Negyven körül vannak ezek a nőgyógyászati izék, amelyeknek még köze sincs a menopauzához, ami csak pár év múlva érkezik. Köszi. Ahhoz képes, hogy pár éve (kinek mennyi) még a terhesség és a szülés volt a legfontosabb téma a nőgyógyásznál…Nem akajuk azt mondani, hogy “de elszaladt az idő”, közben mégis…

A legjobb ha rendesen járunk a nőgyógyászhoz szűrésre, de ez is olyan macerás, mindig van ok arra, hogy lemondjuk

Amikor már ott vagyunk, nagy levegőt véve valahogy túléljük a vizsgálatot és iszonyatosan örülünk amikor jön a negatív lelet. Mint anno egy vizsga után: megcsináltam! Közben meg viszonylag kevés az általunk befolyásolható rész ebben a történetben. És van, amikor a nőgyógyász valamit talál és innentől kezdve kétféle nő létezik:

akit nem érdekel és abban bízik, hogy elmúlik, vagy éppen ellenkezőleg: azonnal tudni akar mindent, csak haladjunk már.

Majd elmúlik! Vagy nem…

„Amikor megállapította az orvosom, hogy öt centiméteres a miómám, nem igazán törődtem vele. Elbagatellizáltam, mert nem okozott problémát, és nem akartam vele foglalkozni. Nem is akartam megoldani, valahogy azt hittem, elmúlik. Persze egy idő után jöttek a tünetek.

Például, állandóan pisilnem kellett, illetve sokszor azt éreztem, hogy el kell mennem ’nagyvécére’, de mégsem történt semmi…. De még ekkor sem vettem komolyan.

Ezek a panaszok lassan az életed részévé válnak, és valahogy megszokod. Mint amikor elhízol: időközben észre sem veszed, hogy egy-egy kiló feljön…

Akkor ijedtem meg először, amikor nem ment a szex.” – meséli Andi (45) a történetét, amely bárkivel megtörténhet.

Andi elmesélte, hogy bár a szexben nagyon zavarta a panasza, de ettől még „ment tovább az élet”, még mindig nem akart megoldást találni a betegségére. Viszont 2018 decemberében elkezdett vérezni, ami egy hónapig tartott, ez pedig már az életének minden területét negatívan érintette.

„Én csak úgy hívtam azt az időszakot, hogy mészárszék. Folyamatosan véreztem. Nem lehet elmondani, mennyire rossz. Nem tudtam, milyen ruhát vegyek fel, mit vigyek magammal: csere ruhákat, sok betétet kellett elpakolnom. Nem tudtam eltervezni az esti programot, csinosabban felöltözni sem lehetett, egyszóval ’Rémálom utca’.

A munkámra, a magánéletemre, a hobbijaimra, baráti kapcsolataimra, egyszóval mindenre kihatott. Ebben az időszakban mentem vissza az orvosomhoz, és mondtam neki, hogy most már azt csinál velem, amit akar, csak szüntesse meg a vérzést!”

A történet folytatását ITT olvashatjátok a feme.hu oldalán.

Úgy vagyunk vele sokszor, hogy annyi minden van körülöttünk, amely megoldásra vár…

Ha éppen nincs, akkor csinálunk magunknak. Annyi ember van körülöttünk akinek lesni kell a gondolatait (…), hogy sokszor magunkra nem jut időnk. És ez nagy baj.

Akkor is nagy baj, ha nem lettünk betegek. Akkor is nagy baj, ha nem történik velünk semmi komolyabb probléma.

Mert higgyétek el, hogy az esetek nagy részében minden megoldódik vagy magától, vagy valaki közbenjárásával. Viszont a testünk jelez: ha nem figyelünk rá első körben csak “kérdez”, aztán “figyelmeztet”, a harmadik lépést ne várjuk meg.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!