Nálatok már megvolt az első „bemutatás”? Amikor a kamasz fiatok vagy lányotok „bemutatja” az aktuális sohavégetnemérős kapcsolatát. Erről írt egy olvasónk, némi izgalmas mellékszállal.

„A lányom elmúlt 16 éves. Egyedül nevelem őt és az ikertesóját, aki fiú. Pár hete moziból kijövet megismerkedett egy fiúval, aki egyébként a suliban egy évvel felette jár. Először csak csetelgettek, amiről a lányom beszámolt nekem, de természetesen a részletekbe nem avatott be, ami szerintem nem is baj.

Eszembe jutott amikor anyám állandóan azt kérdezgette, hogy na, milyen a fiú, nekem tetszene, mi érdekli őt?

Kíváncsi vagyok, de annyira nem, hogy például megnézzem a telefonját vagy nyomozzak utána.

Aztán előállt azzal, hogy szeretné ha a fiú feljönne hozzánk. Találkoztunk. Bevallom én nagyon készültem, pedig utólag belegondolva az lett volna a jobb, ha nem aggódom túl ezt az eseményt. Jó fej volt, kicsit szótlan, úgy kellett kihúzni belőle a szavakat. Mindegy, gondoltam, nem nekem kell tetszenie.

Őszintén szólva én még nem beszéltem a lányommal semmiről ami szex téma, mert mindig úgy gondoltam, hogy ez ráér. Aztán eljött a nap, amikor megkért, hogy szeretné ha nálunk aludhatna a fiú.

Mondtam, hogy szó sem lehet róla! Teljesen elutasító voltam, de úgy éreztem, hogy ennyi idősen még fiatal… Aznap későn jött haza, még ébren vártam, de azonnal lecsukódott a szemem, amint hallottam, hogy kattan a zár. Reggel sem jött ki a szobájából, ami fura volt, de gondoltam, hogy hétvége van, biztos fáradt. Aztán úgy dél körül bementem hozzá, de zárva volt a szobája.

OLVASTAD MÁR?  "Végtelenül szerette ezt a gyereket, de nem értette őt"

A tesójával először nevettünk ezen, de utána nagyon ideges lettem! Már kiabáltam, amikor kinyitotta résnyire és meg bevágódtam az ajtón.

Üvöltöttem és kerestem a fiút, mert azt gondoltam, hogy tutira ott van a szobában. Utólag belegondolok, hogy olyan lehettem, mint aki megtébolyult.

„Tudom, hogy itt vagy basszameg!” Teljesen elvesztettem a kontrollt. A lányom először röhögcsélt, majd ő is nagyon ideges lett. Elkezdtem dobálni az ágyneműjét a szobában és kiabáltam, hogy tudom, hogy itt vagy! Így leírva elég viccesnek hangzik, de egyáltalán nem volt az. Aztán, mint a filmeken feltéptem a szekrény ajtaját és ott állt a gyerek iszonyatosan megrémülve. Megfogtam és kivezettem a lakásból némán. A lányom sírt és mindent a fejemhez vágott, rettenetesen rossz volt.

Amiért megírtam a történetem: pár nappal később nagyon megbántam ami történt, de nem tudtam, hogy akkor, ott mit kellett volna tennem. A legjobban az bánt, hogy a lányom átvágott. Ezzel párhuzamosan totál hülyét csináltam magamból.

El tudjátok képzelni ahogy abban a kis szobában mindent kidobálok és keresem a lányom fiúját?!

Azóta is együtt vannak- állítólag még nem szexeltek, csak egyéb dolgok voltak- de még nem tudtam meglépni, hogy jöjjön fel hozzánk újra a fiú. Pedig tudom, hogy ezt kellene tennem. Meg azt is, hogy bevallanom: ezt elrontottam, hibáztam és kérném őt, hogy legyen mostantól őszinte…”

OLVASTAD MÁR?  Neurodiverzitás, diagnózissal vagy anélkül

Ha érdekel a szexualitás, a szexuális felvilágosítás ás minden ami ehhez kapcsolódik, akkor gyere el szombat (28-dikán) délután 16-18 óra között a Tabuk nélkül délután az Anyaparával rendezvényünkre. Írj egy emailt anyapara@anyapara.hu címre a “JÖVÖK” szóval és küldjük a részleteket! Ebben a témában készült interjú az egyik kerekasztal résztvevővel, olvasd el IDE kattintva és dönts!

Fotó:pexels.com

 

Oszd meg a véleményed velünk!