“Én biztos, hogy nem fogom elmondani a fiamnak, hogy változó korban vagyok, mert úgysem érdekli! Nevetne azon, hogy változóóóó.” Pedig, jobban járunk, ha valamennyire beavatjuk a kamaszt a változó korunkba. Már csak azért is, mert ezzel egyidőben az ő “változó koruk” is terítéken van. Szücs Szilvi írása.

Kapunyitás és kapuzárás egyidőben

A változókorról és a menopauzáról többször írtunk, ITT és ITT olvashattok a testi tünetekről és a biológiai folyamatokról. A kamaszok identitásválságáról és útkereséséről, illetve az ezekhez társuló problémákról az oldalon szinte bármelyik cikkre kattintva találtok információt, véleményt, tanácsot.

Arról viszont ritkán hallani, hogy a változókorba lépő nők nagyrésze egyben anyukája is egy a hormonoktól és az identitáskereséstől “megbolondult” kamasznak. Így a kettő együttes hatása mindkét fél számára elég megterhelő.

Az egyik szabadulna a kötöttségek alól, a másikra szorongás jön, amint kiteszi az egyik a lábát a lakásból.

Az egyik impulzív, érthetetlen pillanatokban, a másik depressziós tüneteket produkál ugyanabban a percben.

Az egyik rengeteget enne, a másik az étel puszta látványától hízik 3 kilót.

És még beszélni sem beszélünk erről. A kamasz pedig csak azt látja, hogy megint tiszta ideg az anyám. Az anya pedig azt, hogy szemtelen, nem csinál semmit, lusta, nem tanul.

Mikortól érdemes orvoshoz fordulni?

Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász, a FEME szakértője a tegnapi beszélgetésünkben (ITT) azt mondta, hogy

OLVASTAD MÁR?  Tíz dolog ami előtt tízig számolj mielőtt kimondod a kamasznak

“Ha úgy érezzük, hogy az életminőségünk annyira megváltozik, hogy nem tudjuk mederben tartani, akkor forduljunk szakemberhez. És nagyon fontos hangsúly van az életminőségen, ami mindenkinek “máshol” van. Valakit nem zavar az izzadás, mert nem olyan helyzetekben éri amikor az zavaró a számára. Valaki nem ideges, nincsenek hangulatingadozásai vagy éppen mindig is voltak, de már tudja kezelni.

Mindenki más, még akkor is, ha a változó kor mindenkit érint majd egyszer.”

Sokan gondolják, hogy majd akkor leszek változókorban, ha majd nem fogok menstruálni, de ez nem így van.

A változókor alatt az esetek többségében nem nőgyógyászati jellegű a tünet, amivel elkezdünk foglalkozni. Tehát amikor az életminőségben érzünk visszaesést, akkor jön a segítség igénye is.

A lelki folyamatokról beszélgettünk, érdemes meghallgatni, hogy mit mond a doktornő, mint változókorban lévő, “kamaszos anyuka”. Tűpontos példákat hoz a saját életéből, a mindennapjaikból. Beszél magáról és a férjéről is, aki ugyanúgy résztvevője ennek a folyamatnak.

Optimista hozzáállása, empatikus lénye és komoly szakmai tudása miatt érdemes megnézni a beszélgetést, mert erőt ad mindannyiunknak.

OLVASTAD MÁR?  A békés öregkor értelmezhetetlen számomra

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!