Felvételire gyúrunk, vagy legalábbis nagyon együttérzünk a kamaszokkal, ezért segítünk nektek, parázó anyukák, hogy nyugiban teljesn ez az időszak. Tudjuk, hogy a kamaszok és ti is aggódtok, de hogy látja a tanár a kamaszokat? Tóth László, gimnáziumi magyar tanár, aki az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumában dolgozik beszélgettem egy jót. Bábel-Szücs Szilvi interjúja.

Néhány év általános iskolai tanítás után kezdett az “Apáczaiban”. Az általános iskola érdekes kitérő volt az életében. Személyes tapasztalatomat írom, hogy a felsősök körében rendkívüli népszerűségnek örvendett, amit két dolognak köszönhetett: az egyik, hogy soha nem felejtette el, hogy egyszer ő is volt kamasz, a másik pedig az, hogy még a nyelvtannal és az irodalommal kapcsolatban is képes volt out of the box gondolkodni. Sokaknak kicsit hasonlít a Holt költők társaságának tanárára.

– Mi a különbség egy felsős kiskamasz és egy gimnáziumi kamasz között?

– Nálunk a gimiben van hatosztályos- és négyosztályos képzés. Látom, hogy aki hetediktől jár hozzánk annak még nincs meg kilencedikben az a tudati fordulata, hogy “hopp, én már gimnazista vagyok”. Ez így egyszerűen hangozhat, de ennek óriási jelentősége van. Ennek kezelésére több megoldás is létezik. Például az Apáczaiban a 7-8-dik nem arról szól, hogy az általános iskolai tananyagot tanítjuk, hanem ez az időszak az ún. felkészítő-tehetséggondozó két év, amely arról szól, hogy minden tanulót megpróbálunk azonos szintre hozni.

A nyelvi-és a matematikai kompetenciákat fejlesztjük, rákészülve a gimnáziumi évekre. Mi azt valljuk, hogy ebben a korban még nem lehet biztosan eldönteni, hogy valaki humán vagy reál beállítottságú.

A saját szakommal kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy ebben a két évben a tananyag a szövegelemzés, szövegalkotás, szövegértés.

– Ezek alapján te “hosszmetszetében” látod a kamaszkort: 12- 19 éves kor között. Látod amikor elkezd lázadni, mindenkit utál, aztán szépen lassan visszatér a vándor és felnőtt lesz.

Igen, ez érdekes dolog. (Nevet.) Az egyik mélypont az a 8.osztály: röhögések, vihogások, nem érdekli semmi, néha ingerült , csapkod, lehangolt, motiválatlan, változó a hangulata.

A jó hír az, hogy 9. osztályban van egy kisebb szünet, majd 10. osztályban újra jön egy völgy, amikor megérkezhet az első szerelem, megint  a többség lázad, illetve ebben az időszakban kell fakultációt választani is.

Itt a bizonytalanság lehet még egy komolyabb tényező. A családi feszültségek előtérbe kerülnek. Itt arra gondolok, hogy a szülők (vagy az egyik szülő) szeretnék ha x fakultációt választaná, de a gyerek teljesen mást akar. A 11-12.osztályban nagyon érzékelhető, hogy már lassan vége a történetnek. A többség a helyén van, persze most abszolút az átlagról beszélek. Ettől vannak eltérések természetesen.

– Szerinted hogyan válasszunk gimnáziumot? Van erre mindenki számára megfontolandó tanácsod?

Szerintem a legfontosabb az, hogy a szülő egyszer üljön le magában és gondolkozzon el azon, hogy mennyire ismeri a gyerekét.

Mire gondolok?

Az általános iskola 5-6 éve alatt pontosan kiderül, hogy mire képes egy gyerek. Mennyire érti a matekot, milyen gyors, érti-e a szöveget amit olvas stb.

A későn érő– és a lusta, de okos gyerek között óriási különbségek vannak és ezek nem csak a jegyekben mutatkoznak meg! Később nagyon nagy szenvedéstől kíméli meg a szülő a gyerekét, ha ezt észreveszi. Ezt minden szülőnek (és parázó anyukának) pontosan látnia kell.

Ha nem látja, akkor válasszon egy olyan pedagógust, akiben megbízik, és kérdezze meg tőle. El fogja mondani.

Valamint fontos az is, hogy a gyerek is mondja el az ő preferenciáit. Ha ez megvan, akkor be lehet látni, hogy attól még, hogy egy gyerek nem megy a Fazekasba (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium- a szerk.) vagy egy TOP10-es gimibe, attól ő még egy teljes értékű ember. Sőt!

– A nyílt napoknak van jelentősége?

– Szerintem nagyon is. Érdemes a gyereket több suliba is “elküldeni”, hogy szagoljon bele az iskolába, akár szó szerint. Higgyék el a szülők, hogy a gyereknek jó orra van. Nézzen meg egy közepes gimiben egy órát és mondjuk egy erősebb suliban is. Mindenképpen érdemes a helyszínen is tájékozódni tehát! Egy szülőnek sem hazudik a harmadik vagy negyedik érzéke: az iskolában milyenek az illatok, a terek (itt nem arra gondolok, hogy mennyire szépen van felújítva), a tanulók arca stb.

Attól még, hogy az anyuka barátnőjének tetszik egy suli, attól még nem biztos, hogy a saját gyereknek is megfelelő választás lesz.

Ha valaki unatkozik az általános iskola utolsó két osztályában, akkor az biztos, hogy neki keményebb sulit kell választani, mert ellenkező esetben ez az “unatkozó élet” folytatódni fog. Szerintem egy tehetséges gyereket hagyni elkallódni legalább olyan nagy hiba, mint egy kevésbé tehetségeset “betolni” egy erős gimibe.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!