Nyár van, hét közepe, de ilyenkor egy kicsit lazább az élet. Nem kell annyit pörögni a gyerek dolgain, a saját dolgaidon, az anyád és a párod dolgain. Talán nem. És akkor kérdem:

Mondd, a nyáron magaddal törődtél úgy igazából? Mertél álmodozni, gondolkozni, mosolyogni csak úgy valakire vagy magadra a tükörben?

Mertél vágyakozni, remélni és szeretni? Magadat, másokat és az élet apró szépségeit?
Mi, negyvenes nők olyan nagyon nem szeretjük önmagunkat, és a saját életünket, hogy az már sokunk arcán is visszatükröződik. Mit értünk ezen a “nem szeretésen”? Azt, hogy nem tetszünk önmagunknak, nem fogadjuk el a testünket, arcunkat, érzéseinket. Hogy kevesen mosolygunk igazán tiszta szívből, és nem merünk vágyakozni valami szép és különleges után, amit esetleg simán elérhetnénk.

Hogy szívesen gondoljuk, hogy másoknak könnyebb,

vagyis képzelünk el egy szebb arc vagy mosoly mögött olyan boldogságot, amire igazából mi magunk vágyunk.
Gyakran hisszük, hogy egy nő 40 vagy 50 felett már nem lehet annyira vonzó, a boldogság pedig már egyátalán nem is létezik ennyi idősen. Hogy csak annak örüljünk ha van kiről gondoskodni, van egy férfi akit párunknak nevezhetünk és egészségesek vagyunk. És ez persze így is van.

OLVASTAD MÁR?  Merjen hazamenni!

De ha közben a mélyben ott munkálkodik egy erős veszteség érzés, hogy “valami már nincs meg vagy talán soha nem is lesz” és vágy arra, hogy mások szeretnénk lenni, ha arra vágyunk, hogy jobbak, szebbek és boldogabbak legyünk, akkor azt nem elnyomni kellene, hanem foglalkozni vele.
Mert különben keserűvé válunk, önmagunkkal és a világgal szemben is cinikusak, gúnyosak, odamondogatók és közben ha mutatjuk, ha nem, ha bevalljuk magunknak ha nem,

rendkívül boldogtalanok.

  • Ha önmagunkkal elégedetlenek vagyunk, nem fogunk teljes szívből örülni mások boldogságának, és sokszor olyan dolgokon is bosszankodunk majd, amin igazán nem is kellene.
  • Ha mi nem vagyunk elégedettek magunkkal, akkor a környezetünk, párkapcsolatunk is megérzi ezt, mert akármit tesznek is,nekünk sosem lesz éppen megfelelő.
  • Ha mi nem fogadjuk el önmagunkat, folytonos önigazolást kereshetünk a külvilágtól arra, hogy jók vagyunk-e. Emiatt apró mondatokért megsértődhetünk, vitákba bonyolódhatunk, vagy “máshol kereshetünk boldogságot”.

Érdekes és merész dolog egy kellemes és szabad nyári pillanatunkban időt szánni ezekre a gondolatokra, hogy megértsük vajon hol is tartunk mi önmagunkkal. Érdekes de annál izgalmasabb egy ilyen utazás, főleg ha rájövünk apró vagy súlyosabb részletekre amelyekkel boldogabb, valódibb és kiegyensúlyozottabb életet élhetünk. Lesz, akinek kis megoldások segítenek, mások nagyobb elhatározásokra juthatnak (párkapcsolat vagy családi kapcsolatok javítása, új barátok, munkahely szerzése, stb) Akinek egyedül nem megy és segítségre van ebben szüksége, bátor választás egy segítő szakemberhez fordulni. Higgyétek el, segítséget kérni jó dolog.

OLVASTAD MÁR?  A júniustizenötödike érzés

Legyen szép (saját) nyaratok!

Fotó:pexels.com

 

Oszd meg a véleményed velünk!