Szeretnék reggel arra ébredni, hogy anyám ébreszt a hajamat cirógatva. Beszűrődik a konyhából a fény, a rádió hangja és a frissen facsart narancslé illata. Hallgatni, hogy slattyog a papucsában és készíti a szendvicseimet.  Mindjárt besüvít, hogy: „Felkelsz ma még?”. Utálom a reggeleket, úgy aludnék! Drixler Imola álmodozása írása.

Szeretnék elmászni a fürdőszobába, fogat sikálni és kihagyni az arcmosást. Úgysem veszi észre senki, csak ő. Nem akarok arcot mosni, dögfáradt vagyok. A kocsiban, ha rámnéz és kérdőre von az arcmosást illetően, majd jól letagadom.

Fésülködni se fogok. És a fogkrém maradványokat majd a benyálazott ujjammal csiszatolom le az arcomról.

Olyankor mindig hörög, hogy vaddisznók közt nőttem-e fel. Így jó nekem és senki sem gyakorolhat nyomást rám a tisztálkodási szokásaimat illetően. Még ő sem.

Szeretném elvitetni magam a gimiig. Tudom, hogy szereti, mert akkor „együtt vagyunk”.

Ő így hívja. Ha kialudta magát, akkor egész jófej anya tud lenni; ha nem, akkor inkább kiszállok előbb a kocsiból. Azt kamuzom, hogy zenét akarok hallgatni. Nem bírom, amikor minden hülyeséggel nyaggat (lesz-e dolgozat; miért nem tudom; mikor jövök haza).

OLVASTAD MÁR?  Nagyon remélem, hogy az emberek bátrabbak lesznek és ők is előállnak a történetükkel

Szeretnék morogni vele, hogy előbb kéne kiraknia a sulinál, mert így nem lesz időm lemásolni a leckét.

De ezt jobb nem mondani neki, mert akkor megint hörgős anya lesz turbó fokozatban.

De egyszer csak megérthetné végre, miért kéne előbb összeszednie magát reggelente és előbb indulnunk.

Szeretnék a gimiben semmit se csinálni, órán kibámulni az ablakon, doga alatt puskázni, kosárra dobni a szemetesbe, késve érkezni az órára, megúszni egy feleltetést, a büfében kakaós palacsintáért sorban állni, örülni egy elmaradt fizika órának.

Szeretnék suli után csak úgy céltalanul lófrálni, zeneboltban mazsolázni, beülni forró levesezni, barátnőkkel vihorászni. Könyvesboltban olvasgatni, apámtól pénzt kunyizni, esti bulizást kitalálni.

Szeretnék a szerelmemmel sapka, sál nélkül, nyitott kabáttal a hidegben rohanni a villamos után,

érezni a metsző hideget az arcomon, nem törődve a novemberi faggyal. Megfogni egymás kezét koncert közben és sosem vágyni elengedni. Forró gesztenyét enni hóesésben, nagyokat nyerítve nevetni, forralt bort kortyolni

és hinni, hogy enyém a világ.

Szeretnék edzésről megizzadva hazaérni, utcai ruhában a vetetlen ágyamra ledőlni, lesöpörni a heti ruhaadagomat a földre és elégedetten végignézni a művemen.

Megvárni, míg anyám bejön és vernyákolni kezd a tiszta ágynemű és az utcai ruha kapcsolatáról, majd nem meghallgatni, ahogy fintorogva terel a fürdő felé, mert marhacsorda szagot árasztok.

Szeretném a konyhaajtón beesve megkérdezni, mi lesz a kaja,

mikor lesz kaja és lesz-e más kaja is a kaja után még, majd ezt megismételni óránként.

Nézni, ahogy anyám leül mellém beszélgetni vacsora közben.

Szeretnék hangosan zenét hallgatni, morogva leckét írni, lázadni, hogy minek kell ezt megtanulni, ágyban szendvicset enni, morzsás lepedőn fetrengeni, egész éjjel ps-ezni majd ájultan, fogmosás nélkül elaludni.

OLVASTAD MÁR?  A 19 éves (22), aki unta a plafont nézni

Szeretnék úgy aludni, úgy álmodni, hogy tudom, a legjobb helyen vagyok és a legjobb gyerek vagyok.

Tudni, hogy az anyám úgy szeret, ahogy vagyok és olyan gyerek lehetek, amilyen csak akarok.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!