„A gyerekek néha sokkal felnőttebben gondolkodnak a felnőtteknél”

Ameddig tart a mese (hallgatva vagy olvasva), addig képzeljük el, hogy töltődnek a kütyüzésben lemerült agysejtek. A szokásos hetikult@jánló két részből áll: az egyik a kiskamaszoknak szól, akiket “vegyetek rá”, hogy nézzék meg veletek közösen a zsidó népmeséket feldolgozó produkciót. A másik egy könyvajánló, ami garantáltan elmegy a falig…vagy legalábbis egy megdöbbentő apa történet.

Antal Klaudia  Schmied Zoltánnal a darab rendezőjével készített interjút.

Október 27-én látható újra a Gólem Színház és a Szamárfül Projekt közös produkciójaként a GóleMese, melynek műfaja koránt sem áll távol tőled, hiszen még a Merlinben, az Atlantis Társulat tagjaként több nagysikerű meseelőadásban is részt vettél.

– Onnan is van a kapcsolat, hiszen Bognár Anna, Berki Szofi és Bernáth Dénes egykori atlantisos kollégáim, akik az ott megkezdett hagyományt folytatva hoznak létre ma is gyerekelőadásokat a Szamárfül Projektben. Figyelemmel kísérve a szamárfüleseket és közben a gólemes előadásokban szerepelve jutott eszembe, hogy mi lenne, ha közösen létrehoznának egy zsidó népmeséket feldolgozó előadást. Mindkét csapatnak nagyon tetszett a közös munka ötlete, csak annyi kérésük volt felém, hogy legyek benne én is a projektben – azt viszont tudtam, hogy ez színészként biztos nem fog menni, mert akkor egyeztethetetlen lesz az elfoglaltságaim miatt az előadás, így lett végül, hogy rendezőként veszek részt a produkció létrehozásában.

Mi alapján választottátok ki a feldolgozásra kerülő négy mesét?

Bán Lindától, a Zsidó népmesékcímű kötet szerkesztőjétől nagyon sok angol nyelvű zsidó eredetű mesét kaptunk, melyek közül mi is azokat találtuk a legjobbnak, amik az említett kötetbe is bekerültek. A kötet meséi közül pedig végül azokra esett a választásunk, melyek valamiféleképp beindították a fantáziánkat.

A ti verziótokban a rabbi varázsigék helyett, meséléssel kelti életre a Gólemet. 

Azt már az elején tudtuk, hogy mi nem szeretnénk elmesélni az egész Gólem történetet, mi csak addig követjük a rabbi történetét, amíg életre nem kelti a Gólemet.

Akár párhuzamot is vonhatunk a mesék által életre kelő Gólem és a meséken felnövő gyerekek között.Mennyire fontos szerepet tölt be szerinted a mese a felnőtté válásban?

Nagyon nagy szereppel bír, de ezt a nálam sokkal okosabb emberek le is írják, hogy miképpen van hatással például a gyerekek fantáziájának a fejlesztésére, vagy hogy valójában az életre neveli őket: akárhogy is nézzük a mesék a felnőttkorról, annak nehézségeiről szólnak, amivel jó, ha a gyerekek minél hamarabb megismerkednek.

Mi tud meg a Gólem a mesék által az emberekről?

A keresztény és zsidó kultúrában egyaránt fontos érékekkel, a tisztességgel, a becsületességgel, a bölcsességgel és az életigazsággal ismertetjük meg a Gólemet.

Milyen mértékben vonjátok be a gyerekeket az előadásba?

Az interakciónak nem az a fajtája lesz jellemző az előadásra, hogy a gyerekek döntik el, hogy hogyan folytatódjon a mese, vagy, hogy épp mi történjen, hanem arra törekszünk, hogy mese részeseivé tegyük őket: a rabbin kívül rajtuk is múlik majd, hogy például sikerül-e életre kelteni a Gólemet.

Szülőként mennyire tartod fontosnak, hogy egy gyerekelőadás a felnőtt közönségnek is szóljon?

A gyerekelőadásoknál is fontos, hogy a nézőknek színházi élményben legyen részük, hogy a felnőttek is, azaz az egész család élvezze a darabot. Ráadásul a gyerekek néha sokkal felnőttebben gondolkodnak a felnőtteknél, épp ezért sokkal felnőttebb előadást kell nekik csinálni, mint gondolnánk.

Olvasnijópara: Susan Faludi: Mindent apámról

“2004 nyarán nyomozni kezdtem valaki után; alig ismertem az illetőt: az apám volt az.”

Aki szereti a furcsaságokat annak kötelező darab egy 76 évesen coming outolt és nővé operált apa története a saját lányának elbeszélésből. Aki meg nem szereti a furcsaságokat, az lehet, hogy most nagyon kapaszkodhat, mert tuti fogékony lesz. Hihetetlenül grandiózus téma és témaaaa!!!

Az egyik legismertebb feminista újságíró, a New Yorkban élő, magyar származású Susan Faludi 2004-ben emailt kapott hetvenhat éves apjától, akivel addigra már elhidegültek egymástól és alig érintkeztek. Az apa a levél szerint nemrég tért vissza Thaiföldről, ahol férfiból nővé operálták, és ahol Istvánról Stefánie-ra változtatta a nevét. Mint írta, elege lett abból az agresszív macsóból, akinek ismerték, s levelében arra kérte lányát, írja meg nem mindennapi életének történetét.

“2004 nyarán nyomozni kezdtem valaki után; alig ismertem az illetőt: az apám volt az. A folyamat gyásszal kezdődött, egy lány gyászával, akinek megszökött az apja. Egy törvényen kívüli, trükkös svindlert hajszoltam, aki meglógott minden, a kötelességek, az érzelmek, a felelősség és a bűnbánat elől. Vádemelésre készültem, és bizonyítékokat gyűjtögettem a vádhoz. De valahol menet közben az ügyészből tanú lett.

Az, aminek tanúja voltam, valahogy megfoghatatlan maradt. Élete során apám számtalan átalakulást hajtott végre, és számtalan személyiséget öltött magára. “Magyaaar vagyok”, hetvenkedett jellegzetes kiejtéssel, amely minden alakváltozását túlélte.”

Fotó: Antal Klaudia

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2018-10-25T21:17:24+00:002018.10.25.|Aktuális, Slide|