Kis fáziskéséssel, de hozzám is begyűrűzött a ChatGPT – és nagyon megijedtem. Salát Janka írása.

A ChatGPT és a házi feladat

Hatodik osztályos lányomnak segítettem fogalmazást írni Michael Endéből. Órákon keresztül böngésztük a netet, próbáltuk kibogarászni a legfontosabb és legérdekesebb információkat az íróról, miközben igyekeztem számra az egészet kontextusba helyezni. 6. osztályos fejjel nem jelent semmit, hogy valaki 1929-ben Németországban született – felnőttként azonban elég logikus, hogy Michael Endének szar gyerekkora volt: Hitleri Németország, második világháború, Németország kettészakadása.

A lényeg: a fogalmazáshoz egy felnőtt és egy gyerek több órás munkájára volt szükség.

A lányom már messze járt, amikor kipattant fejemből az ötlet: milyen fogalmazást írna Michael Endéről a ChatGPT. Még soha nem használtam, ezért meglepődtem, hogy pár perc alatt bárki letöltheti a programot. Kiábrándító:

fél percen belül egy sokkal szuperebb fogalmazást írt, mint mi a kislányommal.

Ez ma még az én titkom, de nem kérdés, hogy pár hónapon belül mindkét kamasz gyerekem osztályában elterjed a hír: a mesterséges intelligencia minden házit fél perc alatt elkészít.

A ChatGPT egészen addig hidegen hagyott, amíg a húsvéti családi ebéden nem terelődött erre a szó. A 17 éves unokahúgom felháborodva kifejtette, hogy az MI-t ráereszteni a teljes populációra nem más, mint az emberiség elbutulásának visszavonhatatlan kezdete. Miután én is letöltöttem a programot, nem nagyon tudnék érveket felhozni az ellenkezőjére.

Az Index.hu-n bukkantam egy cikkre, amely arról számol be, hogy „Egyre több cégnél jelenik meg az új munkakör, amelyet a ChatGPT teremtett: a prompt engineer.” Olyan ő, mint egy programozó, aki ismeri egy adott számítógépes program nyelvét, és képes hatékony parancsokat adni a számítógépnek. A promtmérnök azonban emberi nyelven kommunikál, képes a legpontosabb, leghatékonyabb választ kinyerni a nyelvi modellekből.

A ChatGPT ugyanis rosszul feltett kérdésekre hülye választ ad, életbevágóan fontos tehát, hogy a kérdéseinket jól tegyük fel neki.

A ChatGPT és az oktatási rendszer

Amikor az információszerzés forradalmian új korszakába érkeztünk, nehezen megkerülhető kérdés, hogy milyen a jó oktatási rendszer.

OLVASTAD MÁR?  A kríziseket elkerülni nem tudjuk, de...

Én már biztos, hogy vén vagyok ahhoz, hogy rugalmasan alkalmazkodjam a mesterséges intelligencia adta lehetőségekhez. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy elöregedett  tanártársadalom adekvátan kezelni tudja a pillanat törtrésze alatt előálló új helyzetet:

a gyerekek gondolkodás nélkül bármit megoldanak a mesterséges intelligencia segítségével.

Az igen gazdag tanári szerepkörnek (tanár, mediátor, pszichológus, ápoló, szociális munkás, adminisztrátor stb.) nem most, hanem tegnapelőtt kellett volna bővülnie a promtmérnök ismereteivel.

Gondolkodni, az mi?

Szörnyű víziómban minden olyan nemzet menthetetlenül elsüllyed, amelyik nem ismeri fel, hogy az oktatást teljesen új alapokra kell helyezni. A tárgyi tudás fejekbe verése helyett az energiát abba kellene fektetni, hogy

az emberek gondolkodjanak, összefüggéseket lássanak meg, kételkedjenek, kérdezzenek, nyomozzanak, érveljenek, cáfoljanak.

A rohamléptekben fejlődő technológiának csak a kritikus gondolkodás szabhat kereteket. Tragédia, ha a következő nemzedék úgy nő fel, hogy már egy fogalmazást sem képes összeollózni a netről!

