Csepp mázlival a gyereked kamaszodásával nem csak egy, hanem sokkal több pár büdös láb szagához kell hozzászoknod. Ha a kölyköd nem szégyelli a családját az indokoltnál jobban, akkor előbb-utóbb azt veszed észre, hogy otthonod inkább hasonlít egy túlzsúfolt diliházhoz, mint békés családi fészekhez. Salát Luca írása.
A kamaszok ugyan leginkább kétes hírű szórakozóhelyeken szeretik mulatni az idejüket, azonban a talpraesettebbek hamar felismerik, hogy a közösségi hetrázást otthoni körülmények között kedvezőbb ár-érték arányban művelhetik. Arról, hogy mikor kezdődnek a bulizások ITT olvashatsz. Úgy tűnik, az én fiaim csupa praktikus gondolkodású sráccal barátkoznak, így aztán általában
a kamaszszobáink küszöbe alól a szennyeshalmokkal együtt egy rakás haver is kikúszik a nappalinkba. Először szégyenlősek, aztán hamar kiderül, hogy mindig éhesek, bűntudat nélkül nyúlják le a hűtőből a jóéjszakát-sörömet,
csak hangosan tudnak büfizni, és amint megneszelik az öregedésparámat.
Mégis megéri házhoz édesgetni őket
Mert: ha nálunk fetreng a banda, akkor nem kell aggódnom, hogy a sajátjaim az éjszakában halálra fagynak, agyonverik őket, belefulladnak a hányásukba, villamos alá esnek vagy a szervkereskedő maffia lenyúlja a májukat.
A kamaszaim haverjai a kamaszaimmal ellentétben szóba állnak velem, így azzal áltathatom magam, hogy én képes vagyok megugrani a köztünk tátongó generációs szakadékot, az elfuserált anya-gyerek kapcsolatunkról pedig kizárólag az idióta fiaim tehetnek.
Üröm az örömben, hogy a haverok mindig mintagyerekek. Jellemzően diákmunkával tehermentesítik a családi kasszát, az elmúlt évben három diákversenyt nyertek, legjobban a kishúgukra szeretnek vigyázni, és csak azt sajnálják, hogy erre kevés idejük marad a diákolimpiára való készülődés, a felsőfokú nyelvvizsga és az előrehozott érettségi mellett.
Viszont életem nagy pillanatai közé tartoznak azok
a szülői fórumok, ahol az anyukák azért jajveszékelnek,, mert a gyerekeik rossz társaságba keveredtek.
Ilyenkor vigyorogva lapítok, mert sejtem, hogy én vagyok az az anyuka, akinek a gyereke az övéiket a mélybe húzza. Höhöhö.
Ha nálunk van a buli, akkor a jövő héten jó eséllyel nem nálunk lesz
A dübörgő tinihadat hallgatva azzal vígasztalom magam, hogy egy hét múlva ilyenkor a kanapén dögölve arról fogok ábrándozni, hogy az aktuálisan szopóágon lévő családnál az én fiam éppen a vendéglátó anyukát eteti izzadtságos diákmunkáról, sokadik nyelvvizsgáróll és külföldi egyetemről szőtt sztorikkal…
Kezdek beletörődni, hogy a saját kölyköm szemében csak szarfej anya lehetek.
Szerencsére nem csak nekem vannak kamaszaim, hanem más anyáknak is, akik a kölykeik szemében épp olyan elviselhetetlenek, mint én a sajátjaimban. A szomszéd fűje zöldebb jelenségnek köszönhetően egy tizenéves számára logikus feltételezés, hogy a nem saját anyuka tuti jófej.
Így hát minél több baráttal találkozom, én annál bezzegebb bezzeganyukának érezhetem magamat.
A haverokkal való haverkodás azonban veszélyes üzemmód
Egyrészt a sajátom még jobban utál, ha a barátjával jópofizom. Másrészt szánalmas, amikor attól érzem magam menőnek, ha tinik előtt játszhatom az agyamat.
Szerencsére egy kamasz -akár az enyém, akár másé – mindig figyelmeztet, ha túllövök a célon. Nemrég néhány srác kocolt a nappalinkban s én valami szánalmas ürüggyel sompolyogtam közéjük. Miközben buzgón tettem-vettem, félvállról vetettem oda a laza kérdést,
No, mi a helyzet, fiúkák?
A srácok lelkesen mesélni kezdtek. Az egyiket elhagyta a csaja, de előtte a fiúval még befizettette a tandíját és egy mobiltelefont is kapott tőle. A másik majdnem összeszedett egy dögös cicát, csak aztán kiderült róla, hogy leszbikus. A harmadik csak azért van egyedül, mert mire elhitte, hogy tényleg őt udvarolja körbe a világ legjobb nője, addigra az megunta a várakozást, s lelépett egy pasival. És amikor nekem már potyogtam a könnyeim a röhögéstől, a három fiúból egyszerre bukott ki a gyilkos kérdés,
Mi balfaszok vagyunk, de ugye tudod, hogy a szobában van egy nálunk is nagyobb lúzer?
A szobában rajtunk kívül nyilván csak az én fiam tartózkodott. Na és akkor én piszkosul elszégyelltem magamat. És azt is megértettem, hogy akkor járunk mindannyian a legjobban, ha én nem játszom az agyam, hanem meghúzom magam a konyhában, s miközben sütöm nekik a palacsintát tonnaszámra, csak csendben örülök a nálunk tanyát vert kamaszoknak.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!