Pár napja megkérdezte tőlem valaki, hogy honnan tudom azt, hogy amikor a gyerekek- ebben az esetben fiúk- felnőttek lesznek, akkor is jó lesz a viszonyunk. Mi van, ha jön egy csaj és az azt mondja neki, hogy az anyád egy hülye és ne menjünk hozzá többet. Akkor majd cseszhetem az egész kamaszkori jó kommunikációt, amin annyit melóztam. Bábel-Szücs Szilvi írása.
Hogy honnan tudom, hogy nem lesz ilyen? Sehonnan.
Ilyeneket az ember nem szokott előre tudni, de továbbmegyek: ilyeneken az ember nem gondolkodik. – mondtam. Ahogy azon sem, hogy együtt leszek-e valakivel, akivel most jó, vagy nem. Ilyeneken sem gondolkodik az ember. Legalábbis én nem gondolkodom kábé öt éve.
Nem azért nem gondolkodik, mert oh, de messze van az még!, hanem azért nem, mert ez nem olyan kérdés, mint a nyugdíj, hogy öregkoromra csönget-e a postás a borítékkal. Azért lehet ma tenni, hogy legyen valamennyi pénzed húsz év múlva.
De azért szeretni ma, hogy szeressen később is…na, azért nem.
Ha nincs erre valami tuti tipp, akkor mire van? Hol van a feltétel nélküli szeretet garanciája? Egyáltalán mi az, hogy feltétel nélkül? Mit tudok tenni, hogy legalább valamennyire megtérüljön ez a sok áldozat? Semmit.
Azzal, hogy megbízol a kamasz gyerekben,
azzal, hogy elfogadod az érzéseit (ezzel az eggyel nem lehet vitatkozni),
azzal, hogy őszinte vagy vele, minden körülmény között (ergo: nincs olyan helyzet, amikor megengedett a hazugság),
azzal, hogy világosan kommunikálod azt, hogy neked is van önálló (nem a férjeddel/pasiddal, hanem neked önállóan) életed, amit szeretsz,
azzal, hogy szereted magadat,
azzal, hogy nem kéred számon az érzéseit, csak a matek egyest,
azzal, hogy megtanítod őt tanulni és felelősséget vállalni a döntéseiért,
azzal, hogy azonnal beismered, ha elcsesztél valamit,
azzal, hogy egyértelmű szabályokat kommunikálsz felé az együttélés kapcsán,
azzal, hogy érdekel amit mond és nem szólsz be neki állandóan a saját frusztrációid miatt,
azzal csak annyit érsz el, hogy élvezetes lesz a kamasszal töltött néhány év.
Igen ám, de a fentieket kizárólag az tudja megvalósítani, aki ezek mellett saját életének kiteljesítésével is foglalkozik.
Aki nincs kiszolgáltatva a gyerekei érzelmeinek (ahogy a férje/pasija érzelmeinek sem).
Aki nem azért tesz meg nekik hosszú távon valamit (példa: dolgozik azért, hogy legyen pénz, megfőzi a vacsorát és kikérdezi a matekot, elviszi őket nyaralni, stb.), mert célja van velük öregkorára. Az a nyugdíj, lásd fentebb írtak.
Aki nem kesereg hetekig azon a barátnőinek, hogy szemtelen a gyerek, hogy állandóan bántja. És nem azért, mert összeszorított szájjal mindent kibír (minden= a férj, pasi, munkahely), hanem azért, mert felismeri, hogy ezekkel a kamasz valamit kommunikál a külvilág és maga felé.
Most elcseszte, most mérges, most hárít, most borít, most megúszta. Ahogy te is. Ahogy mindenki más.
Aki nincs kiszolgáltatva a kamasz gyerekei érzelmi hullámzásának. (Ha neki jó kedve van, akkor nekem is.)
Aki megengedi, hogy ha nem akar karácsonykor énekelni, akkor nem énekel. Ha nem akar a szalagavatón táncolni, akkor nem táncol. Ha nem akar kirándulni jönni, akkor nem jön. Ha rájött, hogy 2019-től vega és nem eszi meg a kurva sonkát,akkor nem eszi meg.
Majd eszik mást, majd jön máshova, majd beszél másról.
És ami a lényeg: ettől még nem nő a fejedre, nem néz baleknak, nem használ ki, nem érzi azt, hogy anyám úgyis megcsinálja, mert szeret. Mert feltétel nélkül…Mert pont az, aki mindent megtehet veled (mert az anyám és mindent megtesz, még erején felül is), az nem érti, hogy mit akarsz tőle pár év múlva.
Ettől még vannak szabályok:
- tanul, mert ez a dolga,
- segítséget kér ha nem megy valami,
- ha valamit csinál, azt ezerrel csinálja,
- békén hagy, ha megkérem, hogy most mást csinálok amire figyelnem kell,
- odaül az asztalhoz, ha kész a kaja,
- elpakol,
- kiviszi a szennyes ruháját,
- nem nyávog a telefonba, hogy nincs itthon kaja, hanem körülnéz a hűtőben és megcsinálja,
- a háziállatait ő gondozza,
- az edzéscuccát bepakolja,
- nem cipeltet velem semmit,
- nem várja el, hogy minden pillanatban rá figyelj, stb.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!