Halk zajra ébredek, de ez nem zaj, ez madárcsicsergés. Beszűrődik a napfény a redőnyön keresztül, nyújtózom és  elmosolyodom: hát itt vagy tavasz! Majd a következő pillanatban mintha egy több tonnás szikla zuhanna a mellkasomra, a gyomrom összerándul, mély levegőt kell vennem, hogy érezzem: igen, ez a valóság, ebben kell élnünk egy darabig. Drixler Imola írása.

Telefon be; nézem, mi történt, amíg aludtunk.

Az első, ami szembejön egy videó, amin a karanténban lévő olaszok énekelnek az ablakaikból, a teraszaikról szívhez szólóan. Utcák, háztömbök énekelnek együtt. Elsírtam magam. Először a félelem kúszott be alattomosan a gondolataimba, aztán a megrendültség, végül a csodálat.

Néztem azokat az embereket, akik megtalálták ebben az izolált, kegyetlen, válasz nélküli napokban az erőt, a tartozzunk össze érzést.

Letöröltem a könnyeimet és megfogadtam: mától fogva minden áldott napban megkeresem azt, ami örömet és erőt fog adni. Magamért, a gyerekeimért, a szeretteimért.

Nem adom meg magam az elkeseredésnek, az önsajnálatnak, a félelemnek.

Nehezebb lett az élet néhány napja.

És ne áltassuk magunkat: a neheze még hátravan. Észnél kell lennünk, tudatosabban kell élnünk, figyelnünk kell százszor jobban, mint eddig valaha. Fájni fog mindannyiunknak, ez biztos. Ez a krízishelyzet mindannyiunkat próbára tesz.

A közös feladatokon túl mindenkinek a saját leckéjével is meg kell birkóznia.

Lesz olyan, aki a gyerekkel való együttlétet idáig „letudta” a programokra rohangászással, utazásokkal. Neki feladat lesz napokat eltölteni egy lakásban a gyerekkel. Lehet, hogy az ő gyereke

most kapja majd meg először azt a figyelmet, amire mindig is vágyott úgy igazán.

Lesz olyan, aki eddig magába zárkózottan élt, de ebben a helyzetben jön rá, hogy mennyire fojtó is lehet a magány és talán

épp ő fogja megkérdezni a szomszéd öreg nénit, segíthet-e bevásárolni neki.

Lesz olyan munkaalkoholista , aki a négy fal közt jön rá, hogy nem menekülhet többé a valóság elől. Neki rendet kell tennie és szembenéznie, mi az, ami elől elfut.

OLVASTAD MÁR?  Ki beszél a szülőkről?

Lesz olyan, aki a karantén alatt döbben rá, hogy mennyire működésképtelen a párkapcsolata. Lesz idő újraértékelni, újra ráeszmélni, mi jó van a másikban. Vagy éppen végleges döntést hozni, hogy ne tovább.

Lesz olyan, aki rádöbben, hogy végig hazudozta az egész életét; egy gramm őszinteség sem volt soha abban.

Talán megfogadja magának, hogy másképp szeretné ezentúl.

Lesz olyan, aki boldog szerelemben éli meg az eljövendő időszakot otthon a párjával. Na, ő a piszok mázlista talán.

Mindannyian egyedül vészeljük át ezt az időt.

Lehetünk a szeretteinkkel, de akkor is egyedül vagyunk a gondolatainkkal, szorongásainkkal, aggodalmainkkal. Ez az egyedüllét tehet még erősebbé, bölcsebbé bennünket. Óriási energiákat kell megmozdítanunk magunkban,

hisz mindannyiunknak ki kell lépnünk a komfortzónánkból.

A krízishelyzet itthon még „csak” néhány napja kezdődött, de már most kiderült, hogy mekkora kreativitás, józanság van az emberekben, micsoda segítségnyújtásra képesek egyesek.

  • Már az első napon megalakult egy csoport, ahol a kultúrára éhesek pl. online színház, koncert közvetítéseket nézhetnek. Keressetek rá, visszakaphatunk egy kicsit a régi életünkből.
  • Elindult az online otthonoktatás, ahol minden segítséget megtaláltok ahhoz, hogy a kamasz tanuljon.
  • Önkéntes segítőkből csoport alakult már a FB oldalon, akik a digitális oktatás mihamarabbi bevezetésének segítségét tűzte ki célul. Várják önkéntes IT szakemberek jelentkezését, akik tanároknak tudnak esetleg segíteni az átállásban. Lehet segítséget kérni és felajánlani.
  • A gyerunkanyukam.hu oldal elsősorban kisgyerekes anyáknak szól, most viszont április 12-ig ingyenesen ajánl 4 hetes edzést, természetesen online.
  • Volt, aki eljuttatott több szatyor édességet, élelmiszert kórházi dolgozóknak, hogy legyen energiájuk a folytatáshoz.
  • Egyre több helyről hallható, hogy társasházban élő szomszédok egy nyomtatvánnyal megkeresik az időseket és felajánlják segítségüket vásárláshoz, gyógyszer kiváltásához. A papírkára csak fel kell írni a vásárlandók listáját.
OLVASTAD MÁR?  Ki beszél a szülőkről?

Ez csak néhány kezdeményezés, ami szembejött rögtön az első napokban. Megható ez az összefogás, segítségnyújtás, tenni akarás.

Köszönet, tisztelet és hála mindenkinek, aki megmozdul és segít.

Szerintem mindannyian tehetünk valamit ebben a nehéz időben, amivel megfoghatjuk (egyelőre jelképesen, de később valóságban is) egymás kezét és erőt adhatunk egymásnak. Lehet, hogy csak felhívunk minden nap valakit telefonon, aki otthon, egyedül éli meg ezt a nehéz helyzetet.

Lehet, hogy minden nap csak integetünk az öreg bácsinak a szomszédban, aki az ablakából néz kifelé.
Keressetek, találjatok és osszátok meg velünk kérlek, Ti miben tudtok most segíteni.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!