A válással kapcsolatban mindenkinek van egy története. Aki elvált annak logikus, hogy van. Aki pedig nem vált el vagy sosem élt házasságban, annak is van jó pár. A másé.

Egy biztos: aki már elvált- vagy éppen válik- az megtapasztal egy másik dimenziót az életében ami nem feltétlenül rosszabb vagy jobb, mint az eddigi, de más. Egy szempontból biztosan más: a gyerekek szempontjából.

Az anyapara szempontjából még szűkebbre véve a sztorit: válás kamasszal.

Azzal a kamasz gyerekkel, aki egyébként is bekerült a ringlispilbe, hiszen kamasz. Kiskamasz vagy éppen nagy, teljesen mindegy: ez egy speciális időszak, hiszen nagyon sok dologra egyébként is most “eszmél”. Erről írtunk már ITT és ITT az anyaparán.

Amikor rájön, hogy kamuztál neki éveken át.

Amikor megkérdezi, hogy téged milyen dolgok érdekelnek és miért.

Amikor rákérdez, hogy mit szeretsz az életben és miért hallgatsz ennél a kérdésnél ennyit, talán semmit nem szeretsz?!

Amikor hagynod kellene őt élni az életét, de pont most amikor te is teljesen kész vagy?

Amikor elfogadja, hogy elváltok, de nem érti, nem tetszik neki, mérges, segíteni akar, de nem tud, mert magával akar foglalkozni, van elég baja, van elég élete.

Az anyapara arról a társas magányról ír majd sokat- sokszor, amely a válás kamasz gyerekkel témakörbe belefér.

De erről is egy kicsit másképp. Élvezhetően, viccesen és nem utolsósorban segítő szándékkal.

Attól lesz más az anyaparán válni, hogy szembemegyünk a közhelyekkel és nem okoskodunk, nem üldözzük a sztereotípiákat, nem mondjuk azt, hogy “én már évek óta láttam rajtatok, hogy nem vagytok jóba, szegény gyereknek a legnehezebb…”

Nem mondjuk, mert fogalmunk sincs, hogy jelenleg hogy vagytok és régen, hogy voltatok. Egy dolgot tudunk csak, de azt nagyon biztosan: válni kamasz gyerekkel rohadt nehéz, de nem lehetetlen közben pozitívan élni az életet, mi több: élvezni azt.

Oszd meg a véleményed velünk!