Vannak ezek az anyáról-kamaszra szálló, ősidők óta érvényben lévő mondatok. Kint van a derekad, megfázol. Vegyél sapkát, mert megfázol. Vigyél pulóvert, mert este hideg van. Még senki nem jár mezitláb cipőben. Jó ötlet a rövidújjas? És különben is: kint van a derekad, meg fogsz fázni! Szücs Szilvi írása.

És vannak az erre adandó válaszok:

nem válaszol, “nem veszem fel”, “hagyjál már, tök meleg van”. Vagy felveszi, de tudod, hogy mindjárt leveszi.

Nyugodtság van, nem fázik. Ha melege van, úgyis leveszi.

Nem tudom, hogy tudományosan hol van a határ, de az a tapasztalat, hogy kb. 12- 13 éves kortól ignorálni kellene ezt a témát. Azaz: nem kellene ezzel foglalkozni. Tényleg. Próbáld ki.

Én személy szerint két okkal magyaráztam ezt meg magamnak. Hiszen az égvilágon senki másnak nem kell megmagyaráznom, mert senkit nem érdekel ez a téma, csak engem. Az egyik az, hogy amikor én még kislány voltam engem sem érdekelt, hogy a nagymama minden karácsonyra óriásbugyit ajándékozott nekem, mondván, hogy kint van a derekam, meg fogok fázni.

Biztosan voltak extra dolgaim, de amikor fáztam, akkor biztos, hogy felöltöztem, mert fázni nem jó.

Fázni fáj. Amikor meg melegem volt, akkor meg levettem a nagykabátot. Akik ebben nem hisznek, vagy ragaszkodnak itt is a védelmező anyatigris szerephez, akkor kérem szépen  tudományos magyarázat következik: olyan, hogy megfázás nem létezik. Vagyis: a hideg nem közvetlen oka a megfázásnak hitt betegségnek.

A kivétel viszont erősíti a szabályt: amikor kiderül, hogy a parázó anyukának mindig igaza van.

Történet következik, ami nem mostanában történt, de egy biztos: megtörtént és igaz.

A jómúltkorában amikor hirtelen tavaszba fordult az idő és a minuszból 15 fok lett, közösen indultunk valahova. Belegondolok, ez is csak mostanában a karantén idején fordulhatna elő, amikor kizárásos alapon csak velem sétál…

A séta erejéig (pár óra) az autót letettük és a kamasz a pulóverét bedobta a csomagtartóba.

“Nem fogsz később fázni?”- kérdeztem, mert azért az észt osztani írásban könnyű, de a valóságban nem mindig sikerül.

“Nem.”

A séta utolsó fél órájában libabőrös gyerek volt az útitársunk. Többször magamban mondogattam az én megmondtam, látod-ot , de végül nem hagyta el szó a számat. Büszke voltam magamra. A kocsiba beszállva megjegyezte, de kizárólag saját magának címezve, hogy ha tényleg ennyire szeszélyes ez az időjárás, akkor legközelebb viszek magammal pulcsit.

Itt a pont. Istenem, bárcsak máskor is megállnám, hogy nem osztom az észt! Mennyivel “beljebb” lennénk már! Mondjuk, ha kint van a dereka, akkor tutti, hogy meg fog fázni…

VASÁRNAP 19 órakor LIVE. Gyertek. ITT lehet többet megtudni a témáról. Mindösszesen fél óra, tehát kibírható, élvezhető, informatív, elgondolkodtató…

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!