Schorbert Norbi ihlette ezt a posztot, aki nem örül, hogy lánya modellkedni szeretne, szerinte „menjen inkább férjhez egy rendes pasihoz”. Érdekes, hogy a női (anyai) test szépséghibáinak nagy fitymálója tradicionális női szerepek vállalását várja a lányától. Az emblematikus Norbi-Réka páros életét arra tette fel, hogy legyen mindenkinek tökéletes teste. Ha kell önsanyargatással, ha kell műtétekkel, de egy ember akkor értékes, ha szép. Salát Janka írása.

Számomra elég evidens, hogy egy ilyen családban felnőve a csinos kamasz lány a modellkedést választja, és nem az lebeg a szeme előtt, hogy fog majd dalolászni a Kerekítő foglalkozásokon bájos babahájait takargatva tejfoltos pólóban.

Három lányom van

Három lányom van, és nem tagadom: örülnék, ha felnőttként elköteleződnének egy férfi mellett, gyerekeket vállalnának, miközben persze olyan munkájuk van, amit imádnak, és

a legszigorúbb erkölcscsősz sem találhat benne kifogást.

Álmodozhatok, de nem erőltethetek semmit. A szülők azonban példamutatással igen sokat tehetnek azért, hogy gyermekük életútja köszönőviszonyban legyen az általuk preferált úttal. A gyermek leginkább úgy tanul, hogy mintát követ. Ha azt gondoljuk, hogy néha becsukja a szemét és nem “tanul” abból amit otthon lát, akkor tévedünk. Azt tanulja meg az emberi kapcsolatokról, a másik és önmaga tiszteletéről, a boldogságról, amit otthon lát.

Ha szarul menedzselem az életemet, párkapcsolatomat, szülőségemet, karrieremet, akkor a gyerek mindent meg fog tenni, hogy elkerülje a hibáimat,

nem házasodik meg, nem vállal gyereket, a sztori végén a nyomora mégis kísértetiesen hasonlítani fog az én nyomoromhoz.

Ha azonban törekszem arra, hogy normális párkapcsolatban éljek, kölcsönös tiszteleten alapuljon a szülő-gyerek viszony, nem ragadok bele egy olyan munkakörbe, amit utálok, akkor az életem akár vonzó példává is válhat a gyerekeim szemében.

Olyan életet élni, ami gyermekeink számára is követendő példaként szolgálhat, nem is olyan egyszerű, mégis érdemes rajta dolgozni.

Érdemes egyrészt dolgozni a párkapcsolatunkon…

Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni reménytelen küldetésnek tűnhet, nemcsak érzelmileg nehéz a szakítás, de Magyarországon a hatóságok sem a bántalmazott fél érdekeit védik („majd akkor szóljon, ha vér is folyik”). Ennek ellenére nem lehetetlen és egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak az esetek, ami azért fontos, mert végre a bántalmazott is elhiheti:

nem ő a hibás amiért ez történik vele!

A legfontosabb, hogy ne törődjünk bele saját kiszolgáltatott helyzetünkbe, hanem merjünk segítséget kérni pszichológustól, családsegítőtől, jogvédő egyesületektől, rokonoktól, barátoktól, orvostól, női szervezetektől, védőnőtől, hatóságoktól. Ha mi, szülők, megküzdjünk a lehetetlennel,

a gyermekünk megtanulja, hogy mindig van kiút, érdemes felelősséget vállalni saját magáért, végső soron a kontroll az ő kezében van.

Ehhez képest egy langyos pocsolya házasságban élni igazi sétagaloppnak tűnik. Igaz, gyermekünknek nem ilyet kívánunk, de sokan úgy érezzük, végülis ki lehet bírni. Pedig a pocsolya üzemmód sem eleve elrendeltetett, egy kis (vagy óriás) akaraterővel lehet változtatni. Ha partnerünk is motivált, nyert ügyünk van, ismét a segítségkérés fontosságát hangsúlyoznám. A párterapeuta, mediátor, de akár csak a randevúzgatás és szex tudatos leporolgatása csodákra képes.

Van az úgy, hogy hiába minden porolgatás, teregetés, a kapcsolat nem működik, hiába két tök rendes szülőről van szó.

Ha rosszul érezzük magunkat a házasságunkban, akkor a gyerekkel rövid távon ugyan kiszúrás a válás, de hosszú távon profitálni fog belőle. Nem érzi majd azt, hogy egy látszat idillel becsaptuk őt, nem érzi azt, hogy az embernek nincs joga a saját érzéseit felvállani.

Olyan is van azért, hogy boldog házasságban élünk.

Másrészt a szülőségünkön…

Ha leányainkat anyaszerepben szeretnénk látni, akkor apaként becsüljük meg gyermekeink anyját, becsüljük meg az anyákat. Biztos vagyok benne, hogy egy fiatal lány szemében nem az teszi vonzóvá az anyaságot, ha az apám az elhízott anyákat kritizálja a médiában.

Ha leányainkat anyaszerepben szeretnénk látni, akkor anyaként becsüljük meg magunkat.

Minden lélegzetvételünkkel azon küzdeni, hogy beleférjünk a MILF kategóriába, nem feltétlenül teszi vonzóvá a terhesség-szülés-szoptatás triumvirátusát. Persze, ha a kissé löttyedt hasunk ellenére csinos nők maradunk, és adunk magunkra, de elfogadjuk, és szeretjük azt a testet, amit gyermekeinknek köszönhetünk, talán leányaink is nagyobb kedvvel vágnak bele az anyaságba.

Ha gyermekünket szülőszerepben szeretnénk látni, akkor látniuk kell, hogy a szülőség öröm! Érezniük kell, hogy a gyerekkel töltött idő mindennél értékesebb számunkra. Ez az érzés nem jár feltétlenül alanyi jogon, lehetnek mély hullámvölgyek a szülőségünkben is.

Önmagamat ismétlem: mással is megesett már, hogy elidegenedett a gyerekétől, érdemes segítséget kérni.

Ha gyermekünket szülőszerepben szeretnénk látni, akkor látniuk kell, hogy a szülőség nem jelenti azt, hogy az élet minden egyéb öröméről lemondtunk. A szülő is lehet szerelmes, a szülőnek is vannak barátai, hobbija, olyan életszeletkéje, aminek a gyerek nem része.

Harmadrészt pedig a karrierünkön…

Szeretném, ha a gyerekeim nem munkahelyet találnának, hanem hivatást. Ha gyomorgörccsel járunk be a munkahelyünkre, sajnos a gyerek is látni fogja, hogy a munka csak kötelező nyűg, ami ahhoz kell, hogy ne haljunk éhen. Az anyukákra igencsak jellemző „utálom a munkahelyemet, de legalább családbarát az időbeosztás” ideig-óráig elmegy, de nem érdemes benne ragadni.

Nagyon fájdalmas látni, amikor egy értelmes, szép nő (férfi) elsorvad a boldogtalan házasságában, a kreativitást nélkülöző munkahelyén, és/vagy nem találja önmagát a szülőszerepben. Gyermekként mindezt végignézni különösen szívszorító. Ha magunkért nem is tennénk lépéseket, a gyerekünkért mindenképp érdemes. Nem vagy egyedül! Vannak sorstársak és vannak szakemberek (és vannak sorstárs szakemberek…).

Egy éve (vagy talán kettő) beszélgetett Luca és Szilvi a pasizásról. Az Anyapara podcastjét ITT és ITT hallgathatjátok meg.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!