Ezekben a napokban kéretlenül is az arcukba tolja a média a teljes családi idill képét, a meghittség fontosságát, melyben mosolygós anyukák és apukák veszik körül a kicsi vagy nagy de nagyon boldog gyermeküket. Ezek a képsorok, üzenetek ilyenkor sokkal nagyobbat ütnek, mint máskor. Érdekes módon egy reklám sem jeleníti meg a gyermekükkel egyedül ünneplő anyukákat vagy apukákat, miközben Magyarország lakosságának már lassan csaknem a fele az egyik szülő nélkül tölti a Szentestét. Renner Kata írása.

Mindez olyan üzenetet közvetíthet, hogy egy egyszülős, vagy mozaik családban ünnepelni nem igazi boldogság.

Tényleg, nálatok mi a helyzet ha már nem vagytok együtt gyermekeid apukájával? Sikerül-e megszervezni, mikor kinél legyenek a gyerekek? Sikerül olyan konszenzusra jutni, hogy részt vegyen mindkét szülő a közös ünneplésben? Vagy teljességgel falakba ütköztök ebben a témában?

A karácsonyi ünnepek eljövetele akkor is nehéz lelki feladat lehet, ha egy házaspár békés körülmények között vált el egymástól.

Régi emlékek bukkanhatnak elő hirtelen és váratlanul mindenkiben, vágyak, régi örömök, vagy félelmek, szorongások kelhetnek életre. Sokan képzelik azt, hogy másoknál minden egyszerűbb, vagy a másiknak jobb, meghittebb ünnepe lesz.

Aki még sérelmeket, dühöt, szorongást őriz a szívében, nehezen fogja tudni csak az ünnepek eljövetele miatt elengedni ezeket az érzéseket.

Sajnos emiatt mindennek szenvedő alanyai lesznek azok a gyermekek is, akik életkortól függetlenül megszenvedik ezeket a szituációkat, és akik pedig erről semmit sem tehetnek.

Melyek ezek a gyakori szituációk?

  • Ilyenkor még gyakrabban megjelenhet a volt párok közötti rivalizáció, mint “ki vesz nagyobb ajándékot a gyereknek, hol nagyobb a karácsonyfa és ki a gondoskodóbb szülő“. Nagyon gyakran lesznek viták a hol, kinél és mennyi ideig töltse a gyerek az ünnepek különböző napjait, amelytől eltérni nem lehet.
  • Rossz érzések keletkezhetnek abból is, hogy el kell engednem a gyermekemet volt páromhoz, akinek már ott lesz az új párja. Mennyire toleráns majd az új partner és hogyan bírom elviselni, ha a gyerek esetleg rosszul vagy éppenséggel jól érzi magát velük? Hogyan kezeljük volt párunkkal azt a helyzetet ha a gyerek nem akar menni? És mi van akkor ha a másik szülő velünk együtt a gyermeket is “elfelejtette”?
OLVASTAD MÁR?  Tisztelet

Nehéz kérdések sorozata ez.

Az a szülő, aki ezekben a helyzetekben nem tudja saját sérelmeit, szorongásait félretenni és felnőtt módon a saját gyermekének az érdekeit előtérbe helyezni, nehéz pillanatokat élhet meg.

Ha ragaszkodunk egy rivalizációs játszmához, mert nem bízunk abban, hogy “elég jó szülők vagyunk“, fontosnak tarthatjuk, hogy mi vegyük a nagyobb ajándékot, vagy bánthat minket az a tény, hogy a másik veszi azt.

Nyilvánvalóan ragaszkodunk ahhoz, hogy a gyermek velünk is töltse az ünnep napjait, mert szeretjük és szeretünk vele lenni. Ha ezt így tudjuk megfogalmazni volt párunknak és megértjük azt, hogy valószínűleg ő is szeretne ez okból a gyermekével lenni, talán sérelmek nélkül meg tudjuk szervezni a “mikor és kinél legyen a gyerek” kérdést.

Ha a másik szülőnek új kapcsolata van, próbáljuk meg sérelmünket és bánatunkat ezzel kapcsolatosan félretenni a gyermek érdekében és azt előtérbe helyezni, hogy neki lehessen jó.

Ha ő jól érzi magát velük, engedjük meg neki ezt az érzést, mert így ő is boldogabban és szorongások nélkül tud ott lenni.

Attól, hogy gyermekünk náluk jól érzi magát, mi ugyanolyan jók vagyunk és szívesen lesz velünk is, higgyük ezt el. Figyeljünk arra is, hogy vajon a túlzott ragaszkodásunk a gyerekhez nem saját magányunkból ered-e? Ebben az esetben

próbáljunk meg programokat szervezni magunknak arra az időszakra, amikor nem velünk van a gyerek és kihasználni, hogy olyan dolgokat tehetünk meg, amit máskor nem.

Ha a gyerek nem szeretne a másik szülőhöz menni,

értsük meg mi lehet a konkrét oka és erről a másik szülővel vádaskodás nélkül beszélni oly módon, hogy hogyan lehetne megsegíteni őt abban, hogy szívesen menjen. Néha nincs konkrét ok, csak éppen amiatt nem akar menni, mert lelkünk mélyén mi sem akarjuk, hogy menjen, emiatt ő velünk titkos szolidaritást vállal.

OLVASTAD MÁR?  A bejövő hívások aprócska örömei

De mi van akkor ha a másik szülő nem csak velünk, de a gyerekkel is megszakította a kapcsolatot? Ez mindig fájó pont, különösen így ünnepek táján. Sajnos nem tudunk velünk sokat tenni, megpróbálhatjuk őket valamilyen módon megkeresni, bevonni az életünkbe, de el kell tudni fogadni, hogy ez valamiért az ő nehézségük.

Mindenképpen és legfontosabban a gyermekünkkel azt kell megbeszélni, hogy nem ők tehetnek arról, hogy a másik szülő nem jelentkezik.

Nem az ő hibájuk, velük minden rendben van, szerethetőek és fontosak! Anélkül, hogy szídnánk a másik szülőt, el kell mondanunk gyermekünkkel, hogy ez a másik szülő problémája, gondja és nehézsége. És hogy milyen sokat veszít azzal, hogy nem keresi gyermekünket. Érezze, hogy értékes, és szerethető.

Tartsuk szem előtt, hogy minden gyerek örül annak, ha szülei őszintén jó viszonyt ápolnak annak ellenére ha már nem is élnek párkapcsolatban.

Ha sikerül azt megtennünk, hogy volt párunknak is őszintén kívánunk boldog karácsonyt akár egy üdvözlet, akár egy délutáni tea formájában, azt tanítjuk meg gyermekeinknek, hogy lehetnek dolgok, amik ugyan véget érnek, de a jó részét magunkkal tudjuk vinni belőlük.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!