter, állandó olvasószerzőnk írása.

Jómagam egy nagykereskedelmi cég egyik felsővezetője vagyok.

Kiegészítőket árulunk elektronikai kütyükhöz. Az általunk forgalmazott termékek nyolcvan százaléka nélkül nagyon jól működne az emberiség. És hát a minőségük… szóval nem az örökkévalóságnak gyártják a kínaiak. Mert ez a klasszikus „kínai biznisz”, ott gyártják, mi eladjuk.

Kétszer voltam Kínában, cégeknél, gyáraknál… hát szerencsések vagyunk, itt tízmilliónyian, hogy nem ott és úgy kell élnünk és dolgoznunk. Vagy másként fogalmazva: az én bérem nagy részét ott Kínában „spórolják meg”, az ottani munkaerőn, környezetvédelmen, munkakörülményeken.

A feleségem egy ruházati üzlet vezetője. Az egyik legszennyezőbb iparágban dolgozik, onnan kapja a fizetését.

És mindketten abból élünk, abból kapunk fizetést, hogy a klímát szennyező iparágat „szolgáljuk”. És minél sikeresebben szolgáljuk, minél többet adunk el a felesleges, közepes minőségű, nélkülözhető dolgokból, annál több lesz a fizetésünk.

És annál jobban szennyezzük a klímát. És a lányom egyetemi felkészülése (különórák, tanárok, könyvek, külföldi cserediák-programja), a fiam külföldi tanulmányát ebből tudjuk fizetni.

Értitek a dilemmát?

Szívesen csinálnék valami mást. Valamit a környezetért, a jövőért, a gyerekeim jövőjéért. De itt és most ezt fizetik meg. Ez csinálom, ehhez értek. Mivel szolgálom jobban a gyerekeim jövőjét? Ha megteremtem a lehetőséget a tanulásukra, a boldogulásukra, miközben aktívan hozzájárulok a klíma pusztulásához?

Mit tudok tenni?

Ezért is próbálom, próbáljuk ezt más területen ellensúlyozni. Figyelünk a hulladékgyűjtésre, önkéntesen szemetet szedünk, fát ültetünk, kevesebb húst eszünk, napelemet tettünk a házra, de mégis…

OLVASTAD MÁR?  Egyetemisták, pályázzatok ötletekkel!

A dilemma bennünk van.

Nem tudom a választ. De nyomaszt, hogy így élek. Jól élünk, de milyen áron? A Föld klímájának drasztikus változása után, húsz év múlva, elegendő válasz lesz a gyerekeimnek, hogy „ez volt az ára a ti tanulásotoknak, a kényelmes lakásnak, a nyaralásoknak, síeléseknek”?

Holnap lesz a IV. Globális Klímasztrájk, amelynek a budapesti felvonulása a Batthyány térről indul 12 órakor.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!