Tízéves az ágyamban 2.- Mit gondol a szakértő?

Vannak témák, amikről pontosan tudom, már akkor, amikor foglalkoztatni kezd, hogy ez olyan lesz, amivel vitát kavarok. Vagy még vita sem lesz, egyöntetűen utálni fognak a soraimért. Persze megtanulhattam volna már, hogy szinte kiszámíthatatlan a reakció egy-egy cikkre. Mert, amikor azt hittem, hogy sorban jönnek majd az ítélkező kommentek, amiért a tízéves fiam még időnként átjön éjjel és velünk alszik, akkor nagyot tévedtem. Kárpáti Judit továbbgondolta a tízéves az ágyamban írását.

Kiderült, hogy a 8, 9, 10 vagy akár 11, 12 éves gyerekeitek pont úgy átjárkálnak az ágyatokba, mint az enyém. Örömmel álltatok a sorba és mindenki vehemensen győzte meg magát, hogy egy gyerek sem lett még kárvallottja ennek a sokáig tartó „ágyrajárásnak”. Bár én is úgy gondoltam, hogy inkább jót teszek vele, ha megnyugtathatom azzal, hogy mellém fekszik időnként és együtt alszunk, azért nem hagyott nyugodni a gondolat, vajon mit gondol erről a szakértő.

Miért jön át?

„Egy adott életkorig még rendben is lehet, az, hogy amikor felriad egy kisgyerek, időnként átmegy a szülői ágyba. De nem jó, ha ebből hosszú távon rendszer lesz, már csak a szülők házastársi kapcsolata miatt sem.” – mondja Barkász Heléna, klinikai szakpszichológus.

A szakember szerint a gyerekek tulajdonképpen „kis vágycsökkentők” és meg fog romlani az a kapcsolat, ahol mindig, de akár csak időnként ott van a gyerek, mint gát, aki átrendez a férfi-nő felállást. Nagyon kis korban – 4-6 éves kor körül – még teljesen normális az éjszakai felriadás, a félelem a sötétségtől és hasonlók. Ekkoriban szoktak a gyerekek átvándorolni, de ilyenkor a legjobb, ha a szülő felkel, visszaviszi az ágyába, beszélget vele egy kicsit, megnyugtatja. Meg kell tartani azt a keretet, hogy az ágy, az ő ágyát jelentse.

Ma divatosak a különféle designos, autó, repülő formájú ágyak, amik azért nem jók, mert összekeverhetők és játéknak tekintik a gyerekek.

Az a jó, ha az ágynak ágy formája van.

Szintén az éjszakai nyugalom ellen tesz, hogy sok szülő azzal bünteti a gyerekét, hogy bezavarja az ágyba, ezzel büntetéshelyszín lesz az ágy. Így nem kell csodálkozni, ha felriad, és nem alszik jól. A büntetés helyszíne, – ha már van büntetés – sose az ágy legyen!

„Az is meg tudja kavarni a gyereket, ha összevisszaság van a napirendben. Nagyobb korban is fontos, hogy a gyerek tudja, pontosan mikor van a lefekvés ideje. Éreznie kell, hogy a kerítés nem gumiból van, kellenek a korlátok. Persze lázadni fog, dühös lesz, de valójában szüksége van rá.

Amikor a gyerek átjön, átváltozunk plüssmacivá, alvós kendővé, cumivá, amik biztonságot adnak, szorongást csökkentenek, de valódi megoldást nem adnak a problémáira, a félelmeire.”

A fiúknál nagyobb a veszély

A pszichológus úgy látja, különösen fiú gyerekeknél tud káros lenni a szülőkkel alvás. „9-10 éves kor felé felbukkannak a pre pubertás kor első jelei, lassan az első magömlés ideje következik.

Minél tovább húzódik az együttalvás, annál jobban meg tud zavarodni a pszichoszexuális fejlődés.