Beszélgetni, az mi?

Ahogy egy korábbi posztomban írtam, az iskola másik feladata, hogy ébren tartsa az emberséget. A ChatGPT remek társalkodó partner, az elbutulás mellett a másik veszélyét épp ebben látom. Már így is izolálódunk, a gyerekek tengerentúli sosem látott ismeretlenekről gondolják, hogy legjobb barátok.

Hamarosan már egy valós tengerentúli idegenre sem lesz szükség ahhoz, hogy egy igazán jót beszélgessünk.

Emberek, akik emberekkel kapcsolódnak

Az ember azonban ember marad a maga társas szükségleteivel. Lehet, hogy kétkezi munkára hamarosan nem lesz szüksége a társadalomnak, de szeretetre, kapcsolatokra, gondoskodásra akkor is igényünk van, ha mindenhol gépek vesznek körül.

Lehet, hogy nem lesz szükség pénztárosra, raktárosra, aratómunkásra, de elképzelhetetlennek tartok egy olyan világot, ahol ne lennének anyák, apák, nagyszülők, testvérek, barátok, szeretők.

És őket támogató bölcsődei gondozók, óvodapedagógusok, ápolók, idősgondozók, gyógypedagógusok, pszichológusok, és igen: tanárok.

Olyan emberek és olyan szakemberek, akik emberséggel töltik meg a világot.

Meglátásom szerint tehát az iskolának kettős szerepet kell betölteni: felkészíteni a következő generációt egy elképesztően gyorsan változó világhoz, rugalmasságot, gondolkodni tudást kell okítani, másrészt meg kell őrizni az emberséget az embertelen (legalábbis gépiesített) környezetben.

Ehhez azonban fiatal és idős, ámde boldog, rugalmas, megbecsült, intelligens, érzékeny tanárokra van szükségünk.

Áh, francba az okos emberekkel! Kérdezzük meg ChatGPT-t, milyen legyen a jövő iskolája:

OLVASTAD MÁR?  Kérdezze meg háziorvosát!

„A jövő oktatása nagyon fontos kérdés, amelynek sok aspektusa van, és amelyet folyamatosan kell figyelemmel kísérni és fejleszteni ahhoz, hogy megfeleljen a gyorsan változó társadalmi és gazdasági környezet kihívásainak. Az alábbiakban összefoglalom néhány fontos irányvonalat, amelyeket érdemes lehet figyelembe venni a jövő oktatása tervezésekor:

  1. Rugalmasság: A jövő oktatási rendszereinek rugalmasnak kell lenniük, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó körülményekhez, például a digitális technológiák fejlődéséhez vagy a munkaerőpiac igényeihez.
  2. Személyre szabott tanulás: A jövő oktatásának fókuszában a tanulókra kell helyezni, és lehetőséget kell biztosítani a személyre szabott tanulásra, amely figyelembe veszi az egyéni erősségeket és igényeket.
  3. Digitális technológiák: A digitális technológiák egyre fontosabb szerepet játszanak az oktatásban, és a jövőben még fontosabbak lesznek. Az oktatási rendszereknek rugalmasnak és innovatívnak kell lenniük a digitális technológiák alkalmazásában.
  4. Életre való felkészítés: Az oktatási rendszereknek az életre kell felkészíteniük a diákokat, azaz olyan készségeket kell fejleszteniük, amelyekre szükségük lesz a munkaerőpiacon és az élet más területein. Ez magában foglalhatja a problémamegoldó készségeket, a kreativitást, az empátiát és a digitális készségeket is.
  5. Fenntarthatóság: Az oktatásnak hozzá kell járulnia a fenntarthatósághoz, és fel kell készítenie a diákokat arra, hogy megoldják a fenntarthatósági kihívásokat.
  6. Hatékony értékelés: Az oktatási rendszereknek hatékonyan kell értékelniük a tanulást és a tanulók teljesítményét, valamint figyelembe kell venniük a többféle értékelési módszert.”

Oszd meg a véleményed velünk!