Az élet megalapozása a tét

A felvételizők és szüleik nagyjából két hónapos procedúra elé néznek, amelynek a végén eldől, kit hová vettek fel. Lényegében a diák későbbi élete. Ilyenkor mindenki kapkod, stresszes, majd az adott szombaton elkíséri kamasz gyermekét a kiszemelt iskolába. Így történt ez idén, január 18-án, szombaton is. 10 órától előbb a magyar, majd 11-től a matematikai feladatsort kellett megoldaniuk a középfokú oktatásba jelentkezőknek. 11:45 körül pedig sok nevető, de sajnos síró diákot is láthattunk az iskolák folyosóin. (Valóban minden eldőlt?) K. Tamás magyar irodalom – és nyelvtan tanár véleménycikke.

Ha felnőttekként belepillantunk az idei faladatsorba, akkor meglepődhetünk. Idén is sikerült meglepetéssel szolgálniuk a feladatkészítőknek.

Meg kellett például a 8-os tesztben határozni, hogy a KACSKARINGÓ szóban melyik melléknév és egyben indulatszó bújt el.

A válasz: Ó.

Jól látják, erre kellett kevesebb mint egy perc alatt rájönniük a 14 éveseknek. Ez csupán egy kiragadott példa.

Mire is szeretnék kilyukadni? Arra, hogy ismerve a mai általános iskolai tananyagot és tanügyi kilátásokat, az ilyen feladatokra való felkészülés nem az iskolában történik. (Tekintsünk most el attól a pár kirívó esettől, amikor 1-1 iskola vagy osztályfőnök megírat 1-1 tesztet gyakorlásból.)

De A kőszívű ember fiai mellé nem fér el egyszerűen a hasonló feladatok gyakorlása.

Tehát nem elég szeptemberében elkezdeni. Ha nagyobb hiányosságok vannak, már érdemes egy évvel korábban kezdeni a gyakorlást. Azért írom le ezeket, hogy ne érjen senkit hideg zuhanyként a felvételi kalamajka. Az iskola nyomokban készít csak fel rá. Akkor miért ilyen? Ez egy jó kérdés, lehetne külön beszélni erről is.

A felvételin sok minden eldől ugyanis.

Sajnos a felmérések egyre inkább azt mutatják, hogy a jó iskola egy életet alapoz meg. Elsősorban egy jó általános iskola, de ha az nincs, akkor marad a középiskola.

Sajnos a születési hely meghatároz. Azaz messze rosszabb esélyekkel indul valaki egy olyan vidékről, ahol nincs a közelben egy jó iskola.

Ezért utaztatják a diákokat a szülők sokszor, és igen, ezért vetik alá magukat ennek az egész procedúrának még akkor is, ha nagyon nincsen hozzá se kedvük, se energiájuk. Mégis, mindenki tudja, lényegében az élet megalapozása a tét.

Igen, nem garancia, de sajnos az esetek 80%-ban számít.

Persze mindig van kivétel. Minden iskolában van rossz tanár, és minden rossz suliban jó tanár. De én pont arról írok, hogy a szelekció ha tetszik, ha nem, számít. Ezért tesz bele mindenki mindent. Ezért van felhájpolva a dolog. Mert sajnos ez nem Finnország, ahol a sarki iskolában is az van, ami a belvárosiban. És ahogy látom, ez egyre fokozódni fog itthon…