Gyászbeszédgyártásban már nagy gyakorlatra tettem szert, de születésnapi köszöntőt még egyet sem írtam. Ezért most egy kicsit lámpalázas vagyok, az viszont tök jó hír, hogy Te a jelek szerint a 40 éved ellenére életben vagy. Ez önmagába véve is szép teljesítmény, főleg, ha az emberiség átlagosan megélt életkorát nézzük.
Egyszer egy hittanórán azt hallottam, hogy Szent Erzsébet 24 évesen halt meg, ami akkortájt nem volt nagy szám, mert ha nem is volt túl öreg, de már nem számított mai csirkének (az atya nem pont ezekkel a szavakkal okított bennünket, de a lényeg ez volt).
Képzeld el a srácaidat egy bő évtized múlva: míg Szent Erzsébet simán rózsát varázsolt alap élelmiszeripari termékekből, ők a Z generáció képviselőjeként jó eséllyel erre az életkorra jutnak el oda, hogy a hűtőben dekkkoló Fenistil krémet meg tudják különböztetni a tubusos majonéztől, és kábé ekkor fog leesni nekik az is, hogy a fürdőszobai fonott kosár esztétikai célok betöltésén túl szennyesruhák tárolására is alkalmas objektum.
40 évesnek lenni jó. Ugyanúgy, mint 20-nak, 30-nak és gondolom 70-nek is.
Persze csak akkor, ha a szar épp nem ér a plafonig. Statisztikailag szerencsére semmi sem igazolja, hogy korunkkal együtt növekedne az egy évre jutó pocsék események száma, így
az öregedés önmagában nem elég indok a nyűglődésre.
Negyven körül persze jóízűen nyavalygunk életközépi válságunk miatt, de ez a tudományos kifejezés valószínűleg csak azért született meg, hogy a legális keretek között kivitelezett szétcsúszás után új lendülettel vethessük bele magunkat soha ki nem próbált őrültségekbe.
Ennek ellenére sose dőlj be „A negyvenes nő megfontolt érettsége szexibb a fiatal lánykák feszes cicijeinél” hurráoptimista maszlagnak.
Mert 40 éves kor körül tényleg arcul csap egy rakás ijesztő felismerés:
Néha már csókólommalköszönnek azok a pasik, akik szerinted a szeretőid lehetnének, de ők inkább a fiaid korosztályába sorolják magukat.
Hiába a pozitív gondolkodás meg a mindfullness, időnként kiver a víz, amikor váratlanul beléd hasít a gondolat,
vajon több év van-e előtted, mint amennyi mögötted..
A tükörben pedig egyre gyakrabban tűnik fel egy inkább fura, semmint tetszetős izé, aki állítólag te vagy, viszont inkább emlékeztet a nagyanyádra, mint önmagadra.
Ha szerencsés vagy, akkor a ráncaid mélyülésével a szemed dioptriáinak száma is növekedik, így sosem kell őszintén szembe nézned a természet arcodon végzett pusztításával.
A negyvenes paralista szerencsére körülbelül ennyi. Ami ezen túl vár rád, az maga a Mennyország földi paradicsom.
A gyerekek simán átalusszák az éjszakákat, és lassacskán a háztartásban fellelhető fenekek közül már csak egy tisztára törléséért vagy felelős, ami szerencsés esetben épp a tiéd.
A kölykök nem csak önállósodnak, hanem egyre viccesebbek is lesznek, egy óvodás aranyköpései szánalmas nyökögések ahhoz képest, ami egy kiskamasz száján esik ki egy átlagos hétköznap estéjén,
amikor se főtt kaja, se tiszta alsógatya nem található az életterükben, csak egy közepesen frusztrált anya.
Negyven évesen már remélhetőleg nem akarod megváltani a világot, viszont tanulhatsz olyan dolgokat, aminek semmi értelmük sincs, de téged érthetetlen oknál fogva érdekelnek.
Ha pedig nem hoz lázba semmi, simán elevickélsz azzal a tudással, ami rád ragadt az évek során, a szakmai sikerekért pedig csak ritkán kell vért pisilned.
Pasikeresésnél többé nem szempont, hogy a meglévő vagy leendő kölykeidnek megbízható apát találj, már csak az számít, hogy te tinilányokat megszégyenítő arcpirulás közepette forgasd a szemeidet, amikor rád mosolyog szíved választottja.
Már nem kell az ideális csávót keresned, ha ő tud a világon a legjobban megnevettetni, s ha övé a legcsiklandozóbb borosta az aktuális kollekcióban, akkor az észérvek nem számítanak.
Kedves Orsi!
Születésnapod alkalmából kívánok Neked…
…olyan kamaszokat, akik épp csak annyira zombisodnak el, hogy jelenlétük inkább szórakoztató, semmint kétségbeejtő…
…tartós élelmiszerek helyett tartós pasit, aki annyira elvarázsol, hogy még egy költözést is megkockáztatsz a kedvéért, ha nagyon toporzékol…
…szerethető, nevetős szemráncokat…
…azt a felismerést, hogy kicsit felelős vagy az előtted járó generációért, és nagyon az utánad következőért, az utóbbinak ugyan jellemzően annál hálátlanabbak a képviselői, minél hasonlóbb a genetikai állományuk a tiédhez, a legnagyobb boldogságot érthetetlen módon mégis tőlük kapod…
… az Ultra Balatonon egy vonzóan izzadtságszagú félmaratont (ha szeretnéd, kísérlek bicóval)…
…olyan pörgős koncerteket a Budapest Parkban, ahol az afteren Azéletbennincsmártöbbmóká-t is transzba esve táncolod végig…
…sok szerető kollégát, akik randábban öregednek, mint te…
… barátnőket, akikkel nem csak az érdeklődési körötök, hanem a mellméretetek is egyezik, így a lelki terhek mellett a megunt ruhákat is cserélgetni tudjátok egymás között…
… egy rakás életfogytiglan tartó hódolót, akik annyira odáig vannak érted, hogy akkor is imádni fognak, amikor elfelejted betenni a protézisedet…
Kívánom Neked, hogy egyszer egy nagyon boldog vénasszony váljék belőled! Addig pedig teljesüljön minden álmod! Kivéve persze azokat, amelyek nyilvánvaló baromságok, csak te ezt még nem tudod.
Szeretettel ölellek negyvenedik születésnapot alkalmából!
Luca
Oszd meg a véleményed velünk!