A gyerekekben egészen kicsi korban elindulnak a találgatások, hogy mi történik a sötétben, miért kell apának és anyának együtt aludni, mikor „készül” a kisbaba, és ez természetes dolog. Amikor azonban elindul a pszichoszexuális fejlődés, ezt nagyon meg tudja zavarni, ha a gyereknek nincs egy saját tere, önmegnyugtatási képessége, privát szférája a szülőktől függetlenül.

Márpedig a nappali szorongások, feldolgozása álmunkban történik, a gyerek az éjszakai vándorlással kizökken ebből a ciklusból, a szorongások ott maradnak. Mindez galibákat tud okozni a fejlődésben és az azonosulási folyamatokban, amin pedig minden kamasznak át kellene esnie.”

Rossz vagy csak bizonytalan anya?

Fentiek fényében különösen érdekes, miért gondoljuk olyan sokan úgy, hogy márpedig mi jól csináljuk és valójában a megnyugtató közelségünk igenis jót tesz a gyereknek.

„Anyai ösztön, hogy felkapjuk és ringatni kezdjük a gyerekünket, ha megijed, fél valamitől. Mi magunk is megrettenünk, ő pedig megérzi a riadalmunkat és jobban megijed, mint az ő eredeti, saját félelmétől. Másrészt saját belső bizonytalanságainkra is hallgatunk, hogy

mi, mint felnőttek, szülők vajon hogy álljuk meg a helyünket, vajon azt adjuk-e a gyerekünknek, amire szüksége van.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy akkor vagyok lelketlen ember, rossz szülő, ha visszakísérem a gyereket a szobájába és otthagyom.” – mondja Barkász Heléna.

A rossz döntéseik tehát, akár az együttalvás kapcsán is saját bizonytalanságainkból fakadnak, belül lehet, hogy érzi is az ember, hogy nem teljesen helyes, amit tesz, de nem tudja eldönteni, mennyiben nem az.

Hogyan tovább?

Megnyugtató, hogy van megoldás, amennyiben elfogadja az ember, hogy amit helyesnek hitt mégsem az, és másképp kell ezentúl kezelni az „átvándorlok a mamihoz éjszaka” szituációt.

„Amikor tényleg helyzet van és átjön a gyerek, akkor érdemes arra gondolni, hogy ő most megijedt és meg kell tanulnia az önmegnyugtatást.

Mert nekem, a szülőnek, felnőttnek is vannak olyan helyzeteim az életben, amikor a szorongásom erősebb és ilyenkor nekem is az tud segíteni, ha végiggondolom, mi zajlik bennem és mivel tudom magam megnyugtatni. Ugyanezt kell tenni a gyerekkel is, nyilván az ő nyelvén.”

Konkrét tanács, hogy amikor megjelenik a pizsamás, szépen vissza kell kísérni, de nem szabad azonnal otthagyni azzal, hogy „megyek aludni, mert holnap dolgoznom kell”.

Javallott kialakítani egy kis rituálét, amit már a lefekvésre is lehet vonatkoztatni, de külön erre a helyzetre is kialakítani egyet. Ki lehet nevezni egy kabalát, mint erőforrást, ami megnyugtatja, ha éjjel felébred.  Egy idő után már nem lesz szükség erre a tárgyra, de egy ideig ezt gyakorolgatni kell vele.

A nagyobb gyerekeknél is előfordul, hogy zavarja őket a sötét, ilyenkor lehet használni olyan éjjeli fényt, ami mellett lehet pihenni, de biztonságot ad és kompromisszum az együttalvásra.

„A kulcs mégis az, hogy akár már éjjel is, de nappal mindenképp beszélgetni kell arról, mi nyugtalanítja a gyereket, mitől fél.

A rossz álmok is nagyon árulkodóak tudnak lenni és sokat segíthet, ha a gyerekkel megbeszéljük, hogyan végződhetett volna jól az álom, ha kitalál egy megnyugtató befejezést. Ahány gyerek annyi féle, ki kell tapasztalni, kinek, mi válik be, türelemmel, következetesen elérhető, hogy a tízéves a saját ágyában feküdjön le és reggel ott is keljen fel.

Fotó: pexels.com