Ez az elismerés iránti igény hullámokban tör rá az emberre. Sokszor nem is tudjuk, hogy miért vagyunk rosszkedvűek emiatt. Hogy miért kell elismerést várni, miközben pont jó sok mindent nem ezért csinálunk, eszünkbe sem jut az elismerés. Bábel-Szücs Szilvi írása.

Nos, akkor most már elismerhetne valaki!

Viccet félretéve, ez az elismerés dolog akkor jön a legjobbkor, amikor már régen elengedtük azt. Amikor képesek vagyunk arra, hogy kicsit magunkat is ünnepeljük. Magunkat is lefényképezzük. Toljunk egy szelfit, de szigorúan csak képzeletben. Őszintén. Hogy merre is tart a mi anyaságunk, nőségünk. Hogy hogyan képzeljük el magunkat.

Hogy összeomlunk-e mindennap a valóságtól, vagy örülünk annak ami van.

A dolog azért csalóka, mert akitől napi szinten várod az elismerést az a közvetlen környezeted. A családod, a gyerek(ek). Igen ám, de ők meg figyelnek.

Téged figyelnek.

Amin parázol, ahogy reagálsz, ahogy megjelensz, ahogy szereted magad és a testedet, ahogy viselkedsz a férfiakkal,

amire tartod magad,

amit alkotsz hétköznapi szinten, ahogy szeretsz és viszont(nem)szeretnek, azt mind – mind látja a gyereked és a párod, ha éppen párkapcsolatban élsz. De vajon te látod – e magad? Teljesen mindegy, hogy mi mit szeretnénk, hogy például a gyerek mit gondoljon az anyjáról. Vagy a párod mit gondoljon rólad. Mert én annyi mindent megtettem, és tessék rám se hederít!

Gondold át hogyan telnek a napjaid.

  • Mennyi időt szánsz magadra, a gondolataidra.
  • Vannak – e magaddal kapcsolatban egyáltalán gondolataid?
  • Ha együtt élsz valakivel, ott van – e a szerelem?
  • Tudod – e, hogy a szerelem ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny…
  • Kimered –  mondani a negatív érzéseidet vagy nyelsz egy nagyot?
  • Mi számít számodra elismerésnek?
OLVASTAD MÁR?  Mintakamaszt nevelők szevasztok!

Mert ezt nem tudjuk erőszakkal befolyásolni. Ha a napok többségében nem vagy jó fej, akkor hiába „várod” az elismerést, mert nem fog jönni. Mi több: ha várod, ha elvárod akkor meg pláne nem.

De azért szeretni ma, hogy szeressen később is…na, azért nem.

A gyerekek felnőnek és figyelnek. Már nem csak arra, hogy mikor adsz nekik enni (bár kétségtelen, hogy erre is nagyon figyelnek, pláne kamaszkorban), mikor mentek a játszótérre vagy kapott-e valami szuper készségfejlesztőt ezen a héten. Hanem arra is, hogy te, hogy érzed magad. Hogy éled az életed, hogyan kommunikálsz, mit gondolsz az élet nagy kérdéseiről.

Attól még, hogy negyven éves (ide minden olvasó helyettesítse be a saját életkorát) leszel vagy éppen már elmúltál pár évvel,

vissza kettő padlógáz és gyerünk, élvezd az életet!

Úgy száguld majd a sok elismerés feléd, hogy alig győződ majd lerázni magadról.

Ajánlunk nektek egy olyan oldalt ITT ahol egy belgyógyász, alapítványi vezető, egy szülész-nőgyógyász, egy szexuálterapeuta és egy könyvelő segítségét veheted igénybe. Mindannyian nők. Hogy mi még a közös bennük? Elkötelezték magukat nőtársaik mellett. Hogy nemcsak közvetlenül munkájukban, hanem kilépve a dolgozószobából a nyilvánosság előtt, közösen állnak ki azért, hogy segítsék a nőket. A rendezvényeinken találkozhattok velük jövőre is.

OLVASTAD MÁR?  Ne szólj bele fiam, nem a te dolgod!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!