Az ember IQ-ja az 1930-as évektől fokozatosan emelkedett, mely magyarázható az egészségesebb táplálkozással, jobb orvosi ellátással, az oktatási rendszer fejlődésével. A trend azonban az 1970-es évektől megfordult, az 1990-es években pedig Európában már egyértelmű, hogy az emberek átlagos intelligencia hányadosa csökkenni kezdett. A szakemberek ezt a technológia térhódításával magyarázzák. A játékkonzolok, majd az okostelefonok megváltoztatták a gyermekek szabadidős tevékenységét, jóval több időt töltenek a kétdimenziós térben, kevesebbet mozgással és élő kapcsolatokkal, olvasással. Salát Janka írása.

Az okos eszközök túl korai túlhasználata negatívan befolyásolja a gondolkodási képességek fejlődését.

2000-től kezdve háromévente kerül sor a PISA tesztre. Az első évben csak a 15 éves gyermekek szövegértési képességeit vizsgálták, majd ezt kiegészítették a matematikai tudás és a természettudományos ismeretek alkalmazásának képességével.

Nem az iskolai tananyag számonkérése a cél, hanem annak felmérése, hogy a 15 éves gyerekek képesek-e a mindennapi életben hasznosítani tudásukat.

A PISA-teszt és az IQ közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, de szorosan korreláló tényezőkről van szó.

Ezek alapján van okunk aggódni, 2009 és 2015 között meredeken zuhant hazánk teljesítménye, azóta pedig gyakorlatilag stagnált.

Az igazsághoz tartozik, hogy az OECD átlag is csökkent, de nem annyira, mint Magyarország. A nagymértékű csökkenés mögött több tényező együttes hatására lehet gyanakodni. Nézzünk néhányat.

Valóban butul az emberiség

Ez magyarázhatja, hogy a legtöbb országban romló tendenciát figyelhetünk meg az utóbbi 10 évben. Ha igaz az, amit az IQ-ról írtam, akkor ez nem egy a valóságtól elrugaszkodott hipotézis.

Az 1994-ben született gyereknek még volt pár év az életében, amikor nem a kezébe nyomott tabi volt minden konfliktusra a megoldási stratégia.

A 2004-ben született gyerek már tuti, hogy telefont bámult az anyja ölében az orvosi váróban, otthon, evés közben, evés helyett… Az utóbbi években már senki kevesen kínlódnak mesekönyvekkel és gumifigurákkal.

A 2008-as világválsággal nagymértékben nőtt a leszakadó társadalmi rétegek aránya, ez érződik abban, hogy 2009-ről 2012-re romlás figyelhető meg a világon mindenhol. Magyarországon különösen.

A 2011-ben kezdődő kivándorlási hullámban Magyarországról – szemben a legtöbb országgal – a jobbmódú, magasan kvalifikált emberek vándoroltak ki.

Sajnos tény, hogy a magasan kvalifikált szülők gyerekei sokkal jobban teljesítenek az iskolában, mint a hátrányos helyzetű kortársak.

Érdekes adalék, hogy a gyerekek 2,6%-át kitevő másodgenerációs bevándorlók messze a magyar, és messze az OECD átlag felett teljesítettek szövegértés feladatokban.

OLVASTAD MÁR?  A kamaszok és a barátaik

Egyenlőtlen oktatási rendszerünk van

Magyarországon nagyobb az olló a különböző szociális és kulturális háttérrel rendelkező diákok között, az iskola tehát nem képes megadni az esélyt azoknak a gyerekeknek, akik nem hoznak otthonról nagy kulturális tőkét. Sajnos a magyar iskolák konzerválják a különbségeket.

Az elit iskola nem attól elit, hogy jobb az oktatás színvonala, hanem azért, mert eleve a jobb körülmények közül érkező diákokat veszik fel.

A magyar iskolarendszer hátránykompenzációs képességét erősíteni kell. A legrosszabb anyagi helyzetben levő diákok földrajzilag egy-egy helyre csoportosulnak, így ki is záródnak a jobb oktatási lehetőségekből.

Romlott az oktatás színvonala

2013-ban (majd idén is) új Nemzeti Alaptanterv került bevezetésre. Ez meghatározza a közös műveltségtartalmakat, felsorol összhangban kilenc kulcskompetenciát.

Emellett nevelési célként fogalmazza meg az erkölcsi, hazafias, gazdasági és pénzügyi, demokráciára, testi és lelki egészségre, családi életre, médiatudatosságra nevelést, az önismeret és a társas kultúra fejlesztését, felelősségvállalást másokért, a környezettudatosságot, a pályaorientációt és a tanulás tanítását.

A kritikák szerint a túlzott centralizálás mellett a tananyag mennyiségi növekedése sem a kompetenciák fejlődése felé terelte a gyerekeket.

Kikívánkozik belőlem egy keserű tapasztalat. Pedagógus ismerőseim a facebook-on mostanában sokat panaszkodnak arról, hogy ők takarítanak az iskolában.

Ez önmagában is elég szomorú, de a kommentek megdöbbentenek: „Úgy kell neked! Ha lenne egy kis eszed, már rég otthagytad volna ezt a pályát.” „Mit sír a szád, heti 23 órát dolgozol, és ott az egész nyár.” „Aki hülye, haljon meg!” „Ha ennyi eszed van, hogy csak tanárnak vagy jó”. stb.

Ilyen társadalmi megítélés mellett nem csodálom, hogy pár évnél tovább nem bírják szívvel-lélekkel végezni hivatásukat.

OLVASTAD MÁR?  A kamaszok és a barátaik

2015-ben különösen nagyot zuhant a PISA tesztek színvonala.

Ezt részben magyarázza, hogy új, digitális tesztkitöltésre álltak át. Nem Magyarország az egyetlen, ahol romlott a teljesítmény, de az átlaghoz képest mi sokkal nagyobbat zuhantunk. Pedig az értő digitális oktatás napjainkban létfontosságú!

Most nem írok arról, hogy az otthoni online oktatásnak mi az egyik legnagyobb gátja jelenleg ma Magyarországon. Az eszközhiány.

Az interneten minden hülyeség megtalálható, nem árt tudni, hogy mi az, aminek hitelt adhatunk, és minek nem. Az OECD országokban csak minden tizedik gyerek képes megkülönböztetni a tényeket a véleményektől! Hazánkban ennél is kevesebben.

Az utóbbi három PISA tesztben új kompetenciákat is mértek: 2012-ben a komplex problémamegoldási készséget, 2015-ben az együttműködési készséget, 2018-ban a globális folyamatok átlátása került előtérbe.

Magyarország ezek kitöltésére nem vállalkozott. Amiről nem tudunk, az nem fáj.

Összességében tehát a 2009-es eredményekhez képest sokkal rosszabbul teljesítünk,  2012-ben és 2015-ben óriási visszaesésnek lehettünk tanúi, azóta lassú, de nem szignifikáns emelkedés, vagyis stagnálás érzékelhető.

A mai iskolák minősége holnap a gazdaságunk erősségét fogja táplálni.” Sajnos az ún. digitális oktatás tovább növelte hazánkban a szakadékot a tehetős és a leszakadó rétegek között. Pedig a jövő a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségének megteremtésében rejlik.

Az OECD jelentésében a következőt is megjegyzi:csalódást keltő, hogy sok országban a tanuló iskolája vagy irányítószáma marad a teljesítménye legerősebb előrejelzője.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!